Pető Iván (SZDSZ)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vita vége felé megkísérlem frakciónk benyomásait összefoglalni.
Bizonyos disszertációk kritikusai, a lektorijelentés-írók egy része már előre, mielőtt a művet kézhez kapná, tudni szokta, hogy nagyjából mit fog írni a kézbe veendő műről. Tudja, hogy vagy azt lehet mondani, hogy túl hosszú, vagy azt, hogy túl rövid; vagy azt lehet mondani, hogy túl általános, vagy azt, hogy elvész a részletekben. Lehet azt is mondani - egészen bizonyosan előre el lehet határozni -, hogy nem foglalkozik megfelelően a tárgyalt téma előzményeivel; vagy bizonyosan azt is lehet mondani - ha ez nem jön be -, hogy túl sokat foglalkozik az előzményekkel. Kormányprogram esetében: nem méltányolja eléggé az előző kormány tevékenységét akkor, ha nem bírálta véletlenül az előző kormány tevékenységét vagy nem foglalkozott vele érdemben. Kormányprogram esetében előre el lehet dönteni, hogy vagy túl optimistának nevezzük a kormányprogramot, vagy túl pesszimistának.
Nyilván minden műről el lehet mondani, hogy nem szerencsések a belső arányai, más belső arányokat lehetett volna kialakítani; és természetesen bevett lektori szokás az is, hogy el lehet mondani: miért nincs benne az, ami véletlenül benne van a kormányprogramban, illetve az adott műben. Kormányprogram esetében azt is el lehet mondani, hogy amit a kormányprogram mond, az tulajdonképpen nem rossz, de biztos, hogy nem azt akarják csinálni, ami a kormányprogramban van. (Derültség.)
Jelen esetben az az igazság, hogy az elhangzott kritikákból nem teljesen egyértelmű, hogy mi is a helyzet. Az-e a helyzet a kormányprogrammal, hogy a választási ígérgetésekhez képest túlságosan realista, függetlenedett a választók akaratától, vagy esetleg az a probléma, hogy csupán jókívánságokat fogalmaz meg és nem más, mint ígérgetések tömege?
Nem világos az elhangzott kritikákból, hogy a kormányprogram révén az SZDSZ tulajdonképpen legyalogolta az MSZP-t, annak szép programja után most egy brutális, liberális kormányprogramot tartunk-e kézben; vagy esetleg az a helyzet, hogy tovább fenyeget a kommunista diktatúra visszatérése, a kommunista restauráció, kezdődik elölről az előző ötéves terv, az elmúlt négy évtizedből ismert szövegeket láthatjuk-e újra itt, a kormányprogramban.
Egészében mondhatnám azt is, hogy ha egymásnak ennyire ellentmondó szövegeket hallunk egy ilyen jellegű alkotásról, mint a kormányprogram, akkor nem is biztos, hogy az olyan nagyon rossz. Még akkor is mondhatnánk ezt, ha a kritikák egy részét természetesen indokoltnak látjuk. Igaz, elfogadjuk, vannak üres mondatok - nem is kevés - a kormányprogramban, jobb lett volna ezeket elkerülni. Igaz, elfogadjuk, különböző okok miatt vannak a kormányprogramnak kevéssé kimunkált részei - jobb lett volna elkerülni.
Azt is tudomásul vesszük, hogy a kritikákban van jó néhány olyan koherens megállapítás, amely megáll a lábán, csak éppen más alapelvekből, más elképzelésekből indul ki, mint a kormányprogram alkotói; itt nyilván esély sem volt arra, hogy a nézetek találkozzanak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az SZDSZ-frakció dicséretnek tekinti azt az ellenzéki véleményt, amely azt mondja, hogy a program nem táplálja tovább a választók esetleges illúzióit. Két lehetőségünk volt ugyanis a kormányprogram megalkotásakor: vagy mindenáron megőrizzük az esetleges illúziókat, vagy valós képet tárunk a választók elé. Azért gondolom, hogy dicséretnek tekinthetem a kritikáknak ezt a részét, amely azt mondja, hogy hibáztunk, amikor túl sötétnek rajzoltuk le a helyzetet, mert arra törekedtünk, hogy valós képet rajzoljunk a választók elé.
Megtehette volna a kormányprogram, hogy megígéri: jövőre vagy másfél év múlva megkezdődik a gazdasági növekedés. A kormány nem ígéri meg, csak felsorolja azokat a lépéseket, amelyek - ha nem történik semmi váratlan - megalapozzák a néhány év múlva megindulható növekedést. Ez legalább igaz állítás. Megtehette volna a kormányprogram, hogy erős védelmet ígér a hazai termelők számára, s ezzel megnyeri a vállalkozók és számos ágazat dolgozóinak rokonszenvét.
(12.10)
De ha ezt teszi, veszélyezteti a gazdaság versenyképességét, a polgárt mint fogyasztót hozza rosszabb helyzetbe. Ezért a kormányprogram nyíltan megmondja, hogy a nyitott gazdaság, a verseny és az exportorientáció híve, az Európában szokásos piacvédelmi intézkedések meghatározott körben történő alkalmazása mellett. Ez talán nem mindenkit lelkesít, de tiszta lelkiismerettel vállalható.
Megtehette volna a kormányprogram, hogy a szociális ellátások bővítését ígéri meg, minden eddigi juttatási forma változatlan fenntartása mellett. Bizonyos, hogy dicséretet kaptunk volna nemcsak a parlament szociális bizottságának tagjaitól, de az érdekképviseletektől és sok mindenki mástól is - csak a dolog nem valósulna meg: a következő években számos juttatást pénzhiány miatt kellene kurtítani.
Ehelyett a kormányprogram nyíltan megmondja, hogy egyes juttatásoknál szűkítés válik szükségessé, hogy másoknál - amelyek szociális szempontból egyértelműen kedvezőek - a kiterjesztésre jut majd ennek révén erőforrás. Ezért vesszük mindazt, amit az ellenzéki képviselők a kormány bírálataként elmondtak ebben az ügyben, inkább dicséretnek.
Az indirekt dicséret mellett szitoknak szánt minősítésekkel is találkoztunk a kormányprogram vitájánál - gondolok itt a visszatérő "baloldali blokk" megnevezésre. Most hagyjuk azt, hogy általában nem szokás a parlamenti pártoknak nem elfogadni a pártok önminősítését és az önmagukról adott elnevezést - mi sem fogjuk használni a következő években "a jobboldal legkisebb pártja" elnevezést... (Derültség. - Dr. Kövér László: Eddig használtátok?) Ebből tehát ne csináljunk szokást. Azt is hagyjuk talán, hogy egyáltalán szitokszó a "baloldali blokk" - ebben a pillanatban a választók még ott tartanak, hogy ezt nem tekintik szitokszónak. (Dr. Kövér László: Akkor lehet használni!) Nincs ezeknek jelentősége. (Dr. Orbán Viktor: Akkor nem kell szégyellni!) Jelentősége annak van, hogy ez bárgyúság, egyszerűen nem igaz - mármint a "baloldali blokk" kifejezés. Sok helyen van ugyanis a világban baloldali, illetve centrumpárti koalíció - ettől még a résztvevők maradnak, amik, nem változik meg a résztvevők politikai nézete, politikai fiolozófiája.
Mi a magunk részéről - és ebben némileg eltér az ízlésünk az MSZP-től - nem "szociálliberális koalíciót" fogunk használni, hanem "szocialista--liberális koalíciót" - bár kiejteni kicsit nehéz. (Derültség a bal oldalról.)
Ha már jobb- és baloldal dimenzióban gondolkodunk: baloldali program-e az a program, amit itt a képviselőtársak kezükben tartanak, amely a vállalkozók kedvezményezését igyekszik a mai lehetőségek szerint előtérbe állítani, amely a fogyasztás visszafogását hirdeti meg kényszerűségből, amely a privatizáció gyorsítását hirdeti meg, amely a szociális juttatások tervezett átalakítására törekszik. Tulajdonképpen úgy is megfogalmazhatnám az itt elhangzottak alapján, hogy a kritika azt mondta: baloldali koalíció - jobboldali programmal.
Hová helyezik el a bennünket "baloldali blokk"-nak nevezők a kormány baloldali kritikáját, amit itt hallottunk, a parlamentben? Szélsőbaloldalinak nevezik? Mert ha lehántom mondjuk Füzessy képviselőtársam felszólalásának azt a részét, amely végtelen szomorúsággal állapította meg, hogy az MSZP bennünket jobban szeret, mint a Kereszténydemokrata Pártot... (Derültség.).., akkor annyi marad, ami baloldali kritikának nevezhető: hiányolja a gondoskodó államot, hiányolja, illetve kifogásolja azt, hogy a kultúrában túl sok az üzleti szempont.
Baloldali kritikának tűnik a Kisgazdapárt néhány privatizációellenes megnyilvánulása, a külföldi tőke - kivéve természetesen a tajvani tőkét... (Általános derültség. - Taps a bal oldalon.) - kiszorítási szándéka, és a termelők államilag garantált biztonságának bizonyos igényei is.
Baloldali kritikát véltünk fölfedezni Kis Gyula képviselőtársunk szociálpolitikát bíráló megnyilvánulásaiban, de bizony Mádi László fideszes képviselőtársunk mai felszólalásában is.
A mi véleményünk szerint ez egy pragmatikus, demokráciát, piacgazdaságot építő, válságkezelő program - ezen a minősítések nem változtatnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, támogassák az elfogadás után - mármint a kormányprogram elfogadása után - tevékenységünket, érdemben bírálják, s mi a jogos kritikát, mint most is, igyekszünk hasznosítani.
Köszönöm szépen. (Hosszan tartó, nagy taps a bal oldalon. - Szórványos taps a jobb oldalról.)