Leitner Gábor (KDNP)
DR. LEITNER GÁBOR (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igyekszem észrevételeimet a kormány külpolitikai programtervezetéről, az igen szűkös felszólalási időm miatt, rövidre fogni. De talán engedjék meg nekem: egy pár, a részünkről érthetetlen vagy nem elfogadható programpontra rámutassak.
Kezdeném a 145. oldal második bekezdés végén található kijelentéssel: "A külpolitikának kell gondoskodnia arról, hogy Magyarországnak ne legyenek ellenségei, csak barátai, akikre minden körülmények között számíthat." Szerintünk a külpolitika fontos feladatai közé tartozik, hogy baráti viszonyt létesítsen a partnerországokkal. Nem feladata viszont olyan baráti viszonyt kialakítani, amelynek eredményeként mindenkire, minden körülmények között számíthatunk. Ezt még egyetlen ország külpolitikája sem tudta elérni. Ez két dolgot eredményezhet: vagy elvtelen külpolitikai vonalvezetést, vagy irreális elvárásokat.
A kormányprogram alapszerződések kötését irányozza elő Szlovákiával és Romániával. A szerződésekben a felek kölcsönösen lemondanának területi követeléseikről, a fennálló határokat elismernék, illetve kötelezettségeket vállalnának a nemzeti kisebbségek jogainak elismerésére, garantálására és gyakorlati érvényesítésére.
(11.50)
Tény, hogy a határokat az 1947. évi párizsi békeszerződés rögzítette, a helsinki záróokmány megerősítette, így azok 47 éve változatlanok. A határokat az érintett felek folyamatosan ellenőrzik, azok bármely részről történő megsértését az ENSZ, az EBEÉ-eljárás és a szankciók szabályozzák. Ezzel szemben a nemzeti kisebbségeknek a jövőbeli alapszerződésekben rögzítendő jogai - a dolgok természetéből adódóan - csak egy folyamat során később valósulhatnak meg.
A folyamat ellenőrzésére a kormány milyen fórumot kíván az alapszerződésekben rögzíteni? Garanciák, továbbá kisebbségi jogok megsértése esetén a kormány milyen nemzetközi szervezet döntőbíráskodását kívánja a szerződésben elfogadtatni? A kisebbségek jogai megvalósításának ellenőrzésére, a jogsértések kivizsgálására, szankcionálására semmiféle eljárás, működő szervezet jelenleg nem létezik. A függőben lévő kérdések kölcsönösen megnyugtató megoldásáról csak ezen hiányzó mechanizmus kialakítása és az alapszerződésekben való rögzítése esetén beszélhetünk.
A kormányprogram nem tesz említést az európai stabilitási egyezményről, nem említi, hogy a kormány mi módon kíván viszonyulni az ESE keretében megkötendő alapszerződések rendszeréhez, a tárgyalások melyik módját választja. Kérdésünk: mindenáron ragaszkodik-e a magyar-szlovák, a magyar-román alapszerződés belefoglalásához? Javaslatunk: nem kell félnünk, hogy üres kézzel állunk a Balladur-terv előtt, hiszen a már megkötött magyar-horvát, magyar-ukrán, magyar-osztrák alapszerződéseinket belefoglalhatjuk az ESE záródokumentumába.
Kérdésünk: a határon túli magyar kisebbségeket el kívánja-e fogadtatni a nemzetközi jog alanyának, azaz a tárgyalásba teljes jogú partnerként bevonni vagy csak a tárgyalások tárgyaként szerepeltetni? Természetesen mi is akarunk alapszerződéseket, hisz enélkül elképzelhetetlen a jószomszédi viszony. De egy szerződés csak akkor jó és időálló, ha a szerződő felek érdekeit figyelembe veszi, és hosszú távon biztosítani tudja a benne foglaltakat.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.)