Salamon László (MDF)
DR. SALAMON LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház!
Többpárti demokráciánk létrejötte óta még soha nem volt olyan kézzelfogható közelségben az új Házszabály megszületése, mint most. Ez igen örvendetes körülmény, hiszen - mint ahogy a Házszabály jelentőségét ma már többen méltatták - az Országgyűlés működésének szabályai meghatározó jelentőségűek a törvényhozás hatalmi ágának, az ország sorsát meghatározó legfelsőbb népképviseleti testületnek a működése szempontjából.
A Házszabály alkotmányjogi jelentőségét az előbbiekből következően nem szabad alábecsülni, ellenkezőleg, látnunk kell, hogy szabályrendszerének szelleme, tartalma, részletei az Országgyűlés működésének szintjén meghatározzák és jellemzik a politikai demokrácia mértékét és érvényesülését. Egy korrekt tartalmú, jól működő Házszabály elengedhetetlenül szükséges a demokrácia várakozásoknak megfelelő jó működéséhez.
...
pa
(17.20)
Megelégedéssel nyugtázzuk azt is, hogy az új Házszabály közös, hatpárti előterjesztésben képezi az Országgyűlés előtt megvitatás és megalkotás tárgyát. Ezt az tette lehetővé, hogy a kormánypártok eredetileg javasolt és az ellenzék által joggal kifogásolt elképzeléseivel szemben sikerült valamennyi parlamenti pártnak az általuk lényegesnek ítélt kérdésekben olyan mértékben megegyezésre jutni, hogy az lehetővé tette kormánypárti és ellenzéki pozícióra tekintet nélkül a Házszabály-javaslat szerzőségének közös vállalását. Ezt nemcsak önmagáért a tényért tartom üdvözlendőnek, hanem azért is, mert amíg a közelmúlt történései sorában az ellenzéknek nem egy ügyben azt kellett megélnie, hogy az arra vonatkozó ígéretekkel ellentétben véleményünket egyáltalán nem kérik ki és szerepünket puszta formalitásnak tekintve az országot és az ellenzéket alapvetően lényeges kérdésekben kész helyzet elé állítják, addig a jelen esetben az események menete nem így alakult. A Házszabály ügyében ez idő szerint nem a 72 százalékos többségre alapított túlhatalom határozta meg - az ellenzék ellenére és kirekesztésével - a dolgok menetét, hanem eme alkotmányos jellegű jogalkotási lépésben a konszenzusos, konstruktív alkotó munka vált irányadóvá. Bízunk abban, hogy ez a hozzáállás a kormánypártok részéről nem marad elszigetelt jelenség.
A Házszabály megalkotásának esélyeivel kapcsolatban nem lehet említetlenül hagyni az elmúlt négy év tapasztalatait, valamint a Házszabály alkotására, illetve módosítására irányuló törekvések hozadékait sem. A mostani Házszabály-javaslatban, mint ahogy azt ma már mások is hangsúlyozták, benne van az elmúlt négy évnek a Házszabállyal kapcsolatos minden jobbító törekvése és az ennek érdekében folytatott viták minden hasznos eredménye. Ezzel kapcsolatban külön is fontosnak tartom megemlíteni az elmúlt négyéves ciklusban az ügyrendi bizottságban lefolytatott munkák pozitív hatását, mely munkák koordinálója a bizottság akkori elnöke, Dávid Ibolya képviselőtársunk volt.
Ma szerencsére ott tartunk, hogy az új Házszabály megalkotása kézzel fogható realitás. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy mindazokban a kérdésekben, amelyekben a tervezet még tökéletesítésre, javításra, pontosításra szorul, alapossággal, körültekintően, a még szükséges időt és energiát nem sajnálva járjunk el. A tervezetnek ugyanis több ponton is vannak kisebb-nagyobb gyengéi, amelyeket a közös előterjesztés mellett a különböző frakciók különböző oldalakról felvetettek, és amelyek az elmúlt héten is terítékre kerültek az alkotmányügyi bizottságban, illetve amelyek tárgyalását még az előzetes bizottsági egyeztető munka keretében kezdték meg.
Mint a Házszabály sorsát az elmúlt ciklus során is figyelemmel kísérő, magam is megtettem észrevételeimet az alkotmányügyi bizottságban annak érdekében, hogy az általam felvetett kérdésekben a szükséges tökéletesítő, javító, módosító indítványokat az alkotmányügyi bizottság maga alakítsa ki és terjessze elő.
A továbbiakban néhány olyan általános jelentőségű problémát kívánok a tervezettel kapcsolatban megemlíteni, amely a Házszabály minőségét egészében érinti, és amelyek kapcsán az alkotmányügyi bizottságban észrevételek megtételét tartottam szükségesnek.
Mindenekelőtt a parlament demokratikus működését érintő tartalmi problémának tartom az időkeretes tanácskozás szabályozásának egyes gyengéit. Előrebocsátom, hogy magát azt a megoldást, hogy intézményesítsük az időkeretes tárgyalást, vagyis hogy a frakciók meghatározott időkeretekben adják elő véleményeiket, helyes és jó irányú megoldásnak tartom, mert az elmúlt négyéves ciklus tapasztalatai azt mutatják, hogy ez az időkeretes módszer racionalizálta a vitát, a mondanivalót és emelte a vita színvonalát. Ugyanakkor, minthogy az időkeretes tanácskozás egyben a vita korlátozását is jelenti, garanciális szempontból nem megfelelő az a megoldás, hogy egyszerű szótöbbséggel bármely napirendi pont tárgyalása időkeretbe legyen szorítható. Megfontolandónak tartanám, hogy hasonlóan a kivételes eljáráshoz, az időkeretes tanácskozás elrendeléséhez is az Országgyűlés négyötödös többséggel hozza meg határozatát, azaz itt is biztosíttassék a kisebbségben lévő ellenzék beleszólási joga.
Úgy gondolom, a vita teljes értékű lefolytatásához nagyon fontos érdekek fűződnek eljárásunk demokratizmusának követelményeit szem előtt tartandó, hiszen van az időkeretes szabályozásnak egy másik igen jelentős gyengéje: mégpedig az, hogy a tervezet által biztosított általános időkereteket igen rövidnek tartom. Azért beszélek általános időkeretekről, mert ismeretes, hogy a különféle törvényeket különféle időkeretekkel javasolja kezelni a tervezet, így a minősített többségű határozattal hozandó törvényeket, a bizalmatlansági indítvány elbírálását, a költségvetési törvényjavaslat tárgyalását - és nem akarom részletezni, van még egy-két előterjesztési forma, azokat a javaslat magasabb időkerettel javasolja és tervezi tárgyaltatni. Azonban az általános szabály szerinti időkeret, amibe az előterjesztések legnagyobb része belefér, igen alacsony. Ez ugyanis azt írná elő az 53. § (3) bekezdés d) pontja tanúsága szerint, hogy egyes frakcióknak csupán 15 percük legyen mondanivalójuk előadására.
Kérem, gondolják végig! Olyan súlyú törvények - csak példákat mondok -, mint a közoktatási törvény, a gazdasági törvények, a szociális, egészségügyi viszonyainkat meghatározó jogalkotási kérdések, a nyugdíjtörvények vagy az adótörvények mind-mind olyan előterjesztések, amelyek állampolgárok millióinak sorsát fogják meghatározni. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ilyen törvényjavaslatokat, amelyeket az elmúlt ciklusban ez a parlament hetekig tárgyalt és vitatott, és mód volt arra, hogy az érvek pro és kontra visszatérjenek és hosszadalmasan megütközzenek egymással, ezeket a témákat és kérdéseket frakciónként 15 perces hozzászólással vitassák meg a felek. Úgy gondolom, ez a vitának olyan leszűkítését jelentené, amely bizony a demokratikus működés követelményeit, az azzal szemben támasztható igényeket nem elégítené ki.
A demokratikus működés csorbítatlan érvényesülése szempontjából lényegesnek tartom továbbá, hogy a vita képviselői indítványra csak akkor legyen lezárható, ha a házbizottság napirendi javaslatában a vita lezárását eleve jelezte. Kétségtelen, hogy a jelen Házszabály is lehetővé teszi, hogy bármely képviselő bármikor fölálljon és javasolja a vita lezárását. Tudjuk azonban, hogy ez az elmúlt négyéves ciklusban milyen jelentős ellenzést váltott ki az ellenzék részéről, hiszen előfordult nem egyszer kormánypárti kezdeményezésre, és ki is alakult egy olyan hallgatólagos konszenzus - és évek során ezt figyelembe is vettük -, hogy úgymond a vita lezárásának eme eszközét nem alkalmaztuk, és a vita folytatásának terjedelmét házbizottsági szinten igyekeztük tervezni. Ilyen megoldást legfeljebb akkor tartottunk elfogadhatónak, ha úgy szerepelt a napirendi javaslatban, hogy az általános vagy a részletes vita lefolytatása és lehetőség szerinti lezárása.
Itt nem arról van szó, hogy egy vitát vég nélkülivé tegyünk, mert az nem lenne helyes, hanem egész egyszerűen arról, hogy az egyébként sok irányú tevékenységet folytató képviselőnek kell egy biztos támpont, amire tekintettel föl tudja mérni, hogy felszólalása elmondására még lehet mód egy másik alkalommal is, hogy módosító indítványait meddig tudja beadni, és nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy esetleg egy külföldi kiküldetés miatt egy váratlan indítvány következtében elesik képviselői jogai gyakorlásának a lehetőségétől.
(17.30)
Nagyon lényegesnek tartom azt, hogy a törvényjavaslat 75. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés maradjon el. Ez a rendelkezés a bizottsági munkát érinti, mégpedig az időkeretes vita lehetőségét adaptálja a bizottsági munkára, és kimondva, csak egy rövid szabályként, hogy a bizottsági vita során is alkalmazható az időkeretes megoldás. Kérem, nem egyedül vagyok a Házban, számosan vagyunk itt, akik az elmúlt négy évet végigdolgoztuk. Mindezek és a magam tapasztalataira is hivatkozva kérem a Házat, gondolja végig ennek a rendelkezésnek a hatását. A bizottsági munka tipikus műhelymunka, melynek időkeretek közé szorítása szembenáll a bizottsági munka jellegével. Ez a kifogásolt rendelkezés - aminek én az elhagyását tartom szükségesnek - formálissá tenné ezt a bizottsági munkát, illetve pont ezt a műhelymunkát tenné lehetetlenné.
Tisztelt Ház! A demokratikus működés megvalósulása és érvényesülése szempontjából túlzottan szűkreszabottnak tartom a szavazások körét is. Először is a tervezet 105. § (1) bekezdés b/ pontjánál olyan módosítást látok indokoltnak, hogy ne csak a kijelölt bizottság, hanem bármely országgyűlési bizottság módosító javaslata szavazásra legyen bocsátható. Hadd hivatkozzak ennek kapcsán a tervezet ama megoldására is, hogy a határozati javaslat lehetővé teszi nemcsak a kijelölt bizottságnak, hanem bármely bizottságnak módosító javaslat előterjesztését. Vajon mi értelme módosító javaslat előterjesztésének akkor, ha az nem lenne szavazásra bocsátható?
De közelítsük meg a problémát gyakorlati oldalról! Egy konkrét példát mondok, mert félek, hogy ilyen érdekütközéssel fogunk találkozni. Gondoljuk végig azt, hogy a környezetvédelmi bizottság egy törvényhez sem nyújthatna be szavazásra bocsátható módosító javaslatot, mivel - a környezetvédelmi törvényt leszámítva - ez a bizottság bizonnyal egy törvénynek sem lesz kijelölt bizottsága. Ugyanakkor képzeljük el a fordítottját is, azt, hogy a környezetvédelmi törvényhez - melynek, feltételezem, és mint mondtam, a környezetvédelmi bizottság lesz majd nyilván a kijelölt bizottsága - egyetlen egy más parlamenti bizottság sem nyújthatna be ugyanúgy szavazásra bocsátható módosító javaslatot, mivel annak a törvénynek a környezetvédelmi bizottság lenne a kijelölt bizottsága. Az már csak egy külön paradoxon lenne, hogy az így megtárgyalt törvényjavaslatok milyen egymással szemben menetelő törvényeket szülnének és eredményeznének.
További észrevételem, hogy a szavazás lehetőségét az egyébként főszabály szerint szavazásra nem bocsátható javaslatok tekintetében ne csak a képviselőcsoport vezetője kérhesse, hanem külön tizenöt képviselő is. Ennek a javaslatomnak nem csupán és nem is elsősorban az lenne az előnye, hogy a pártkeretek nem olyan gépezetszerűen nyomnák rá bélyegüket a parlamenti munkára, mint ahogy az a javasolt tervezetből következne, hanem lehetőséget adna a függetlenek jogainak érvényesítésére is. A függetlenek kérdésére egy picit később még ki fogok térni, most csak arra utalnék, nem szabad abból kiindulnunk, hogy ebben a pillanatban egy független képviselő van a Házban, hiszen gondolom, hogy a Házszabályt nem egy adott pillanatra alkotjuk, még ha egy év múlva - nagyon helyesen - felül is fogjuk vizsgálni a rendelkezéseit, hanem azzal az igénnyel, hogy az hosszabb távon szabályozza a parlament működését.
Indokolatlannak tűnik az a szűkítés is - amit itt már többen is kifogás tárgyává tettek, legutóbb, ha jól értettem, Boros képviselő úr is a Magyar Szocialista Pártból -, amely korlátozná a 105. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a szavazásra bocsátás iránti kérelem jogát. Önmagában persze van ráció abban, hogy egy frakcióvezető ne kérhesse minden korlátozás nélkül, vég nélkül a szavazás lehetőségét, hiszen ezzel teljes mértékben le lehet rontani a főszabály célját, ugyanakkor azonban különfélék a javaslatok, vannak több száz paragrafusos javaslatok is néha a Ház előtt, vannak tervbe véve ilyen kódexek, gondoljunk csak a büntető törvénykönyv kódexére, amit - most olvastam - két éven belül tárgyalni kíván a Ház, és hogy csak ennél az egy javaslatnál maradjak; vannak rövidebb törvények, hosszabb törvények, számos módosító javaslattal érintett törvények, kevesebbel érintett törvények. Azt általánosságban megcélozni, hogy e javaslatokkal szemben frakcióvezetőként éppen öt az a szám, amiben a főszabállyal szembeni külön szavazás lehetőségét meg kellene engedni, ezt nem érzem megalapozottnak.
Indokolatlannak tartom annak a szabálynak a megváltoztatását is, hogy a módosító javaslattal érintett, de a módosító javaslat elvetése után nyitva álló eredeti szövegrész szavazásra bocsátása maradjon el. Ugyanis a 105. § (6) bekezdése akként rendelkezne, hogy ellentétben a mostani eljárásunkkal, ha a módosító javaslatot az Országgyűlés nem fogadná el, akkor az eredeti szövegrészt, amit a módosító javaslat megváltoztatni kíván, az új Házszabály-tervezet szerint újból már nem kellene feltenni szavazásra. Kétségtelen, hogy van ebben is logika, mert ha mind a két változathoz - tehát a módosító indítványra is és az azzal érintett eredeti szövegre is - nem érkezne be a megszavazáshoz szükséges szavazatszám, akkor - idézőjelben mondva - lyuk keletkezik a törvényjavaslaton, és az kétségtelenül nemkívánatos dolog, ugyanakkor az is szerencsétlen dolog lenne, ha a módosító javaslattal érintett eredeti szövegrész sorsa menthetetlenül össze lenne kötve a törvényjavaslat egészének a sorsával. Nem szabad ugyanis elfelednünk azt - és ezt az elmúlt négy év tapasztalatai igazolták -, hogy a módosító javaslat elvetése még nem jelenti a módosító javaslattal érintett rész elfogadását, és az is indokolatlan, hogy az ilyen részek feletti állásfoglalás a végszavazásnál a javaslat egész sorsát meghatározza.
A 106. § (1) bekezdésében a korábbi szabályozásból ismert inkoherencia esetének kiterjesztése az alkotmányra és más törvényekre - itt most a tervezet szóhasználatát idézem -, általában mindenféle törvényre gyakorlatilag az egyes módosító javaslatok feletti újraszavazás lehetősége előtt nyitna széles körben utat, annak ellenére, hogy a képviselőknek már módjuk volt az egyes módosító javaslatok kapcsán akár az alkotmánnyal, akár a többi törvénnyel való koherencia lehetőségét mérlegelni. Kérdés, hogy célszerű-e ezek után az újraszavazás lehetőségét így megnyitni. Itt tehát ebben - az utolsó észrevételemmel éppen ellenkezőleg - nem a szavazások szűk voltát, korlátozását, hanem túlzott kitágítását tartom megfontolandónak.
A parlament demokratikus működése szempontjából lényegesnek tartom annak a szabálynak a mellőzését, amely a módosító, illetőleg kapcsolódó módosító javaslatok benyújtási határidejének a lerövidítését tenné lehetővé. A demokratikus működés érvényesülése ellen hat ugyanis, ha a módosító indítványok benyújtására nyitva álló határidőben bizonytalanság vagy esetlegesség mutatkozik. Az indítványok tárgyalásának logikája egyébként mindaddig szükségessé teheti módosító javaslatok benyújtását, amíg az általános vagy részletes vita le nem zárul, hiszen a módosító javaslatoknak az a funkciója, hogy a vitában elhangzottakat hasznosítsák.
Ugyancsak nagy jelentőségűnek tartom az általános és a részletes vita fogalmának helyes meghatározását. Megítélésem szerint ebben a hatályos Házszabály tartalmazza a jó és a helyesebb szöveget. Ezzel összefüggésben külön kifogásolom azt a megoldást, mely szerint a részletes vitában csak a módosító indítványokkal érintett részhez lehetne hozzászólni. Nincs ésszerű ok ugyanis annak kizárására, hogy a részletes vitában felszólaló képviselő olyan hibára mutasson rá, melyet más képviselő egyrészt még nem vett észre, de a felszólaló az érintett hiba kapcsán saját maga módosító indítvány megfogalmazására nem vállalkozik.
Ha és amennyiben az előterjesztőket az a szándék vezeti, hogy ne mosódjék egybe az általános és a részletes vita - ami egy nagyon helyes és nagyon is támogatandó szándék -, akkor ezt véleményem szerint más eszközökkel kell biztosítani; például a felszólaló jelölje meg a részletes vitában, hogy a törvényjavaslat mely részéhez kíván hozzászólni, melyhez magát - szómegvonás terhe mellett - a felszólalás során tartani legyen köteles.
(17.40)
A Házszabály-javaslat fogyatékosságának tartom általában, hogy az több ponton is szakít a bevett terminológiai használattal. Ezek az újítások sem nem szükségesek, sem nem előnyösek és több tekintetben is zavart okoznak. Engedjék meg, hogy néhányat külön megemlítsek.
A "kormánypárti", illetve "ellenzéki" kifejezéseket mint jogi, közjogi kifejezéseket csak akkor tudom elfogadni, ha egy értelmező rendelkezés egyértelműen meghatározza annak tartalmát. Az elmúlt négyéves ciklusban konkrét példák utalnak arra, hogy e minősítés adott esetben mennyire nem egyszerű dolog, és ha a javaslatomat - ezt most itt ismertetem - végiggondolják, akkor világos is, hogy mire gondolok.
Például egy követhető megoldásnak tartom azt, hogy azt a frakciót tekintsük kormánypárti frakciónak, amely azon kívül, hogy ezt kinyilvánítja, a kormány is elfogadja ezt kormánypárti frakciónak. Tudniillik utalok rá, hogy a korábbi parlamentben volt olyan menet közben alakult képviselőcsoport, amely legalábbis átmenetileg magát kormánypártinak minősítette, de a kormány nem fogadta el ezt a támogatást. Ha figyelembe vesszük, hogy az időkeretek számításánál össze lehet adni a kormánypárti időket, ennek a meghatározásnak igenis van jelentősége. Hasonlóképpen az ellenzéki frakciók pontos jogi meghatározása is lényeges és a függetlenek jogi fogalmának az értelmezése is.
A Házszabály-tervezet megváltoztatja a tárgysorozat és a napirend fogalmát, pontosabban ezeket a fogalmakat pontosan ellentétes tartalommal használja, mint a most hatályos Házszabály. Nem tudom, hogy szükséges és helyes-e ez.
De amit a leginkább kifogásolandónak tartok a terminus technicusok megváltoztatásában, ez a "döntési javaslat" kifejezésnek a megjelölése, amit nemcsak bevett szóhasználatunkkal tartok ellentétesnek, hanem az alkotmány szóhasználatával is ütközőnek látok. Tudniillik amit a Házszabály-tervezet most döntési javaslaton ért, azt a magyar közjogi szóhasználat határozati javaslatnak nevezi, megkülönböztetve természetesen az általános értelemben vett határozat fogalmát az országgyűlési határozat fogalmától. Az alkotmány szóhasználatai e tekintetben - az alkotmány 24. § (1) és (2) bekezdésében - egyértelműek. Ennek értelmében az alkotmány nem az Országgyűlés döntésképességéről beszél, hanem határozatképességről, fogalmilag beleértve mindenféle határozat meghozatalát -egyfelől. Másfelől: világosan azt mondja a (2) bekezdés, hogy az Országgyűlés határozatait a jelen lévő képviselők több mint felének szavazatával hozza, azaz mindenféle határozatról beszél, törvényről, országgyűlési határozatról és interpelláció fölötti határozatról, olyan személyi határozatokról, amelyekről most döntöttünk, bizottsági tagok megválasztásáról. Tehát az alkotmány használ egy terminus technicust - ez a "határozat". Véleményem szerint a Házszabály ezzel ellentétes fogalmi rendszert nem alkalmazhat - legalábbis nagyon szerencsétlennek tartom azt, hogy ezt így megtegyük. Talán - nem tudom, ez most már akadémikus okoskodás - ki lehetne kereken mondani, hogy ez tulajdonképpen egy alkotmányellenes megfogalmazása vagy terminológiahasználata lenne a Házszabálynak.
Annak sem látom indokoltságát, hogy a bizottsági vélemény fogalmát az ajánlás fogalma váltsa fel, bár ez csak egy apróság.
Az Országgyűlés, tisztelt Ház, az 1990-94-es ciklus alatt szokásjogi formában bölcs és toleráns módon biztosította a lelkiismereti szabadság érvényesülését a képviselői, a miniszteri, illetve az államfői eskü letételénél, lehetővé téve, hogy az esküt tevő személy saját meggyőződését követve, ha úgy kívánja, hozzátehesse az eskü szövegéhez azt a formulát, hogy "Isten engem úgy segéljen!". Mint ismeretes, ezzel a lehetőséggel számos miniszter, képviselő, illetve a köztársasági elnök is élt. A javaslatom az, hogy a lelkiismereti szabadság intézményes megvalósulása érdekében a Házszabály mellékletében lévő eskümintánál ez a lehetőség kerüljön expressis verbis feltüntetésre.
Most térek vissza - lassan végéhez közeledve mondanivalómnak - a függetlenek kérdéséhez. Úgy látom, hogy a Házszabály-tervezetnek ezt nem sikerült egyértelműen és következetesen rendezni. Ismételten utalok arra, hogy nyilván nem lehet az irányadó, hogy jelenleg csak egy független képviselőnk van. A független képviselő létezésének Magyarországon megvannak a maga parlamenti hagyományai. A választójogi törvényből, közjogi rendszerünk egészéből, de az esetenként jelentkező politikai igényből is következik, hogy a független képviselőt nem lehet pusztán valami megtűrt jelenségnek tekinteni. A Házszabály-tervezet egyébként helyenként számol a függetlenekkel, én legalábbis ennek tudom be azt a szabályt, amikor 15 képviselő frakcióhoz való tartozás megjelölése nélkül bizonyos közjogi jogosítványokkal rendelkezik - a 47. § (3) bekezdésében, az 53. § (3) bekezdése d) pontjában. Más helyeken viszont nem biztosít a törvény 15 képviselőnek ilyen fellépést vagy a függetleneknek helyet a parlament különböző működési formációiban. Például utalok a paritásos bizottság felállítására vonatkozó szabályokra vagy a fő szabály szerint szavazásra nem bocsátható javaslatok feletti szavazás kérdésére.
Az a véleményem és azt javaslom, hogy alakítsunk ki egy olyan egységes szabályozást, amellyel a függetlenek is gyakorolhatják képviselői jogaikat mind a vitában való részvétel, mind a javaslattétel, mind a szavazások tekintetében, természetesen anélkül, hogy a függetlenek alkotta képviselők csoportja a parlamenti képviselőcsoporttal, azaz a frakcióval azonos jogállást nyerne.
Észrevételezem továbbá, hogy a határozatképességgel kapcsolatos rendelkezés a 43. §-ban ellentétben áll az alkotmány 24. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Arról van szó, hogy az alkotmány a 24. § (1) bekezdésében általános érvénnyel kimondja, hogy az Országgyűlés határozatképességéhez az országgyűlési képviselők több mint felének jelenléte szükséges. Ehhez képest a Házszabály ezt a szabályt bővíti speciális esetekre, amikor különféle minősített többségek szükségesek az elfogadáshoz. Véleményem szerint ezt a bővítést anélkül, hogy az alkotmány erre külön rendelkezést ne tartalmazna, nem teheti meg a Házszabály.
További alkotmányjogi problémának látom a 45. § (3) bekezdését, nevezetesen azt, hogy közjogi méltóságokra jelenléti kötelezettséget írna elő a Házszabály. Nem mintha nem lennének olyan helyzetek, amikor természetes, hogy az adott közjogi méltóságok részvétele elkerülhetetlen az Országgyűlés ülésein, de arról nem szabad elfeledkezünk, hogy országgyűlési határozatot alkotunk, amely csak a Ház működését szabályozza, és másokra, akik nem minősülnek képviselőnek, hanem azon kívüli közjogi tényezők, azokra kötelezettségeket nem állapíthat meg.
Ugyanakkor a probléma megkerülhető, és az a cél, amit helyesen el akar érni a Házszabály, pontosan működésbeli rendelkezésekkel elérhető, anélkül, hogy ilyen alkotmányos aggály felmerülne. Nevezetesen azt kell kimondani véleményem szerint, hogy egy adott előterjesztés megtárgyalása az érintett előterjesztő közjogi méltóság távollétében nem lehetséges. Akkor nincs kimondva, hogy kötelező a részvétele, de ha nem jön el, akkor azzal kell számolnia, hogy nem tárgyalják az előterjesztését; tehát a Házszabály úgy állapítana meg egy működési szabályt, hogy az ugyanazzal a hatással járjon, alkotmányjogilag vitathatatlan úton és eszközzel.
Tisztelt Országgyűlés! Még néhány, három-négy ilyen kisebb, de azért alkotmányos súlyú megjegyzésem lenne.
Tekintettel arra, hogy az alkotmány szabályozza az egyes határozatok meghozatalához szükséges többség nagyságát, általános szabályként kimondva azt, hogy az Országgyűlés határozatait a jelen lévő képviselők több mint felének szavazatával hozza, alkotmányellenesnek tartom a 88. § (1) bekezdésében írt minősített többséget, tehát kvázi az országgyűlési nyilatkozatok meghozatalához minősített többség szükséges. Ilyen többletkövetelményt véleményem szerint a Házszabály nem írhat elő.
(17.50)
Itt már többen említették, hogy a 91. § (5) bekezdésében előírt tartalmi követelmény indokolatlan, nevezetesen hogy a módosító javaslatban a költségvetési egyensúly biztosítására is javaslatot kell tenni, ha az a költségvetést érinti. Úgy gondolom, bármennyire is racionális egy ilyen javaslat önmagában, hogy egy képviselő olyan javaslatot terjesszen elő, hogy abban figyelemmel legyen a költségvetési kihatásokra, az ilyen tartalmi előírások adminisztratív megkövetelése a képviselői jogok szuverén gyakorlásának az elvével összeegyeztethetetlen. Egyébként ad absurdum nem lehet olyan álláspont képviseletét sem megtiltani, hogy valaki olyan álláspontra helyezkedjék, hogy a költségvetési egyensúly terhére akar valamilyen intézkedést megvalósítani. Az egyes javaslatok feletti tartalmi ítéletet a bizottságoknak kell kimondani javaslatokban, illetőleg a képviselőknek szavazási állásfoglalásban, azonban ilyen megkötéseket legfeljebb a képviselői jogok gyakorlásának a korlátozására lehet értelmezni - ami nyilván nagyon szerencsétlen dolog lenne. Bár hozzáteszem, hogy ehhez a követelményhez - és volt még egy hasonló jellegű megkötése a Házszabály-tervezetnek, nevezetesen a 97. § (2) bekezdése -, ilyen megkötésekhez szankciót sem fűz a Házszabály-tervezet, tehát ezek lex imperfecták.
Három apró észrevétel, amit a kifogások körében még szükségesnek tartok az általános vitában megemlíteni:
A költségvetési törvény tárgyalása... Nem tudok egyetérteni azzal, hogy az egyes bizottságok ne maguk képviseljék a saját véleményüket a költségvetési vitában, hanem azt a költségvetési bizottság gyűjtse össze, és maga terjessze a többi bizottság véleményét is a parlament elé.
Nem tűnnek egyértelműnek a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos külön szabályok sem, különösen annak ismeretében nem, hogy az előző kormányzat is foglalkozott és tudtommal a jelen kormányzat is foglalkozik a nemzetközi szerződések megkötésével kapcsolatos törvényi szabályozás végiggondolásával és törvényjavaslat benyújtásával. Külön furcsa a 121. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely előzetes ratifikációt kívánna megvalósítani.
Végül a kivételes eljárásban változatlanul a régi szabályozás fenntartását látom indokoltnak, hiszen a kivételes eljárás egy olyan eljárás, amelyhez a mai viszonyaink mellett a korrekció lehetőségét biztosítani kell. Az, hogy a kivételes bizottságban eldőljön minden kérdés és a parlament előtt ne álljon más alternatíva, mint a kivételes bizottság munkájának szőröstül-bőröstül való elfogadása vagy szőröstül-bőröstül való elvetése, ezt a mai viszonyaink között nem tartom megvalósíthatónak és jó megoldásnak. Hosszabb távon, megfelelő szakértői bázis kiépítése mellett lehetséges, hogy majd egyszer el lehet ide jutni.
Végül legutolsóként megemlítem: változatlanul szükségesnek tartom, hogy az Országgyűlésben bizottság foglalkozzék a törvény-előkészítéssel mint funkcionális feladattal. E véleményem mellett is igen figyelemreméltónak tartom azonban a tervezetnek azt a megoldását, amely kivételes szabály formájában ugyanazt a törvény-előkészítő funkciót biztosítja az alkotmányügyi bizottságnak, mint ami eddig is megillette ezt a bizottságot. Így tulajdonképpen az alkotmányügyi bizottság - magára véve a felelősséget, hogy mely javaslatokat vizsgál meg törvény-előkészítési szempontból és melyeket nem - be tudja tölteni korábbi funkcióját e tekintetben is, ezért a Házszabály ez irányú megoldását elfogadhatónak tartom. Hasonlóképpen, miután a Házszabály biztosítja nem csupán egy, hanem több bizottság kijelölését is, ez a lehetőség oldani fogja azt a feszültséget, ami az első számú szabályból véleményem szerint következik, és így ez is működőképesnek látszik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal zárom felszólalásomat, hogy nyilvánvalóan az általános vita keretei között nem lehet minden részletet érinteni, mert úgy gondolom, van még, amit végig kell gondolni. Mindezeket az alkotmányügyi bizottsághoz írt észrevételeimben részleteztem - a továbbiakat is. Bízom abban, hogy az észrevételeimmel, képviselőtársaim észrevételeivel és módosító indítványaival együtt sikerül egy olyan mértékű és egy olyan körű problémafelvetést kialakítani, melynek megvitatásával és megválaszolásával a tisztelt Országgyűlés egy hosszú távra szóló és bátran vállalható Házszabály megalkotójának mondhatja majd magát.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)