Torgyán József (FKGP)

1994. augusztus 29.

DR. TORGYÁN JÓZSEF, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnöknő. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, Szigethy István képviselőtársunknak azzal a felvezetésével kapcsolatban, hogy hatpárti megállapodás alapján történt a Házszabály benyújtása, rögtön észrevételt kell tennem. Bár igaz az, hogy a hat párt igen sok kérdésben megállapodott és valóban rendkívül konstruktív volt az együttműködésük - ahogy azt Hack Péter és Szigethy István is jelezte és Bihari Mihály is szólt erről -, de ugyanakkor úgy gondolom, kézenfekvő arra is hivatkozni, hogy végül is a hatpárti konszenzus alapján csupán azért kerülhetett benyújtásra az új Házszabály-törvény, mert a mi elképzelésünk az volt és jelenleg is az, hogy az egypártira ráhúzott 8/1989-es országgyűlési határozat ma már alkalmatlan arra, hogy ebben a ciklusban a régi Házszabály alapján eredményesen működhessen a Ház. Ezért egyetértettünk a kormányzatnak azzal az elképzelésével, hogy soron kívüli gyorsasággal meg kell alkotni egy új Házszabályt.

Az, hogy végül is hatpárti konszenzusként került a Ház elé, anélkül, hogy ténylegesen hatpárti konszenzus lett volna, ez az ellenzék konstruktivitását bizonyítja, azt a konstruktivitást, amelyet oly sokszor számon kértek tőlünk. Ha az ellenzéknek ez a konstruktivitása nincs meg, akkor ma nem lehetne hivatkozni arra, hogy hatpárti előterjesztésként nyújtottak be egy új Házszabályt.

Attól tartok, hogy Gáspár Miklós barátomnak nem minden szavát értem elég jól. Talán próbáljon meg hangosabban beszélni, és akkor nem fogom egyetlenegy szavát sem figyelmen kívül hagyni. Köszönöm szépen.

Tehát úgy gondolom, hogy a Házszabály megalkotása kapcsán rögtön azzal kell kezdeni, hogy vajon mennyiben új ez a Házszabály az ellenzéki jogosítványok elismerésében, mennyiben új ez a Házszabály abban a körben, hogy az ellenzéknek is megadja azokat a jogokat, amelyek a kormányzati tényezők ellenőrzéséhez, a parlament demokratikus működéséhez szükségesek, mert ezen áll vagy bukik az egész Házszabály.

Hogy világosan lássa a Ház és az ország közvéleménye is, hogy miről van szó, itt van a sokat hangoztatott azonnali kérdések órája. Ez, miután a nagy-britanniai parlament működéséből került átemelésre, ha ahhoz hasonló módon kerülhet végül is megvalósításra, akkor egy rendkívül demokratikus intézményrendszernek tűnik - de semmiképpen sem úgy, ahogy ez a mi Házszabályunkban beterjesztésre került.

(12.30)

Miért állítom ezt? Kezdem ott, hogy "az azonnali kérdések órája" nem az azonnali kérdések órája. Egy órával korábban be kell nyújtani írásban a frakcióvezetőnek a frakciótársa kérelmét. Erről rögtön értesítik az érintett minisztert, gondolom, az érintett miniszter rögtön leül a szakértőivel, kitalálnak valamit, hogy hogy lehet majd a kérdésre két percben olyan választ adni, amire már nem lehet reagálni. Tehát az azonnali kérdések órája és az azonnali válaszadások nem valósulnak meg, azok helyett ködösítés történik.

A valóságos azonnali kérdések és válaszok az én szememben valahol egy olyan struktúrában valósulnak meg, mint például - emlékeztetném az igen tisztelt Házat, nem tudom, hogy ki látta Önök közül - Bush alelnök úrnak, mielőtt az Egyesült Államok elnöke lett volna, volt egy olyan tévészereplése, ahol egy riporternő több száz kérdést előre elkészítve úgy tett fel az elnöki tisztségre pályázó alelnök úrnak, hogy neki azonnal válaszolnia kellett, s ha egy másodpercig gondolkodott, akkor rögtön szólt a riporternő, hogy netántán Bush alelnök úr, Ön hazudni akar a közvéleménynek, azért nem válaszol azonnal?

Ha mi egy órával korábban már kénytelenek vagyunk ezt a kérdést írásban is előterjeszteni, hol lesz ennek az intézményrendszernek az a valóságos struktúrája, ami a háttérben megtalálható az angol parlament működésében is és mindenütt, ahol ezt kívánják.

Hallhattuk Bihari Mihály képviselőtársunktól, hogy milyen demokratikusan történt mindennek az előterjesztése. Azonos jogokat kap itt az ellenzék és a kormány, minden rendben van kérem, csak kell hozzá egy ellenzék, amelyik ezt megeszi.

Hadd utaljak tudniillik arra, hogy két perce van a kérdés feltevésére a hat frakciónak és két perce van a kormányzatnak a válaszadásra. Ez magyarán Torgyán József nyelvezetére lefordítva azt jelenti, hogy az ellenzéknek ugyanannyi jogosítványa van, mint a kormánynak, semmivel sem több, semmivel sem kevesebb. Hogy tudjuk akkor az ellenőrzési jogot gyakorolni? Akkor jön a kormánykoalíció a két párttal, plusz jön harmadiknak a kormány, tehát ők már az azonnali kérdések és válaszadások órájánál óriási többségben vannak, körülbelül kétharmad-egyharmad arányra módosul az egész, arról már nem is beszélek, hogy teljesen értelmetlen, hogy a kormánypártok a saját minisztereiknek kérdést tegyenek fel. Ez olyan - ne tessenek haragudni -, mintha nekem jogom volna, hogy a feleségemnek tegyek fel kérdést. (Derültség.) Nyilvánvalóan előre megbeszéljük a választ. Úgy gondolom, hogy ez a kormány esetében is ugyanígy működik a parlamenti pártok vonatkozásában.

Én tehát be fogok terjeszteni egy módosító javaslatot. A módosító javaslatnak az lesz a lényege, hogy a négy ellenzéki párt két körben tehessen fel kérdést. Ez azt jelenti, hogy négyszer két perc az nyolc perc, nyolc perc a kormányzat részéről a válaszadás, az tizenhat perc, ez két körben harminckét perc, és a harmadik körben tehessen csak fel a teljes hat frakció kérdéseket, tehát itt már a kormánykoalició tagjai is. Ez azt jelenti, hogy itt összesen 24 perc van, tehát 12 perc a frakciók részéről, 12 perc a kormányzat részéről, ez összesen 56 perc, miután nyilvánvaló a válaszadások közben összesen 4 perc még valahol elcsúszhat. Ezzel kimerítettük a hatvan perces időtartamot.

Nos, csak arra kívánok rámutatni, hogy egy ilyen hevenyészetten összevágott Házszabálynak mérhetetlenül sok hibája lehet, mert ezeket a kérdéseket nem tudtuk átgondolni. De legyen szabad arra utalnom, hogy amikor a Házszabály tervezetét Hack Péter képviselőtársunk - rendkívül színvonalasan, valamennyiünk akarata szerint és nagyon szellemesen is - előterjesztette, akkor közben észrevételezte, hogy Torgyán József is milyen konstruktívan működött közre, amit most azért is hangsúlyoz, mert Torgyán József nem hallhatja, mert éppen beszélget.

Én úgy gondolom, hogy erre azért kell visszautalnom - nem azért, mert Hack Péter képviselőtársam a két tény közül a kvalitásai folytán úgy látszik, hogy csak az egyik tényt tudta figyelembe venni, hogy valaki beszélt Torgyán Józsefhez, de azt már nem, hogy ki beszél, és hogy nem Torgyán József beszél -, tudniillik bejött a Ház alkalmazottja és feltette nekem a kérdést, hogy a Győriványi Sándor képviselő urat ő hol éri el. Ezt azért emelem ki, és azért jelentkeztem rögtön ügyrendi felszólalásra, hogy egy konstruktív előterjesztést tegyek, mert ebben a helyzetben a Ház olyan volt, mint egy zsongó méhkas, mindenki mindenkivel beszélgetett, sétálgattak, voltak, akik a miniszter elé álltak zsebre dugott kézzel, így beszélgettek a plenáris ülés közepette. Magyarán mondva a Ház - a lényegét tekintve - működésképtelen volt.

Én ebből rögtön arra a következtetésre jutottam, hogy nagy-nagy hibát követtünk el, hiszen a Ház működőképességének érdekében semmiféle szabályozást a Házszabályba nem iktattunk be. Tehát itt a plenáris ülés közepette beszélgethetnek, sétálgathatnak, kimehetnek - közben már nem tudom elsütni, mert nagyon megerősödött a kormány, mert most már hárman vannak, az előbb még egy emberként voltak jelen -, csak egy kormánytag volt itt... (Derültség. - Szórványos taps a jobb oldalon.) De én úgy gondolom, hogy - éppen a tegnapi felszólalás, az előterjesztés kapcsán keletkezett felismerés: hogy miközben Hack Péter beszélt, hozzám összesen négyszer jöttek be újságírók kérni, hogy menjek ki, mert éppen valami nagyon fontos kérdést akarnak feltenni - nyilvánvaló, hogy a Ház működésének rendjét valahogy szabályozni kell. Tisztességtelen a képviselőkkel szemben, ha nincsenek itt a miniszterek, megengedhetetlen ez a beszélgetés, megengedhetetlen, hogy zsongjon a terem, hogy mászkáljanak. Ki merem jelenteni, a perzsa kórus a zümmögő vásárral... (Derültség.) ...elnézést, a perzsa vásár zümmögő kórus ahhoz képest, ami ebben a Házban van.

Nos, tehát én úgy gondolom, hogy ezeket a Házszabály megalkotásánál figyelembe kell venni. Már jelzem, hogy a Házszabály-tervezet 54. §-ával kapcsolatban a módosító indítványt még be fogom terjeszteni.

Amiről itt szólni kívánok, nem ahhoz kapcsolódna, hogy a számos módosító indítványainkat most felsoroljam, majd a részletes vita során erre is sor fog kerülni, de néhány elvi kérdést szeretnék felvetni az új Házszabály megalkotása során, amely elvi kérdésekre végül is valamilyen választ találnunk kell.

Az egyik, amiről már szó esett az előterjesztő részéről és Bihari Mihály képviselőtársunk részéről is, hogy milyen nagyvonalú volt a kormánykoalíció, hiszen a képviselők egyötödének az előterjesztésére már különböző jogosítványok illetik meg a Házat, az ellenzéket, hiszen ez az egyötöd a lényegét tekintve három frakciónak felel meg, tehát az ellenzék ezt a jogát mindenképpen gyakorolni tudja.

A mi álláspontunk eléggé közismert. Valóban, a parlamenti arány hivatalosan: 72 százalékos kormányzati többség, 28 százalékos ellenzék, de a valóságban ez nem így néz ki - én már számos alkalommal elmondtam.

(12.40)

Ne vegyék rossz néven: hol lehet, mondjuk, a Független Kisgazdapárt történelmiségét, konzervativizmusát, mondjuk, a Fidesz liberalizmusával összevetni? Tehát úgy gondolom, az ellenzék ilyenfajta egybemosása a valóságos ellenzéki jogok annullálását jelenti; vagy elismerjük azt a tényt, hogy itt többpárti parlamenti demokráciaként kell működnie a parlamentnek, vagy nem ismerjük el. Ha a kormányzat elismeri, akkor abban a pillanatban a frakciónak meg kell adni azt a jogosítványt, ami egy többpárti parlamenti demokráciában minden frakciót meg kell, hogy illessen, tehát egy frakció előterjesztésére már bizonyos jogosítványokat kell adni.

Hogy milyen jogosítványokat adnak, miként adnak: itt többször elhangzott a politikai vitanap kérdése, hogy íme, micsoda jogosítványok vannak, most már a 20 százalék, tehát 77 képviselő előterjesztésére politikai vitanapot kell tartani, és ez milyen veszélyeket jelent, mert ellehetetleníti a parlament működését. Bihari Mihály maga kiszámolta, hogy ez 10-12 politikai vitanapot jelent. Én az ő helyében rögtön úgy fogalmaztam volna, hogy jelenthet - vagy jelenthet nulla politikai vitanapot is, mert a Független Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz együttvéve jelent - ha jól tudom - 67 országgyűlési képviselőt, a 20 százalék pedig már 77 képviselőt feltételez, tehát még mindig hiányzik 10 aláírás. Mi tehát abból indulunk ki, ha itt valóságos ellenzéki jogosítványokat akarnak adni, akkor tessék a frakciónak megadni azokat a jogosítványokat, amely jogok egy többpárti parlamenti demokráciában soha, sehol nem vitatottak, és nem kell ennél nagyobb arányt megszabni.

Mi azonban áthidaljuk ezt az egész kérdéskört - és már rögtön a politikai vita vagy vitanap ügyére is rátérnék -, mert először is álláspontunk szerint a politikai vita - vagy a jelenleg még érvényes Házszabály szerint megnevezve: politikai vitanap -, hogy az SZDSZ ellenzéki magatartásából meríthessek érveket, a demokrácia fokmérője. Fokmérője a demokráciának egész egyszerűen azért, mert ha nincs politikai vitanap, akkor az ellenzék nem tudja hol kifejteni a véleményét, álláspontját. Persze én itt rögtön hozzátenném, hogy akkor, amikor Tölgyessy Péter a szabaddemokraták képviseletében a házbizottságban előterjesztette ezt az álláspontot, akkor sajnos volt olyan kormányzati tényező, amely nem osztotta ezt a véleményt. A Független Kisgazdapártnak akkor is az volt az álláspontja, hogy ott kezdődik a demokrácia, ha nekem nem kell harcolnom azért, hogy egy országgyűlésben lehessen politikai vitanapokat tartani, hiszen az Országgyűlésnek nemcsak törvényalkotási feladatai, hanem bizony politikai követelményei is vannak, amelyeket az ország nyilvánossága előtt meg kell vitatni.

Mi most azt mondjuk - és előterjesztettünk ezzel kapcsolatban egy módosítványt -, hogy legyen a politikai vitanapnak egyrészt egy kötelező és legyen egy nem kötelező kvantuma. Mi azt mondjuk - nehogy megijedhessen bárki attól, hogy ennyi politikai vitanappal elvisszük a parlament törvényalkotási idejét a politikai vita irányába -, hogy legyen kötelező egy évben négyszer; ebből két alkalommal az ellenzék, két alkalommal a kormánytöbbség mondja meg, hogy mi legyen a vita tárgya. Ez igazán nagyon mértékletes javaslat; és ezen felül még elő lehet írni rendkívüli vitanap tartását bizonyos számú képviselő javaslatára, de legyen beépítve a Házszabályunkba a politikai vitanap megtartásának kötelező volta is.

Az egész ellenzéki konstruktivitásnak és annak, hogy itt többpárti parlamenti demokráciáról beszéljünk, csak akkor van értelme, ha az Országgyűlés plenáris ülése végig a televízió nyilvánossága előtt zajlik le. Ha nem így történik, akkor az ellenzéknek semmiféle valóságos ellenőri, kontrollszerepe nem lehet, mert akkor a médiumok úgy és azt jelentetnek meg, amit akarnak. Akkor beszélhetünk médiatörvényről, bármiről, akkor itt parlamenti diktatúra van.

Erre elmondok egy példát. Napok óta tele van az újság az MSZP-nek azzal a hallatlan előterjesztésével, hogy milyen demokratikus tábor ez, itt van a képviselői fizetés, itt milyen népi szempontokat figyelembe vevő előterjesztéseik vannak meg végre hogy ők kerültek uralomra, és itt van az indítványuk az igazgatótanácsi, felügyelőbizottsági tagság tekintetében is. Tegnap már olyannyira ment ez a hozsannázás, hogy már Torgyán Józsefet is megkérdezte a tévéhíradó. (Derültség.) Csakhogy a tévéhíradó és azok az elektromos médiarendszerek, amelyek az ellenzéket megszólaltatják, csak akkor adnak teret a nyilatkozatainknak, ha abban valami hibaforrást vélnek felfedezni, ha valamilyen módon ki lehet facsarni a mondanivalónk lényegét. Ezért nyilatkoztam úgy, hogy micsoda dolog, hogy az MSZP-re hivatkoznak, hiszen mi már az ellenzéki kerekasztalnál megcsináltuk a törvényt, amelyben nemcsak az állami igazgatótanácsi és felügyelőbizottsági tagságokra tiltottuk meg a részvételt, hanem a magánrészvételt is, elkészült a törvény, tessék elővenni! Ha jól emlékszem, Somogyvári államtitkár úr is közreműködött ebben, igazán nem okozhat nagy gondot, hogy elővegyék ezt a törvényt. Tehát az MSZP egy több évvel ezelőtt elkészített törvény pici kis szeletkéjét akarja most elővenni.

A másik - már elmondottuk - a fizetés. Tessék megnézni, hogy miket mondtak az MSZP oldaláról Torgyán Józsefre '89-ben vagy '90-ben, a választási kampány előtt, amikor én a képviselők fizetéséről nyilatkoztam, hogy valóban, ebben a körben kell valamiféle megoldást találni. Akkor mindenfajta szélsőségesnek mondtak az ilyen nyilatkozataim miatt - mondanom sem kell, hogy a televízió ebből már semmit az égvilágon nem adott le, hiába vették fel velem a hosszú nyilatkozatot, az egészet kivágták, azért, hogy ne lehessen azt a látszatot megingatni, hogy itt az MSZP oldaláról valamiféle olyan demokratikus továbblépésről van szó, ami senki másnak eszébe nem jutna.

Azért vagyok kénytelen ezt hangsúlyozni, mert a kisebbség nem tud demokratikus kontrollt gyakorolni, ha mi nem kapjuk meg végig a televízió nyilvánosságát. Nem szívesen visszük az ilyen kérdéseket a Ház elé, de ha a demokrácia a Házon kívül megszűnik, akkor a demokrácia fenntarthatóságának még egy kis gyenge reménysugarat ad a Házon belüli fenntartása. Ezért tehát azt mondom, hogy a politikai vitanapot úgy kell rendezni, hogy kell lennie egy kötelező mennyiségnek, és lehet emellett egy rész, amely a képviselők elhatározásán múlik.

Lényegét tekintve hasonlóan fontos a napirend előtti felszólalás kérdése. Nem vitatom a kormánytényezőknek azt a reális és józan megítélését, hogy sajnos, elég gyakran visszaélés történik a napirend előtti felszólalásokkal. (Derültség, zaj.) De úgy gondolom, a napirend előtti felszólalásoknak van egy konkrét mércéje, hogy rendkívüli ügyben szólalnak-e fel vagy nem. Rendkívül egyszerű a kérdést eldönteni, egyedül ez a dolog fokmérője - de egy olyan megkötést tenni, hogy csak a frakcióvezető szólalhasson fel, a frakcióból más nem, ez nem szerencsés. Most vegyük példának, hogy a Kisgazdapárt két hölgytagja közül - az országgyűlési képviselőcsoportra célzok - valamelyik hölgy, mondjuk, a nőnapon vagy anyák napján, tehát kifejezetten női témában fel akar szólalni. Hogy néz az ki, hogy egyik nő sem szólalhat fel, csak Torgyán József mondhatja el a nők helyett, hogy mi a nők álláspontja!? (Derültség, zaj.) Elnézést kérek, ez a demokrácia megcsúfolása! Tehát úgy gondolom, ezeket máshogy kell szabályozni, de nem úgy, hogy már eleve kiiktatjuk a felszólalás lehetőségeit.

(12.50)

Most egy további elvi kérdés felvetése: mi azt mondjuk, hogy nagyon nagy hiba volt az új Házszabály megalkotásánál, hogy a jelenleg hatályos Házszabály 41. §-áról megfeledkeztek. Mi ezért egy módosítvány keretein belül előterjesztettük, hogy a jelenleg hatályos Házszabály 41. §-át úgy, ahogy van, (1) és (2) bekezdésestül, együtt emeljük be a jelenlegi Házszabályba, azért, mert mi azt mondjuk, bár igaz, hogy az elmúlt négyéves ciklus alatt nem alkalmazták ezt a rendelkezést, de mennyire kár, hogy nem alkalmazták, mert ott van az elvisége ennek a Házszabálynak, hogy a törvénynek kétolvasatos tárgyalásban való elfogadása akként, hogy először a törvényjavaslat elveiről kell dönteni, bizonyos törvényeknél ez nélkülözhetetlen. Nélkülözhetetlen lenne például a mi megítélésünk szerint az alkotmánynál. Egyébként mi már ezt a javaslatot előterjesztettük, konkrétan én előterjesztettem a korábbi ciklusban a kárpótlási törvénynél. Gondolják meg, hogy mennyire másfajta törvényt lehetett volna alkotni, ha először a törvénynek az elveiről állapodunk meg. Az alkotmánynál például ezt egyenesen nélkülözhetetlennek tartom. De ugyanilyen fontos - mondjuk - a választójogi törvény vagy a rövidesen napirendre kerülő önkormányzati törvénynél ugyanennek az elvnek az alkalmazása. Tehát szerintem ne csináljuk azt, hogy kiöntjük a fürdővízzel együtt a gyereket is.

A másik, amit a Független Kisgazdapárt országos képviselőcsoportja nagyon fontos elvi kérdésnek tart, azoknak az időkereteknek az elbírálása, amelyek a jelenlegi Házszabály-tervezetben két percben, három percben, négy percben, öt percben vannak meghatározva. Kérem, két perc alatt hogy lehet egy interpellációt előterjeszteni vagy egy véleményt kifejteni, adott esetben frakcióvezetői állásfoglalást?

Én láttam Kuncze Gábor belügyminiszter urat a Pallas páholyban, nagyon tetszett. Elmondta, hogy az ő image-formálói szerették volna fölgyorsítani a beszédét, ezért ő ilyen beszédgyorsító tanfolyamokon vett részt. De én sajnos nem ismerem azokat a beszédgyorsító tanárokat, akik Kuncze miniszter urat oktatták. Én nem tudok két perc alatt ilyen fölgyorsított beszéddel úgy elmondani valamit, miután egyébként is általában hét-nyolc sort lehet egy perc alatt felolvasni. Hát tessék nekem megmondani, mit lehet akkor két perc alatt ténylegesen tenni.

Tehát én úgy gondolom, hogy ezeken változtatni kell, ez így nem fogható, nem tartható.

Nagyon röviden most már arra utalnék, hogy a Házszabály-tervezetnek vannak még olyan súlyos hibái, mint például az általános vita, részletes vita kérdésének nem kellő szabályozottsága. Ugyanis, ha nincs módosító inditvány, ebben az esetben az általános vitát le lehet zárni, és akkor már részletes vitára nem is kerül sor. Igen ám, de lehet nem egy képviselő, aki már eleve a részletes vitában akart fölszólalni, mert hiszen valamelyik konkrét kérdéssel kapcsolatban nyilatkozna. Hát ha egyszer nem tudja, hogy lezárásra kerül az általános vita, akkor nyilvánvaló, hogy ezt a szabályt visszaélésszerűen az ő jogainak gyakorlása ellen lehet az elnöki pulpitusról gyakorolni anélkül, hogy az elnöknek szándékában állna, mert nem is tudja, hogy a másik oldalon van egy ilyen igény, hogy valaki a részletes vitában kívánna felszólalni. Ezért mi azt mondjuk, hogy ilyenkor az elnöknek először mindenképpen fel kell hívnia a Házat, figyelmeztetni kell arra, hogy le fogják zárni az általános vitát, aki a különös részben, tehát a részletes vitánál akart volna felszólalni, az most még fölszólalhat, ilyen módon tehát ez az anomália elkerülhető.

Most lényegében ilyen technikai jellegű az az indítványunk is, hogy az elnök a határozatképtelenség esetén a Háznál ne tehesse azt, hogy rögtön szankcionálja, a jelenlévő képviselők névsorát rögzíti, a távollévőkét, hanem ebben az esetben először kelljen a Ház elnökének megkísérelnie a határozatképesség helyreállítását, és csak akkor élhessen szankcionáló jogkörével, hogyha nem sikerül ezt a határozatképességet biztosítani.

Rendkívül tetszik nekünk, és meg is fogjuk szavazni a felszólalás elmondásának módjával kapcsolatban előterjesztett Hack Péter-féle indítványt. Ez valóban kitűnő lehetőséget adna arra, hogy felszólalás és felszólalás között egyrészt különbség tétessék, másrészt hogy az az ülésrendből fakadó hátrány, amely főleg a minél távolabb ülő képviselőket sújtja, kiküszöbölhető legyen, tehát mi a magunk részéről ezt támogatjuk.

Még egyetlenegy előterjesztésről kell szólnom. Nevezetesen az MSZP-nek a H/28/6. szám alatti, a Házszabály-tervezet 15. §-a (3) bekezdéssel való kiegészítésének indítványával kapcsolatban. Az MSZP itt a lényegét tekintve arra hívta fel a figyelmet, hogy nem lehet az MSZP frakcióját a többi frakcióval egybevetni, mert hiszen a többi frakció kis frakció, de hát mi történjék akkor, hogyha az MSZP kettészakad, (Derültség.), és mondjuk, 150 képviselő kiválik a jelenlegi frakcióból, hát nem lehet úgy szankcionálni ezt a 150 embert, mint - mondjuk - egy kisebb frakciót. Mi teljes mértékben osztanánk ezt az álláspontot (Derültség.) ha nem emlékeznénk arra, hogy az MSZP miket mondott akkor, amikor a Független Kisgazdapárt frakciójába be akart lépni két, azaz két országgyűlési képviselő, és hogy megakadályozhassák, hogy frakció lehessünk, akkor föllármázták a világot, hogy ez a választói akaratnak a meghamisítása. Mi azt mondjuk, ha az MSZP-nek az volt az elvi álláspontja, hogy két ember esetében a választói akarat meghamisítása forog fenn, hát akkor mi forog fenn 150-nél? Már végig se merem gondolni, nemhogy kimondani. (Derültség.) Tehát én úgy gondolom, hogy ezeket az álláspontokat (Derültség.) mindenféleképpen ilyen módon a korábbi nyilatkozatok tükrében is figyelembe kell venni.

A végén még egyetlenegy gondolat, hiszen Bihari Mihály, az általunk igen tisztelt politológus, jogász és politikus hivatkozott Bibó Istvánra. Én úgy gondolom, hogy Bibó Istvánra joggal hivatkozhatott, hiszen Bibó István volt az, aki azt mondta, hogy ebben az országban lényegében két autentikus vélemény van, az egyik a kommunistáké, a másik a kisgazdáké. (Derültség.) Csakhogy én úgy tudom, hogy kommunisták már nincsenek, hisz ezt Horn Gyula is mondta, erre tekintettel kérem, szíveskedjenek elfogadni a kisgazda álláspontot. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)

(13.00)