Kósa Lajos (Fidesz)
KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kérem, tekintsék el nekem, hogy a kormányprogram vitájánál nem próbálom elvenni a kormányoldalon helyet foglaló képviselőtársaim kenyerét, ezért nem a kormányprogram mezőgazdasági fejezetének erényeit fogom ecsetelni, de szeretném leszögezni, hogy két nagyon fontos dologgal egyetértünk abból, amit a program leszögez, egyrészt a kárpótlás befejezésével, másrészt pedig azzal a gondolattal, mely szerint a mezőgazdasági támogatások során a piaci mechanizmusok érvényesülését próbálja meg célul kitűzni. Itt elsősorban arra gondolok, hogy a támogatások folyósítása során a pénzintézeteket kívánja bevonni a program a folyamatba, illetőleg az érdekeltek kockázatvállalására alapít.
Más pontok is vannak még, kevésbé lényegesek, amelyekkel egyet lehet érteni, azonban jó néhány kritikát is meg lehet fogalmazni ezzel a programmal kapcsolatban.
Elsősorban egy területre koncentrálnék, ez pedig a tulajdon és a tulajdonviszonyok kérdése a mezőgazdaságban. Azért teszem ezt, mert az idő nem nagyon nyújt többre lehetőséget, másrészt pedig úgy érzem, ezt kardinális kérdésnek kell tekinteni, különösen az elmúlt négy év és különösen a mezőgazdaság tekintetében.
A kormányprogram hangsúlyozza, hogy a tulajdonosi szerkezet esetében semleges politikát kíván folytatni, vagyis a szövetkezetek, a nagy farmok gazdálkodásában, a középparaszti birtokok esetében, illetőleg a másodlagos foglalkozású kistermelők - régebbi közkeletű szóval: a háztáji gazdaságok - esetében szektorsemleges politikát kíván folytatni. Az indoklásból kiderül, hogy teszi ezt azért, mert úgy gondolja, hogy a különböző tulajdoni formák közötti verseny és kívánatos együttműködés a mezőgazdaság számára fontos. Ugyanakkor hozzáteszi azt is, hogy éppen ezért a különböző tulajdonformák közötti kiegyensúlyozás kérdésében nem az adminisztratív korlátozásokat próbálja a kormány előtérbe helyezni, hanem az egyes, különböző okok miatt háttérbe szorult tulajdonformák aktív támogatásával próbálja a kellő egyensúlyt biztosítani.
Ezzel a megfogalmazással - bár ez szemre látszólag tetszetős - van egy alapvető probléma. Mégpedig az, ha valóban komolyan gondolja azt a mezőgazdasági kormányzat, hogy a mezőgazdaságban a piaci értékítéletet tartja dominánsnak, és ezeket az értékítéleteket a politikájában alkalmazni is kívánja, akkor azt gondolom, fel kell arra készülni, hogy ez a szektorsemleges politika különböző okok miatt nehezen lesz megvalósítható; s főleg tudjuk azt, hogy - más országok mezőgazdasági tapasztalatai szerint - milyen hátrányos következményekkel jár az, ha valamilyen szektorra valamilyen ok miatt a kormányzat úgy tekint, mint - és ez megint nincs definiálva a programban - a közérdek számára fontos szektorra, ami a mezőgazdaság hatékony együttműködésében kulcskérdés, és ezért ezt a szektort kitüntetetten támogatja. Éppen ezért azt gondolom, nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a piaci értékítéletet mindennél előbbre valónak tartjuk a mezőgazdaságban, és ez cseng egybe azzal a célvázolással, ami a program első részében található.
A kormány rögzíti azt is - igyekszem szó szerint idézni a félreértések elkerülése végett -, hogy "A kormány a magántulajdon dominanciájának alapján áll." Miután ez egy kormányprogram, megvan annak a veszélye, hogy később, ha a magyar körülményeket, illetve a magyar politikai konyhanyelvet kevésbé ismerők is olvassák, ezzel valószínűleg nehezen tudnak mit kezdeni. Egy precízebb megfogalmazás, ami a kormány szándékait pontosabban rögzíti, talán elejét vette volna annak a felvetésnek, hogy ez vajon azt jelenti-e, hogy a kormány magánszemélyekből áll, vagy megvette valaki a kormányt - vagy mit jelent ez a magántulajdon dominanciájának alapján való állás?
Hasonlóképpen vannak még félreérthető megfogalmazások a programban, illetőleg óhatatlanul is felmerül az emberben a gondolat, hogy bizonyos értelemben a kormány mindig szükségesnek tartja rögzíteni a kormányprogramban, hogy azért ez a magántulajdon meg ez a piacgazdaság valami olyan, amihez mindig kell valami megjegyzést fűzni. Megítélésem szerint ezt helytelenül teszi. Rögzíti ugyanis például a kormányprogram, hogy a magántulajdon viszonyai között a természetvédelmi értékek bizony veszélyeztetve vannak, ezért különös tekintettel ügyel a kormány arra, hogy a magántulajdoni viszonyok között is óvja a természet értékeit. Megvallom őszintén, én azt gondoltam, hogy a természet értékeit minden körülmények között óvni kell; tehát semmiképp sem szabad olyan mondatokat belefűzni a kormányprogramba, ami arra utal, mintha korábban ezzel minden rendben lett volna.
Hasonlóképpen el lehet mondani ezt a piacgazdaságról is - igyekszem szó szerint idézni -: "A piacgazdaság szabadsága ne veszélyeztesse az ország érdekeit". Azt gondolom, megint szükséges elmondani, az a helyes, ha az ország érdekeit semmi sem veszélyezteti, sem a piacgazdaság, sem más; nem értem, hogy ez a fajta későszocialista óvatos reformviszolygás miért került a mai kormány programjába.
Összességében elmondható azonban - és ez a legsúlyosabb kritika a kormány mezőgazdasági programjáról -, hogy nem találkozik azokkal az ígéretekkel, amelyek a választási kampányban és később a kormány és a kormányoldali képviselők szájából elhangzottak. Ez pedig komoly veszélyeket rejt magában. Ha ezt az ellentmondást a kormányzat nem tudja áthidalni, akkor - sajnos - számos kellemetlenségnek néz elébe.
Gondolok itt például arra, hogy július 10-én a leendő miniszter úr nyilatkozta azt a Népszabadságnak, hogy az MSZP programja ugyan nem tartalmaz sok számot, de azt mindenképpen tartalmazza, hogy a mezőgazdasági támogatások a kétszeresére nőnek; a kormányprogram sem tartalmaz sok számot - ezt sem tartalmazza. Hasonlóképpen más ígéretek sem teljesülnek, amelyeket az MSZP programjában olvashattunk. Például olvashattuk ott azt az ígéretet, miszerint a téesznyugdíjasok és a járulékosok közül azok számára, akik a létminimum alatt élnek és a szövetkezeti átalakulások miatt megszűnt szövetkezeti kiegészítő támogatások folyósításától elestek, ezeknek a támogatásoknak a folyósítását az állam kell hogy átvegye.
(12.00)
Ez sem szerepel a programban, de nem szeretném ezeket hosszasan idézni. Most azonban az a helyzet, hogy a választópolgár könnyen úgy járhat ezzel a kormánnyal, mint az egyszeri falusi legény, aki az esküvője másnapján vette észre, hogy bizony, ez a menyasszony nem lány, hanem fiú. (Szórványos derültség.)
Remélem, hogy valamilyen ügyes frazeológiával ezt az ellentmondást fel tudják oldani. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)