Kökény Mihály (MSZP)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1994. évi LIV. törvény megalkotásakor a parlament abból indult ki, hogy a gyógyszertárak alapítására és működésére egységes szabályok vonatkozzanak. Az volt a rendező elv, hogy a gyógyszertárak egészségügyi intézményként működjenek a magánosítás folyamatában és a későbbiekben a magántulajdonban is. A szeptember 1-jén hatályba lépő törvény értelmében gyógyszertárat az úgynevezett személyi jog alapján csak gyógyszerész működtethet.
Tisztelt Országgyűlés! A könyveknek megvan a maguk sorsa - és én azt gondolom, hogy Terentius szállóigéje a törvényekre is igaz. Az Országgyűlés áprilisban még úgy vélte, hogy a patikatörvény kihirdetése és hatálybalépése közötti háromhónapos időtartam elegendő lesz az állami gyógyszertárak döntő többségének privatizációjára, tehát a személyi jog intézménye alkalmazható lesz. Azonban a gyógyszertárak, a gyógyszertári központok tulajdona körül kialakult jogvita elhúzódása nem tette lehetővé a privatizáció megkezdését, illetve azt, hogy az országban egységes szakmai szempontok alapján bonyolítsák le a magánosítást. Ezért olyan helyzet alakult ki, hogy a törvény előírásai a lakossági gyógyszerellátást ma biztosító közel 1850 gyógyszertár közül csak körülbelül 400, a gyógyszerészi magántevékenység keretében működő gyógyszertárra érvényesíthetők egyértelműen. A folyamatos gyógyszerellátás és a ma működő hálózati gyógyszertárak zökkenőmentes további tevékenysége érdekében vált tehát szükségessé a törvény kiegészítése, és ez az indoka annak, hogy miért kellett ezt sürgősséggel a parlament elé terjeszteni.
Tisztelt Országgyűlés! A kormány által beterjesztett és a Magyar Gyógyszerész Kamara által is támogatott, most Önök előtt lévő módosítási javaslat tehát lényegében egy jogtechnikai megoldás, és nem érinti a törvény tartalmát. Elfogadása esetében valamennyi gyógyszertár szeptember 1-jét követően a törvény által megkívánt egységes szakmai követelmények alapján dolgozhat. Tehát javaslatunk most nem érinti a gyógyszertári központok tulajdoni helyzetét, csak átmeneti időre tartalmaz értelmező rendelkezéseket.
Hadd mondjam el azonban, hogy a tulajdoni vitában a kormány az érdekeltek mielőbbi megegyezését szorgalmazza. Jó lenne, ha ehhez nem hosszadalmas bírósági procedúrák teremtenének kényszerpályát, hanem a koalíciós megállapodás, illetőleg a kormányprogram nyújtana keretet. Tehát a gyógyszertári központok önkormányzati tulajdonának elismerése mellett az átalakulás, a privatizáció az egész országban egységes elvek és szakmai szempontok szerint történne.
Ettől az utóbbitól azért nem lehet eltekinteni, mert a gyógyszerellátás biztonsága olyan stratégiai kérdés, amely megfelelő garanciákat igényel. A kormány azt tervezi, hogy a gyógyszerészek szakmai érdekképviseletével, a Magyar Gyógyszerész Kamarával köztestületté alakulása után, tehát már az új vezetéssel még egyszer áttekinti az egész törvényt, és ugyanezt teszi az önkormányzatok képviselőivel, majd a szükséges korrekciós indítványokat így terjeszti a tisztelt Ház elé. A jelen módosítási javaslat nélkül azonban a gyógyszertárak működésében, tisztelt képviselőtársaim, zavarok keletkezhetnek, melyek rendezésére csak bonyolult jogviták, illetőleg nagyszámú egyedi jogértelmezés után kerülhetne sor.
Tudjuk valamennyien, hogy a lakosság rendkívül érzékenyen reagál minden változásra a gyógyszerellátás, a gyógyszerárak körében. Ha ez most a gyógyszertárak döntő többségében a működtetés zavarával is társulna, úgy gondolom, tovább romlana a betegek közérzete, amit mindenképpen célszerű lenne elkerülni.
Ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot az elmondottak tükrében mérlegelje és fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)