Kónya Imre (MDF)

1994. szeptember 5.

DR. KÓNYA IMRE, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Országgyűlés! Az 1990-ben valamennyi számottevő politikai erő egyetértésével létrehozott új magyar önkormányzati rendszer első négyévi működésének értékelésében nagyfokú azonosság mutatkozik mind a politikai szféra, mind a szakmai érdekképviseleti szféra szereplői között. Valamennyi érdekelt maradéktalanul egyetért abban, hogy a helyi önkormányzati rendszer alapvetően bevált. Annak ellenére bevált, hogy a nálunk szerencsésebb történelmi fejlődést megélt polgári demokráciák önkormányzati rendszerének természetes és folyamatos kialakulásával szemben, melynek során az önkormányzati intézmények a gyakorlatban formálódnak, csiszolódnak, és átfogó kodifikációra a természetes fejlődési szakaszokat lezárva legfeljebb utólag kerül sor, nálunk lényegében a nulláról indulva kellett megteremteni a szovjet típusú tanácsrendszert felváltó demokratikus önkormányzati rendszert. Természetesen az előző kormány és parlament támaszkodhatott mind a hazai történelmi hagyományokra, mind az egyes nyugat-európai államok jelenkori tapasztalataira, mégis nyilvánvaló, hogy az önkormányzati rendszer nem egy természetes fejlődési folyamat terméke volt, nem annak eredményeképpen jött létre. Mindenki előtt kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy a magyar helyi önkormányzati rendszer születésének vázolt körülményeire tekintettel, az elméletben helyesnek vélt és esetleg más országok gyakorlatában, de ugyanakkor a miénktől eltérő jogi, társadalmi környezetben bevált és az 1990. évi magyarországi politikai konszenzust tükröző önkormányzati intézmények és működési megoldások - egybevetve azokat a négyéves ciklus során szerzett gyakorlati tapasztalatokkal - előbb-utóbb átfogó módosítást igényelnek. Az átfogó módosítás igenlésén túl abban is egyetértett valamennyi politikai és szakmai fórum, hogy az önkormányzati rendszer, mint a polgári demokrácia alapintézményei egyikének módosítását csak a működési tapasztalatok kellő elemzése és értékelése után és ami nagyon fontos: a politikai erők, az érdekképviseletek és a szakmai szervezetek véleményének kikérésével és közreműködésével szabad véghezvinni. Ilyen értelemben és szellemben indult meg és folyt a helyi önkormányzati törvény átfogó módosítására irányuló szakmai előkészítő munka, amely az 1991. és '92. évi folyamatos elemzések és értékelések gyümölcseként 1993 végére egy átfogó törvénytervezetben realizálódott. Ez az átfogó törvénytervezet szolgált alapjául az ezt követő és lényegében valamennyi érintett véleményét megszólaltató szakmai és politikai vitáknak, amelyek tovább finomították és csiszolták az elkészült tervezetet. Bár 1994 tavaszára már egy vitákban kikristályosodott és megérett törvénytervezet állt rendelkezésünkre, mégis az illő kormányzati mértéktartás azt diktálta - és hozzáteszem: a demokrácia íratlan szabályai is -, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdés szabályozását ne a mandátumának lejártához közeledő Országgyűlés, hanem a májusi választások eredményeképpen felálló új parlament végezze el. Ennek megfelelően a hosszú és körültekintő elméleti, gyakorlati, szakmai munka termékét a leköszönő kormányzat utódjára hagyományozta.Úgy gondolom, az elmondottakból egyértelmű és világos, hogy az önkormányzati rendszer átfogó módosításának előkészítését az előző kormányzat a lehető legszélesebb körű egyetértés mellett, a különböző vélemények ütköztetésével, harmonizálásával és lehetőség szerinti beépítésével végezte el.(Trombitás Zoltánt Sasvári Szilárd váltja föl a jegyzői székben)(11.10)Erre figyelemmel őszintén sajnálom, hogy az új kormánykoalíció ezt a széles körű párbeszéden alapuló és egyetértésre törekvő törvényelőkészítő folyamatot megszakította. Nem hiszem ugyanis, hogy a többéves előkészítő munka résztvevői, véleménynyilvánítói között, tekintet nélkül pártállásukra vagy esetleges érdekeltségükre, bárki is úgy gondolta volna, hogy a nagy türelemmel és gondos munkával tető alá hozott átfogó módosítás elemeit egymástól elszakítva, a belső koherenciát veszélyeztetve, pillanatnyi párt- és egyéb érdekeknek alávetve három szakaszban kellene az Országgyűlés elé vinni. Nem hiszem, hogy sokat kellene érvelni amellett, hogy főleg szakmai, de akár politikai szempontból is egy működő intézményrendszerben a szükségesnek vélt változtatások hatásai csak a kölcsönös összefüggésekre tekintettel vizsgálhatók. Az sem szorul különösebb magyarázatra, hogy a demokratikus döntéshozatal során a többségi politikai megfontolások háttérbe szorulásának nagyobb esélye van akkor, ha a szabályozás elfogadása idején, miként most is, még nem világosak a közvetlen pártpolitikai érdekek. Nyilvánvaló, hogy az önkormányzati választások előtt a választási eredmények ismeretének hiányában jóval nagyobb a lehetőség arra, hogy a többségi pártpolitikai szempontok helyett az önkormányzatok működőképességének és a demokratikus jogállam általános követelményeinek össztársadalmi szempontjai kerüljenek előtérbe a pártpolitikai megfontolásokkal szemben. Minden képviselőtársamnak, különösen azoknak, akik a kormánykoalíció padsoraiban ülnek, felhívom a figyelmét, hogy itt a demokratikus intézményrendszer kialakításának általánosan elfogadott és 1989 óta folyamatosan követett módszere szenved jelentős csorbát. (Dr. Szabad György: Úgy van!) 1989-90-ben a lehető legszélesebb egyetértés alapján kialakított demokratikus intézményrendszer lényeges módosítására csak hasonlóan széles egyetértés esetén kerülhet sor, és az egyetértésnek ki kell terjednie a változtatás mikéntjére is. (Közbeszólás a jobb oldalon: Úgy van!) Ahogy a választási törvények alapvető módosítása közvetlenül a választások előtt a demokrácia íratlan szabályaiba ütközik, az is alapkövetelménynek tekinthető, hogy a megválasztott testületek jogi helyzete egy cikluson belül lehetőleg lényegesen ne módosuljon, illetve ha egy demokratikus intézményben alapvető változtatásokra van szükség, azokat az adott intézményre vonatkozó választások előtt kell megtenni. Egyrészt hogy a választók tudják, hogy mire adják voksukat, és a megválasztottak azt, hogy mire vállalkoznak, másrészt - és ez sokkal fontosabb -, hogy a megválasztottak ne aszerint kapjanak több vagy kevesebb lehetőséget, hatáskört vagy vagyont, hogy milyen pártállásúak. Mint ahogy a választások előtti lényeges módosítása a választási törvénynek is azért aggályos, mert a játékszabályok utolsó pillanatban történő jelentős változtatásával a választási esélyeket is módosítani lehet. Arra az ellenvetésre pedig, hogy 1990-ben is anélkül választottak az emberek önkormányzatot - és ez az ellenvetés elhangzott az önkormányzati bizottságban -, hogy készen lettek volna az önkormányzatok működési feltételeit a maguk teljességében meghatározó törvények, nos, az a válaszom, hogy valamennyi új törvény meghozatala annak idején, 1990-ben nagyon hosszú időt, hosszú-hosszú hónapokat vett igénybe, és azzal mindenki egyetértett 1990-ben, hogy a tanácsrendszert haladéktalanul le kell váltaniuk az önkormányzatoknak. Most viszont vannak törvények, vannak előkészített módosítások, amelyek meghozatalát az új önkormányzati testületek és polgármesterek megválasztása utáni időre halasztani nincs méltányolható indok. A széles körű megegyezés keresésére törekvő kormánypolitikára vonatkozó előzetes ígéretek a kormány eddigi döntéseinek tükrében máris sokak szemében, enyhén szólva, kérdésessé váltak. A demokratikus alapintézmények szabályozásának általános elfogadottsága azonban a demokrácia stabilitásának egyik fontos biztosítéka. Ennek felismerése vezette 1989-ben a meghatározó politikai erőket, köztük a legmeghatározóbbat, a Magyar Szocialista Munkáspártot arra, hogy a demokratikus intézményrendszer minél szélesebb körű egyetértés alapján alakuljon ki. Rossz úton járnak a legalábbis képviselői számát tekintve meghatározó kormánypárt jelenlegi képviselői, ha állampárti jogelődjüktől a távolságtartást abban vélik megtalálni, hogy ismét kormányra kerülve megtagadják azt a módszert, amire az MSZMP legalábbis sok évtizedes hatalomgyakorlása befejezését megelőzően rátalálni látszott. A kormányzó pártok részéről a felkészülés hiányára hivatkozni sajátszerű érvelés, miután az előkészítő munkában ők is részt vettek, szakmai hátterüket képező szakértők jelen vannak az érdekképviseletekben és szakmai szervezetekben, és feltételezem, hogy a kormányzó pártok programja mögött is részletekbe menő szakértői munka van. Sajnos, a kormánykoalíció már eddig is jelentős hibát elkövetve nyúlt hozzá az önkormányzati rendszerhez. Nem kívánom felidézni a parlament első érdemi munkanapján lefolytatott vitát, ezért csak utalok rá, hogy a most javasolt változtatások közül az egyik legjelentősebbel, a polgármesterek közvetlen választásával teljesen ellentétes irányú volt az a tiltakozásunk ellenére elfogadott módosítás, amely az összeférhetetlenség feloldásával lehetővé tette a polgármesteri tisztség és a parlamenti képviselői mandátum együttes ellátását. Ezzel nyilvánvalóan leértékelődött a polgármesteri tisztség. És hogy ez a jogalkotó számára is egyértelmű, azt bizonyítja a kormány által T/33. szám alatt beterjesztett törvényjavaslat indoklása, miszerint, és most idézek: "Ha a főállású polgármester országgyűlési képviselő, e feladatának maradéktalanul meg kell felelnie. Ezért az országgyűlési képviselői tiszteletdíj teljes összegben megilleti. A polgármesteri feladatoknak azonban ez esetben csak részben tud eleget tenni. Ez indokolja, hogy e kettős feladatellátás esetén a polgármesteri illetmény 50 százalékát kapja meg." Most pedig e tisztség leértékelése után alig egy hónappal a polgármestert erősíteni kívánjuk. Más kérdés, hogy változatlanul bizonytalanságban maradunk a tekintetben, hogy a közvetlen választással nyert legitimációhoz vajon kapcsolódnak-e és milyen mértékben hatásköri változtatások. Úgy vélem, hogy az a hiba, amit a polgármesteri összeférhetetlenség kérdésének előzetes eldöntésével a kormánykoalíció elkövetett, nem tetézhető azzal, hogy a módosítás további részét az önkormányzati választások utáni időszakra halasztjuk. Míg az országgyűlési képviselői megbízatás és a polgármesteri tisztség összeférhetetlensége kérdésének kiemelése az önkormányzati rendszer szükséges korrekciójának egészéből, az alkotmányos aggályokat most figyelmen kívül hagyva, elsősorban szakmai szempontból volt aggályos, addig az a megoldás, hogy a szükséges korrekciók egy jelentős részét az önkormányzati választásokat követő időszakban kívánja a kormány elvégezni, a szétszakítással összefüggő szakmai aggályokon kívül jelentős politikai aggályokat is felvet. (Közbeszólás a jobb oldalon: Úgy van!) Az Országgyűlés jelenlegi felállása szerint a kormányzó koalíció kétharmadot meghaladó többségével gyakorlatilag bármit megtehet, amiből az is következik, hogy jelentős a csábítás a vonatkozásban, hogy az önkormányzati választások után világossá váló pártpolitikai érdekek felülkerekedjenek az önkormányzatok hatékony működésére, illetőleg demokratizmusára, a központi irányítással szemben szükséges mértékű autonómiájuk biztosítására, illetve a különböző önkormányzati testületek és tisztségviselők egymáshoz viszonyított súlyának kiegyensúlyozott szabályozásában megfogalmazható szempontokkal szemben. A problémát úgy gondolom, hogy megint csak a polgármesteri jogosítványok most javasolt változtatása világítja meg a legjobban, de utalok arra is, hogy nemcsak a polgármester és a képviselőtestület közötti hatáskör-megosztás, hanem a megyék és a települési önkormányzatok viszonya is olyan kérdés, nem beszélve a megyei jogú városok helyzetéről, amely kérdések eldöntésének az önkormányzati választások utáni időszakra halasztása politikai kételyeket vet fel, mind abban a vonatkozásban, hogy a szabályozásnál a kétharmados parlamenti többséget is figyelembe véve pártpolitikai megfontolások kerekedhetnek felül, mind abban a vonatkozásban, hogy az ezzel kapcsolatos kételyek a szabályozás politikai hitelét csökkenthetik, és a demokrácia stabilitását áshatja alá, ha a demokratikus intézmények szabályozásának politikai hitelessége, általános elfogadottsága kérdésessé válik. (11.20)Visszatérve a polgármesterek hatáskörére: a törvényjavaslat elfogadása esetén egy eddig nem létezett kapu létesül az önkormányzati hatáskörgyakorlás rendszerében. A törvény tudniillik úgy módosulna, hogy a jövőben bármely törvény a polgármesterek részére is telepíthet önkormányzati hatásköröket, szemben az eddigi rendszerrel, amely szerint csak átruházott hatáskörben gyakorolhatott a polgármester önkormányzati jogokat, illetőleg gyakorolhat a jelenlegi szabályozás mellett.Az elmozdulás alapvetően helyeselhető, hiszen a polgármesterek általános körben biztosított közvetlen választási lehetőségével valóban csak kevéssé egyeztethető össze a hatályos jog szerinti modell, amelyben lényegében semmilyen jogosítvány nem járul a polgármesteri felelősséghez. Viszont konkrétan meg kellene határozni a polgármestert jövőben megillető önkormányzati hatásköröket. Enélkül a törvényjavaslat elfogadása esetén létesített kapuról nem lehet tudni, hogy ez a kapu egyáltalán kinyílik-e a jövőben, résnyire nyílik-e csupán vagy a későbbi kormányzati szándékok függvényében esetleg teljesen kitárul. Ezt a módszert, amely a dolog lényegét homályban hagyja, elfogadhatatlannak tartjuk. Az egyetlen helyes és elfogadható lépés a kormányzat részéről - belügyminiszter úrnak címzem - az lenne, ha kiegészítve az önkormányzati törvénycsomagot, haladéktalanul beterjesztené a hatáskör-telepítés megváltoztatását előirányzó legfontosabb törvénymódosító javaslatait, például az úgynevezett hatásköri törvény vonatkozásában. De ugyanígy helytelen az önkormányzati választások utáni időszakra bízni a megye és a települési önkormányzatok súlyának esetleges eltolódását, valamint a megye és a központ viszonyának átértékelését is.Ugyancsak célszerű lenne - ez már más téma - egyes régóta vajúdó kérdésekben, mint amilyen például az önkormányzatok gazdálkodásának hathatós ellenőrzése, érdemben előrelépni. Ebben a kérdésben egyébként a hatpárti egyeztetés során kidolgozott érdemi javaslat biztosított valóságos jogosítványokat a Számvevőszéknek, azonban a távoli jövőre halasztódott ez az elképzelés a kormányülés döntése értelmében.Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja mindent egybevetve egyetért azzal, hogy szükség van az alapvetően bevált önkormányzati rendszer részleges korrekciójára - a beterjesztett javaslat kiegészítését és módosítását tartja azonban szükségesnek. A magunk részéről ilyen irányú módosító indítványokat fogunk előterjeszteni, és ezek elfogadásának, valamint a kormányzat részéről a törvénycsomag kiegészítésére tett javaslatunkra való reagálásának függvényében fogunk dönteni a törvényjavaslat támogatásáról vagy elvetéséről.Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)