Fodor Gábor (SZDSZ)
DR. FODOR GÁBOR művelődési és közoktatási miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy nagyon röviden szóljak azokról az indokokról, amelyek miatt ez a törvénymódosítási javaslat most itt fekszik az önök asztalán, és amelyek miatt sürgősen kértük azt, hogy a parlament - most, ahogy a nyári szünet után elkezdi munkáját - az elsők között foglalkozzék a felsőoktatási törvény módosításával.
Tulajdonképpen az a javaslat, amit beterjesztettünk, a felsőoktatási törvénynél három törvényhelyet érint; ez a 99., a 113. és a 125. §, ebből az első két módosítási javaslat technikai, a harmadik pedig tartalmi jellegű. Engedjék meg, hogy nagyon röviden szóljak ezek tartalmáról; az első kettőről, tehát a technikai jellegű módosításokról.
Itt az történt, hogy a törvény megalkotása idején - nyilván emlékeznek azokra a vitákra - hiszen sokan önök közül itt ültek a Parlamentben és közösen vitattuk meg ezt a törvényt -, amelyekben formálódott ez a törvény, ezekbe a vitákba mégis jónéhány hiba csúszott, technikai jellegű hiba is. Ezeket próbáltuk kiküszöbölni a mostani módosítással.
Az első arra irányul, hogy korábban volt egy olyan terminológia, amit használtunk; a szakosító képzés, és egy új terminológia került a törvénybe: a szakirányú továbbképzés, ennek a keveredéséről van szó ezeknél a törvényhelyeknél. Itt az elsőnél, a 99. §-nál - amit említettem - keverednek ezek, tehát értelemszerűen illendő az új terminológiát használnunk.
A második esetben - tehát ez a 113. §-ra vonatkozik - ugyancsak ezzel a problémával állunk szemben, itt van a "szakirányú továbbképzés" megnevezés, tehát az új típusú végzettségi szintre a régi "szakosító" elnevezést ajánlja a törvény, azt hiszem, itt is illendő rendet tennünk, és ezt a technikai malőrt kiküszöbölnünk.
Egyébként ez a gyakorlatban komoly problémákat jelentett, végül is ezért javasoltuk azt, hogy most próbáljuk a törvényt ilyen szempontból is rendbe tenni, mert az életben, például az orvostudományi egyetemeken, az orvosképzésnél - elég sok jelzést kaptunk ez ügyben - komoly problémákat okoz.
A harmadik típusú módosítási javaslatunk - ez az, amit az elején is bejelentettem - tartalmi jellegű. Ez annak idején is sokat vitatott téma volt, és azóta is olyan, amiről sokat beszélünk; ez a tandíj kérdése. Azt javasoljuk a tandíj bevezetésével kapcsolatban, hogy tekintsünk el a törvény azon rendelkezésétől, amely 1994. szeptember 1-jével szeretné, kívánta volna a tandíjat bevezetni. Erre azért kényszerülünk, mert - zárójelben jegyezném meg - bárki is lenne az én helyemben, azt hiszem, ugyanezzel a javaslattal állna elő, hiszen azok a háttérintézkedések, amelyek szükségesek lettek volna ahhoz, hogy a tandíjat úgy tudjuk bevezetni, hogy a nélkülözhetetlen - úgynevezett - kompenzációs rendszer ugyancsak működjön emellett, nem állnak rendelkezésre, nem kerültek kidolgozásra.
Tehát a mostani helyzet olyan, hogy nem tudjuk azt megtenni, amit azt hiszem, mindannyian elfogadunk közös célként, hogy garantálni tudjuk, hogy ne az anyagi állapot legyen annak meghatározója; ki jut Magyarországon felsőoktatási intézménybe, ki tud főiskolát, egyetemet végezni. Amíg ez a kompenzációs rendszer nincs kidolgozva, amíg nem tudunk ugyan nem tökéletes, de azért megnyugtatóan működő rendszerekkel előállni, addig azt hiszem, nem szabad a tandíjat bevezetni.
Ezért kényszerülünk arra, hogy a törvényből ezt a rendelkezést kivegyük és helyette egy olyan rendelkezést javaslunk, amely arról szól, hogy majd egy önálló törvénynek kell a tandíj ügyeiről a későbbiekben megszületni.
Azt is szeretném elmondani, hogy a kormányprogrammal összhangban arra szeretnénk törekedni, hogy 1995. szeptember 1-jétől ez bevezethető legyen, természetesen a megfelelő formában, amiről beszéltem; tehát a szükséges hitelkonstrukciókkal, adókedvezményekkel együtt. Remélem, hogy ez sikerülni is fog. Az az igazság, hogy ez nagyon kemény, feszített munkát igényel majd a Művelődési Minisztérium, illetve a pénzügyi irányítás részéről, én nagyon bízom benne, hogy ezt sikerül elvégeznünk.
A vitában nyilván fel fog merülni az a kérdés is, ami itt az egyik legsúlyosabb probléma, nevezetesen, hogy az intézetek; főiskolák, egyetemek most már betervezték a tandíjbevételeket az elkövetkezendő négy hónapra, ez körülbelül egy 500 millió forintos, igen jelentős összeget érint.
Ez egy nagyon komoly probléma és jelentős rizikó volt ennek vállalása annak idején a főiskolák, egyetemek részéről is, természetesen ők is kényszerhelyzetben döntöttek így. A pótköltségvetési vita kapcsán azt hiszem, ez a probléma elő fog kerülni, beszélni fogunk erről. Amikor a Pénzügyminisztériummal próbáltuk megkötni azokat a kompromisszumokat, amelyek az ismert takarékossági intézkedésekből kifolyólag a mi tárcánkat is súlyosan érintik, akkor ott természetesen próbáltuk ezt az igényünket érvényesíteni. Azt hiszem, született is egy olyan kompromisszum, ami egyáltalán nem tökéletes, joggal kritizálható, de amelyben végül is valamiféle megoldást kívánunk adni erre a problémára. Ez természetesen azt fogja eredményezni, hogy mind az egyetemek, mind a főiskolák számára még szűkösebb gazdálkodási lehetőségek lesznek, de a helyzet talán nem olyan drámai, mint ahogy első látásra gondolnánk.
Tehát még egyszer szeretném összegezni: erre a lépésre kényszerültünk, és azért kényszerültünk erre, mert úgy gondolom, mindenképpen a rosszabbik megoldás lenne az, ha úgy vezetnénk be a tandíjat, hogy az mindenféle kompenzáció nélkül, jelen pillanatban gyakorlatilag kizárná a nehezebb anyagi helyzetben lévő fiatalokat a felsőoktatásból. Ha ezt nem fogadjuk el, akkor ez történik Magyarországon.
Még egy korrigálást hadd tegyek. Az előzőekben, a 113. §-nál nem soroltam fel azt a technikai jellegű változtatást, ami igencsak lényeges; szeretnénk, hogyha az általunk javasolt bekezdéshely azért kerülne be egy csomagba, mert ha ezt a módosítást nem tesszük meg - itt megintcsak félreértésekről van szó -, a felsőoktatási magánintézményeknél olybá tűnhet, mintha a művelődési miniszternek bármiféle jogosítványa lenne arra, hogy az ottani vezető munkatársak fölött egyfajta munkáltatói jogot gyakoroljon. Ezért szeretnénk ezt ide betenni, hogy világos legyen: a magánszféra természetesen el van választva ezektől a jogosítványoktól.
Köszönöm szépen a figyelmüket és engedjék meg, hogy azt kérjem: támogassák ezt az indítványt. Én lényegesnek érzem és bevallom, azért is törekedtünk a sürgősségre - amit az elején mondtam -, mert úgy gondolom, a megnyugtató tanévkezdéshez szükséges ez a lépés. Ezért is törekedtünk arra, hogy csak a lehető legszükségesebb technikai, illetve ezt az egy tartalmi jellegű módosítást terjesszük be most önök elé.
Szeretném előrebocsátani azt, hogy mint ahogy annak idején is ígértük, nyilvánvalóan vissza fogunk még térni mind a közoktatási törvényre, mind a felsőoktatási törvényre, mert vannak egyéb részek is, amelyeket azt hiszem, szükséges áttekintenünk az elkövetkezendő időben. Ez egy másik alkalommal fog megszületni.
(10.30)
Az idő nyilvánvalóan és különösen a nyári szünetre való tekintettel kevés volt ahhoz, hogy tartalmi jellegű módosításokat a szférával megfelelő alapossággal egyeztetni lehessen. Ezért kérem a segítségüket most ehhez a három jogszabályhelyre vonatkozó módosításhoz.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)