Kiss József (MSZP)

1994. augusztus 29.

DR. KISS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény, aminek módosítására a mai napon sor kerül, sok tekintetben hasonló, sok tekintetben pedig eltérő az előbb lezárt témától, a '93. évi LXXX-astól, a felsőoktatási törvénytől. Ez egy fiatalabb törvény, annyira fiatal, hogy holnapután lépne hatályba. Így tehát arra sincs mód, hogy igazából e törvény valós működési mechanizmusait a gyakorlat már valamilyen módon visszaigazolta volna, és esetleg a mai módosítás kapcsán már a működés során szükségessé váló módosításokat is meg lehetett volna tenni.

Az előző parlamenti vitára egyébként ugyancsak érdekes módon került sor, hiszen az előző parlament kivételes és sürgős eljárásban tárgyalta annak idején ezt a törvényjavaslatot, ahol ugyancsak korlátozott volt a vita és a módosítások lehetősége, de úgy gondolom, hogy az egész szakma, és bár nem tudnak róla, mert nem érzékelik, de a betegtársadalom is hálás lehet az előző parlamentnek azért, hogy ezt kivételes és sürgős eljárásban az idei év tavaszán napirendjére tűzte és valamelyest el tudta fogadni. Tehát ebben az eljárásban sem volt igazán mód arra, hogy a törvény minden egyes eleme olyan szintű legyen, ami biztosan kiállja a hosszú időszak próbáját.

Ugyanakkor még egy szempontból eltér ez a törvény a ma tárgyalt másiktól, abban, hogy itt nincs lényeges érdekkülönbség a parlamenti pártok között, és ahogy Önök is észlelték, a munkabizottságok is egyhangúlag javasolták a különböző módosító indítványok elvetését vagy támogatását, mi több, egyéni képviselői indítványokból, függetlenül attól, hogy azok kormánypártiak vagy ellenzékiek voltak, bizottsági módosító indítványok születtek a teljes mértékű, egyöntetű támogatás miatt.

(16.10)

Miért nincs érdekkülönbség? Mert mindenki világosan látja - ahogy azt az előttem már sokkal nagyobb tapasztalatokkal rendelkező képviselőtársam említette - itt is exlex állapot keletkezik. Keletkezik természetesen ez az exlex állapot így is néhány napra, hiszen ez a törvény is kihirdetésre kerül, és hiába lép a kihirdetés napján hatályba - ha esetleg a parlament így elfogadja -, akkor is keletkezhet néhány olyan nap, amikor, ha az eredeti szabályozás maradna, akkor majdnem másfélezer közforgalmú gyógyszertárnak be kellene szögelni az ajtaját, mert nem törvényes keretek között működik.

Természetesen ezt ebben a parlamentben egyetlen politikai erő, egyetlen párt sem akarta, nem is akarja, ezért a törvénymódosítás e pontjának érdemi vitája nem is volt, miszerint fel kell ezt függeszteni.

Ugyanakkor elhangzott egy-két félreérthető megfogalmazás még az általános vitában is, mégpedig az, hogy a bizonyos határidő-módosítás befagyasztja-e a patikaprivatizációt vagy sem - amire a gyógyszerész társadalom elég régóta vár. Nem fagyasztja be, nem befolyásolja, hiszen ez a határidő-kitolás azokra a gyógyszertárakra vonatkozik, amelyeknek a privatizációja még nem ment végbe, tehát azok még működhetnek eddig a bizonyos határidőig, de ha valamelyik gyógyszertár esetében - nem általában a pratikaprivatizáció fejeződik be - a privatizációs eljárás befejeződik, arra az eredeti formájában érvényessé válik a törvényjavaslat.

Felvetődött olyan is, hogy a határidő leteltekor kell-e majd újabb határidőt módosítani, vagy erre lehetne valamilyen garanciát most beépíteni. Akkor az előző parlament, amikor az idén áprilisban elfogadta ezt a törvényt és ezeket a határidőket, az én feltevésem szerint jóhiszeműen járt el. Itt még azt sem mondhatjuk, hogy az előző kormány nem tett lépéseket annak érdekében, hogy bekövetkezzen, illetve befejeződjön esetleg, vagy tömegessé váljon a paltikaprivatizáció az idén szeptemberre.

Ennek ellenére az akkori törvényalkotói szándékok nem érvényesülhettek, hiszen a patikaprivatizáció a tulajdoni viták miatt nem zárulhatott le, sőt gyakorlatilag meg sem kezdődhetett. Mi bízhatunk abban, hogy ez '95-ben tömegesen bekövetkezik és befejeződik. Természetesen ha '95-ben a parlament azzal a helyzettel találja magát szembe, hogy megint itt van 400 patika - már nem 1500, csak mondjuk 400 -, amire szükség van a gyógyszerellátáshoz s megint törvényen kívül esnek, akkor megint meg kell ezzel küzdeni, hogy vagy módosítja alapjaiban és témáját tekintve a törvényt, vagy ismét a határidőt kell hogy meghosszabbítsa, hiszen azt hiszem mindenki számára nyilvánvaló, hogy a gyógyszerellátás általános érdek.

Még egy dologról szeretnék szólni, az pedig az, hogy ez a törvénymódosítás, illetve az, hogy ez egyáltalán a Házban a rendkívüli ülésszakon sürgősséggel napirendre került, bizonyos szakmai körökben felkeltette azt az igényt, hogy a törvény érdemi részeivel vagy már most látható és sejthető ellentmondásaival is foglalkozzon akár a bizottság, akár a bizottság mögött lévő esetleges szakmai csoportok. Erre a bizottság nem vállalkozhatott, hiszen a helyzet nem változott azóta, mióta az elmúlt bizottság tárgyalta ezt a témát, tehát változatlanul ezek a felvetések iróasztalnál kigondolt és íróasztalnál modellezett feltevésekből adódnak és származnak. Természetesen a koalíciós megállapodásban és a kormányprogramban is kiolvasható szándék - és amit egyébként államtitkár úr a bevezetőjében itt és a bizottság ülésén is megerősített -, miszerint mikor majd annyi tapasztalattal a népjóléti kormányzat ebben a kérdésben, a patikaprivatizáció folyamatában, amikor a problémák a valóságban jelennek meg, akkor természetesen megfelelő egyeztetések után készek a Ház elé hozni ismét a törvényt és módosítani, hogy a törvény valóban a privatizációs folyamat gyorsítását, annak zökkenőmentességét úgy szolgálja, hogy közben semmiféle fennakadást ne okozzon a gyógyszerellátásban sem, hiszen azt hiszem, ez a betegek általános érdeke.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)