Selmeczi Gabriella (Fidesz)
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A kormányprogram szociálpolitikával foglalkozó fejezete mondja, hogy a méltányos tehermegosztás érdekében felülvizsgálja a szociális juttatások rendszerét, valamint megóvja a legelesettebbeket helyzetük továbbromlásától.
Felszólalásomban csupán két példán szeretném bemutatni, mit is értsenek méltányosságon a legelesettebbek.
Egyetlen értékelhető felmérés készült az elmúlt négy évben a lakosság jövedelmi viszonyairól, amiből kiderül, hogy a gyermek a szegénység oki tényezőjévé vált. Ha meg akarjuk nevezni a rendszerváltás veszteseit, akkor azok javarészt a gyerekek.
Lássuk ezek után, hogyan gondoskodik róluk a baloldali koalíció. Rögtön látszik, hogy megkülönböztetett figyelmet szentelnek nekik. Első lépésként mindjárt a gyermekek után járó adókedvezményt szüntetik meg. No, nem mintha ez az eddig sem túl nagy összeg elvesztése döntene romba néhány családot, de viszonyítva például az szja-törvényhez, ahol még a hörcsögből készült hörcsögfogó is méltányosságot élvez bizonyos esetekben, jelzésértékű a támogatás eltörlése.
Ugyanez a megkülönböztetett figyelem jellemző a program családi pótlékkal foglalkozó bekezdésénél is. A program íróinak fejében az a tévképzet keletkezett, hogy a szegénység mértéke arányos a gyermekek számával, azaz minél több gyermeked van, annál szegényebb vagy, ami félig-meddig talán igaz lehet. A program azt mondja, hogy a kétszülős, egygyermekes családnál megszüntetik a családi pótlékot a gyermek hatéves kora után. Ha jól értjük, ezt jelenti a kormányprogramban olvasható egyértelmű törekvés a terhek minél méltányosabb elosztására.
Az anyasági és gyermektámogatások esetében a kormány az egységes családszemléletű megközelítést támogatja. Ezért sürgősen megszüntetni szándékozik a gyes és a gyed előzetes munkaviszonyhoz kötését. Mielőtt elöntene bennünket a boldogság, hogy a kormány egy, csak helyeselhető intézkedésre készül, rögtön megtudjuk, hogy ezt követően a kormány tanulmányozza a frissen megadott támogatások megrövidítését. Mindezt teszi összhangban az óvodai és a bölcsődei fejlesztéssel.
Túlzott reményeink azonban nincsenek, ha eszünkbe jut, hogy ez évben azért nem jár még mindig költségvetési normatíva a bölcsődéknek, mert a 94-es költségvetésben az MSZP képviselői nem támogatták azt.
A másik csoport, amelyről szólni szeretnék, azok az emberek, akiknek egészségi állapota megromlott, és az átlagosnál hosszabb ideig betegeskednek. Természetesen róluk sem feledkeztek meg a terhek méltányos elosztásánál. Mivel a drámai egészségromlás megállítása nemcsak a népjóléti tárca ügye, ennek elsőbbséget kell kapnia a kormányzati politikában - szól a kormányprogram. Ezért a kormány megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a betegség első 30 napja alatt fizetendő táppénzellátás teljes mértékben a munkáltató kötelezettségévé váljon.
Vizsgáljuk meg a konfliktust! Eddig sem szerette a munkaadó azt, ha dolgozója táppénzre ment, pedig ilyenkor a vesztesége csak az elmaradt haszon, bosszúsága pedig a helyettesítés megoldása volt. Ezentúl még a táppénz fizetése is őt fogja terhelni.
Különösen veszélyeztetettek ebből a szempontból a kisgyermekes anyák, a bányászok, az építőipar dolgozói és általában mindenki, aki valamilyen krónikus betegségben szenved. A táppénz munkáltatóra hárítását nem tudtuk támogatni '91-ben sem, persze ezzel nem álltunk egyedül. Mi csak osztani tudjuk egy klasszikus szociálpolitikus véleményét, mely szerint: "Nem igaz az, hogy a megbetegedett ember, a megváltozott munkaképességű nem kerül veszélybe, hiszen ezeket az embereket a jövőben fel sem fogják venni, hacsak úgy nem, hogy megjelenik majd a hirdetés februárban: Olyan munkavállalót keresek, aki januárban már egy másik vállalatnál kitöltötte a 30 napos betegszabadságát, mert ezek a munkavállalók lesznek az év hátralévő részében a legkeresettebbek, hiszen ezeknek a részére a munkáltatónak nem kell majd betegszabadságot fizetni, az továbbra is a társadalombiztosítás feladata marad." Az idézet Csehák Judit 91-es felszólalásából való.
Tartunk tőle, hogy a nyugdíjasok is méltányos elbánásban fognak részesülni, de erről most azért nem szólok, mert az ezután következő vitában ízelítőt szolgáltatnak, mit is értsünk a nyugdíjak értékállóságának, a méltányosság és a gazdasági egyensúly szempontjait figyelembe vevő megőrzésén.
A programot olvasva úgy tűnik nekünk, hogy kevesebb méltányosság talán több lenne. Bízva azonban a szakértői kormányban, remélem, hogy teljesítménye közelebb fog állni választási ígéreteihez, választási programjához, mint a kormányprogramhoz.
Köszönöm a szót. (Taps az ellenzék padsoraiban.)