Kis Gyula József (MDF)

1994. augusztus 29.

DR. KIS GYULA JÓZSEF, a szociális és egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Köszönöm, tisztelt Ház, a türelmüket, hogy a Házszabály mellett módot adnak arra, hogy más kérdésekkel is foglalkozzunk, mert a Házszabály valóban fontos minden itt jelen lévő számára, de azt hiszem, a gyógyszertárak privatizációs ügye ugyanilyen fontos minden állampolgár számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztésből is és a bizottságban elmondottakból is egyértelművé vált, hogy nem kívánja a jelenlegi kormány által előterjesztett módosítás megváltoztatni azokat az alapelveket, amelyekről az Országgyűlés két alkalommal is törvényt alkotott, és amelynek az a lényege, hogy a gyógyszer egy olyan különleges áru, amelynek megválasztása a fogyasztónak nem áll ugyanolyan módon személyi szabadsági jogában, mint bármely más árucikké, hiszen a kényszer alapján rászorul.

(11.20)

Ha ezt a rászorultságot egy monopolhelyzetben lévő szolgáltató - tehát a gyógyszertári központok tulajdonában és működésében álló, monopolhelyzetű elosztóhálózat - biztosítaná, akkor a kényszerhelyzetben lévő fogyasztó hátrányos helyzetben lenne. Éppen ezért fogadta el az Országgyűlés azt, hogy a gyógyszerészet nem a normál kereskedelmi tevékenység körébe tartozik, személyi joghoz, gyógyszerész szakképesítéshez kötött tevékenység, és igen szigorú monopolellenes szabályokat fogadtunk el, melyeknek egyik pontja az, hogy egy gyógyszerész személyi jogon csak egy gyógyszertárat működtethet - tehát a kartellek kialakulását igyekeztünk megakadályozni.

Mondom: mi biztosak vagyunk abban, hogy ez az elv nem sérül, még akkor sem, ha a jelen módosító indítvány azt javasolta, hogy két évig még a jelen elosztási rendszer maradjon a patikák döntő többségében, az 1450 patikában, tehát a gyógyszertári központok, a nagykereskedők, elosztók közvetlen tulajdonában és felelősséggel működnének tovább a gyógyszertárak.

Egyszerűen tudomásul vettük, hogy az elmúlt fél év - mert hiszen áprilisban fogadtuk el másodszor a törvényt, de már előtte elindult a privatizáció -, ez az időszak nem volt elég kivédeni a privatizáció előtt álló akadályokat, amelyek nagyon kemény anyagi érdekből támadtak, hiszen ez a vagyon, amit privatizálni kell, 40-50 milliárd forint értékű, és a gyógyszertárak 70 százaléka igen nyereségesen működik.

A vita az volt, hogy az állam vagy az önkormányzat ezeknek a gyógyszertári központoknak és azon keresztül a gyógyszertáraknak a tulajdonosa. Reméljük, hogy a jövőben sikerül ezt a vitát rendezni, és nem lesz akadálya a privatizációnak. De addig szeptember 1-jétől bizony az a törvény lépne hatályba, miszerint gyógyszertárat csak személyi joggal felruházott gyógyszerész üzemeltethet. Ilyen a jelenlegi gyógyszertárak egynegyede, a többivel mi lenne? Tehát kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy fenn kell tartani a jelenlegi rendszert, amíg a privatizáció lezajlik, és ezért a bizottságunk egyhangúlag úgy döntött, hogy támogatja az előterjesztést.

Természetesen a két év befagyasztást túl hosszúnak tartottuk, ezért bizottsági módosító indítványok fognak apró korrekciókat létrehozni - főleg a határidőben -, de nem vitattuk meg a törvény összes paragrafusát, nem adtunk lehetőséget arra, hogy most megint újra kezdődjék az a vita, hogy például gyógyszertár lehet-e önkormányzati működtetésű, tehát nem gyógyszerész által működtetett; nem vitattuk meg azt, hogy lehet-e a gyógyszerész mellett más is gyógyszer kiadására jogosult, hiszen ez a törvény alapvető megváltoztatását jelentené, amihez hosszabb időre lenne szükség, és szeptember elseje nagyon hamar itt van a nyakunkon.

Éppen ezért én azt kérem a bizottságtól, hogy - majd a részletes vitában ismertetett módosító indítványokkal együtt - a törvénymódosító javaslatot támogassa és fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps.)