Dornbach Alajos (SZDSZ)
DR. DORNBACH ALAJOS, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitában az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónokaként négy szempontból kívánom vizsgálni a törvényjavaslatot: Egy: egyáltalán miért van szükség a törvénymódosításra; kettő: miért csak néhány kérdésben módosítja a törvényjavaslatot a módosítási indítvány, holott a koalíciós pártok kormányprogramja szerint a későbbiekben egy átfogó újraszabályozásra kerül sor; három: röviden szólnék az alkotmánymódosításról; négy: a helyi önkormányzatokról szóló törvény módosító javaslatai közül melyek a fontosabbak, ezek közül is külön megemlítve a fővárosi önkormányzatra és a fővárosi kerületekre vonatkozó rendelkezéseket.A centralizált pártállami tanácsrendszer 41 évi működése után 1990-ben átadta helyét a polgári demokráciák hagyományainak és intézményrendjének megfelelő, korszerű önkormányzati rendszernek. A rendszerváltás folyamatának fontos mérföldköve volt az önkormányzati rendszer megteremtése. A változás felgyorsult folyamatában a törvényhozási folyamatok, az önkormányzatokkal kapcsolatos feladatok felkészületlenül érték a törvényelőkészítőket és a törvényhozókat. Az éppen hogy megalakult politikai pártok még nem állították fel szakértői csoportjaikat, hevenyészett koncepciókkal vagy azzal sem rendelkeztek. Természetes, hogy ilyen körülmények között a megalkotott törvények nem minősülnek a jogtörténelem remekeinek. Különösen érthető ez, ha felidézzük a körülményeket. 1990. június 30-án lejárt a tanácsok mandátuma. Heves vita után az akkori kormánykoalíció kikényszerítette, hogy 1990. szeptember 28-án sor kerüljön a választásokra, és kikényszerítette - többségi akaratával, szavazataival -, hogy az Országgyűlés csupán szeptember 28-áig hosszabbította meg a tanácsok mandátumát. Így a törvényhozás az idő kényszerében rá volt szorítva, hogy lényegében rövid két hónap alatt - a beterjesztéstől az augusztus 3-ai szavazásig - megalkossa legalább a választójogi törvényt és az önkormányzati törvényt. Az egyéb kapcsolódó törvények tervezete sem volt akkor még a képviselők kezében.Emlékezzenek vissza, az akkori ellenzéki pártok azt akarták, hogy néhány hónappal tovább kapjanak megbízatást a tanácsok, annak érdekében, hogy a választás olyan időpontban kerülhessen sorra, amikor az összes fontos önkormányzati törvényt már az Országgyűlés meghozta. Az akkori miniszterelnök úr ezen a helyen tett ünnepélyes ígéretet - amikor végül a heves vitában kialakult az egyetértés -, ám legyen, hogy csak szeptember 28-áig hosszabbodjék meg a tanácsok mandátuma, ígéretet tett, hogy augusztus végéig beterjeszti az összes fontos, az önkormányzatok működését érintő törvényjavaslatot - közöttük például a földtörvényt is, hisz az ellenzék ehhez is ragaszkodott. Jól tudjuk, hogy ezt az ígéretet nem lehetett teljesíteni. Akkor azt hittük, hogy netán készen vannak törvényjavaslatok.A választások lebonyolítása után, a választási eredmények ismeretében feles törvényként alkotta meg az Országgyűlés a további nagyon fontos törvényeket: a polgármesteri tisztség ellátásának kérdéseiről szóló törvényt, a köztársasági megbízott jogállásáról és feladatairól szóló törvényt, a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló törvényt, nem beszélve a fővárosról és fővárosi kerületekről szóló törvényről, amit 1991-ben alkotott meg a Ház.Az elmúlt négy év folyamán a parlamenti pártok és szakértőik széles körű egyetértésre jutottak a tekintetben, hogy az önkormányzati törvények korrekcióra, módosításokra szorulnak. Annak ellenére mondom ezt, hogy magam is a legnagyobb elismeréssel nyugtázom, hogy az önkormányzatok az új demokrácia legsikeresebb intézményeinek minősültek és az állampolgárok széles körének a megbecsülését élvezik, hogy csak helyenként merültek fel - a nagyon mostoha körülmények és a szükségszerűen gyarló törvényi szabályozás ellenére - konfliktusok. Egyetértés alakult ki, hogy melyek azok a legfontosabb kérdések, ahol a négy év tapasztalatai alapján az eredeti koncepciót módosítani, kiegészíteni kell, és melyek azok a területek, ahol súlyos hiányosságok vannak a rendszerre vonatkozó szabályokban.A benyújtott törvényjavaslatok ezeket a hiányosságokat kívánják megszüntetni. A hiányosságok kiküszöbölése mellett a törvényjavaslat több tekintetben módosítja a hatályos rendelkezéseket annak érdekében, hogy azok erősítsék az önkormányzatok autonómiáját, a kormánypolitika befolyásától való minél nagyobb függetlenséget. (11.30)Az elmúlt négy évben az önkormányzatok túlnyomó többsége kiválóan működött, de nincs olyan kiváló működés, amit ne lehet tovább fokozni. Gyakran felmerülő kérdés, miért csak részleges törvénymódosítást kezdeményez a kormány. Ma is hallottunk érveket arra, hogy együtt kellene megvitatnunk az összes, önkormányzati tevékenységet érintő törvénycsomagot. Az ellenzéki pártok részéről megfogalmazódott ma is az a feltételezés, hogy a kormánykoalíció azért kívánja két lépcsőben végrehajtani a törvények korrekcióját, mert az ez év őszén esedékes önkormányzati választások eredményétől kívánja függővé tenni a második lépcsőben megvalósítandó módosításokat. (dr. Kövér László: Úgy van!) A feltételezésben feltehetően négy évvel ezelőtti tapasztalatok munkálkodnak. Mert ha gondosan megnézik a most benyújtott törvényjavaslatok által indítványozott módosításokat, ezek mind a kormánykoalíció rövid távú politikai érdekei ellen irányulnak, ha tetszik, ha ilyen szemszögből nézzük, mert nem a kormányzati befolyást kívánják erősíteni vagy stabilizálni, ellenkezőleg lebontják azt a rendszert, amely a kormányzattól való függést fenntartotta az önkormányzatok szférájában. Az önkormányzatok önállóságát csorbító számos rendelkezés született 1990 őszét követően, hisz' a választások után megalkotott feles törvények sorozatosan olyan rendelkezéseket léptettek életbe, amelyek a kormányzati befolyást, a kormányzati intézményrendszer befolyását az önkormányzatok irányában erősítették. A jelenlegi kormánykoalíciós pártok programjaiban is, a koalíciós szerződésben is a választók által számonkérhetően le van fektetve, hogy milyen irányban kívánják a koalíciós pártok az önkormányzati rendszert fejleszteni, a törvénymódosításokat végrehajtani. A választók számon kérik vagy számon kérnék, ha ettől a koalíciós pártok eltérnek. Ezért számomra teljesen érthetetlen az a félelem, amit egyesek megfogalmaznak, hogy vajon miféle sanda megfontolás húzódik a koalíciós pártok döntésének hátterében. Holott minden szakember számára világos, hogy nagyon praktikus meggondolások késztették a kormánykoalíciót arra, hogy csak részleges módosítást léptessen most életbe, elsősorban azért, mert a kormánykoalíció programjában szerepel jövő évre beütemezve egy egységes új Alkotmány megalkotása. Köztudott, hogy a jelenleg hatályos Alkotmány, amely ugyan alapelveiben, szerkezetében, alapvető rendelkezéseiben megfelel a korszerű polgári demokráciák követelményeinek, azonban egyenetlenségek vannak a rendszerben és a köztársaság alapvető intézményeire vonatkozó rendelkezések túlságosan szűk keretben tartalmaznak rendelkezéseket. Egy korszerű Alkotmány az alapintézményeket valamivel részletesebben kell hogy szabályozza, mint a jelenleg hatályos Alkotmány. Továbbá köztudott és közismert az is, hogy évek óta napirenden van az államháztartás reformja. Az államháztartás reformja kihat az önnkormányzatokra is, az önkormányzatok gazdálkodására. A kormánykoalíció programjában szerepel, hogy egy éven belül az államháztartási törvény is az Országgyűlés asztalára kerül. Mindebből következik, hogy ha az önkormányzati választások kitűzéséig az Országgyűlésnek lenne is elégséges ideje arra, hogy megvitassa az összes vonatkozó törvényeket, nem lenne bölcs megtenni az új Alkotmány és az új államháztartási törvény elfogadása előtt. De az is világos mindenki számára, hogy az idő túlságosan rövid. Most is bizonyos mértékig az idő harapófogójában dolgozunk. Ha az alkotmányos rendet be akarjuk tartani, akkor december elejéig meg kell tartanunk az esedékes önkormányzati választásokat. Ez azt jelenti, hogy a választásokat előtte megfelelő időben ki kell tűzni és ez alatt az idő alatt reménytelen vállalkozás lenne megkísérelni az összes önkormányzati tevékenységet érintő törvény módosítását. Most röviden az előterjesztett alkotmánymódosításról szólnék, bár koalíciós partnereink is és miniszter úr is az előterjesztésében elmondta, hogy az alkotmánymódosítást mi indokolja. Ezzel kapcsolatosan inkább arról beszélnék, hogy milyen ellenérzéseket kellett saját magunkban leküzdeni, amikor végül is igent mondtunk arra, hogy legyen-e alkotmánymódosítás. Az a véleményünk, hogy alkotmánymódosításra csak egészen kivételesen kerülhet sor. Nem szeretnénk azt a gyakorlatot feléleszteni vagy folytatni, ami az előző években sok-sok kényszerű szükség folytán és kényszerítő körülmény hatására kialakult, nevezetesen, hogy sorozatosan módosítottuk az Alkotmányt. Mivel azonban az új Alkotmány meghozatala előtt önkormányzati választásokat kell tartani, mérlegre kellett tennünk, hogy a kormányprogramban szereplő legfontosabb önkormányzati választási elveket adjuk-e fel, nevezetesen, hogy az Európai Önkormányzati Chartának is megfelelően minden önkormányzati képviselőt közvetlenül választhassanak meg az állampolgárok. Gondolok itt a megyei önkormányzati képviselőkre is, akiket most elektori rendszerben közvetve választanak. Tehát vagy feláldozzuk ezt a korszerű követelményt, továbbra is egy korszerűtlen megoldást hagyunk életben, vagy pedig módosítjuk az Alkotmányt. Végül is felülkerekedtünk saját belső ellenérzéseinken és az alkotmánymódosítás mellett törtünk lándzsát. Ez az alkotmánymódosítás a demokratikus intézményrendszer erősítését szolgálja, hiszen a közvetlen választást lépteti életbe azon a ponton, ahol eddig közvetett elektori választás működött. Erről többet nem is mondanék, sok-sok mondanivalóm lenne erről, de inkább megkímélem Önöket ettől. (dr. Gáspár Miklós - és többen jobb oldalról -: Köszönjük!) Nagyon szívesen, képviselő úr!Figyelmet érdemel azonban az önkormányzati törvény néhány módosító rendelkezése, amelyek közül csak a fontosabbakat vagy a fontosabbnak tartottakat emelem ki. Ezekről eddig nem nagyon esett szó, vagy nem mindent mondtak el, amit magam is szükségesnek tartanék elmondani.Elsősorban fontosnak tartom, hogy a törvényjavaslat növeli a polgármesterek hatáskörét, legitimációját, és ebben egyetértek Kónya Imre előbb elmondott érveivel. És nem is ismétlem meg mindazt, amit ő elmondott a polgármesteri hatáskör bővítéséről. Ismeretes, hogy a 2.§ (2) bekezdése a jövőben kimondaná, hogy polgármesterek törvényben önkormányzati hatásköröket kaphatnak.Kónya Imre képviselő úr most azt rója fel az előterjesztőnek, hogy még nem nyújtotta be a hatásköri törvény módosítására irányuló javaslatot. Kétségtelen, valóban az lenne a helyes, de az előbb már elmondtam, -ismétlésbe nem kívánok bocsátkozni -, lehetetlen minden fontos, az önkormányzatot érintő törvénynek a választások kiírása előtt történő parlamenti elfogadása. A későbbiekben a hatásköri törvény módosítása, a dekoncentrált szervek hatásköre egy részének a települési önkormányzatok hatáskörbe adásáról rendelkező jogszabályok a polgármestert önálló hatáskörrel fogják felruházni, annak érdekében - és itt széles egyetértés van -, hogy a testület döntése ne legyen szükséges minden apró-cseprő ügyben, ami jelenleg az önkormányzati testületek működését gyakorlatilag fékezi, a hatékonyságot rontja. Lényeges eleme a törvényjavaslatnak, amely hangsúlyozottan elválasztja a polgármester és a jegyző hatáskörét, feladatkörét. A törvényjavaslat kimondja, hogy a polgármesteri hivatal működését a polgármester irányítja, a jegyző vezeti. Az irányításnak, illetve a vezetésnek más és más az eszközrendszere. A polgármester a választópolgárok által választott önkormányzati vezető és egyben politikus, vele szemben a munkáltatói jogot az önkormányzati képviselőtestület gyakorolja. A jegyző közigazgatási szakember, aki feladatát a hatalmon lévő pártoktól függetlenül szakemberként kell hogy ellássa, aki megbízatását pályázat alapján a képviselőtestülettől kapja, azonban vele szemben az egyéb munkáltatói jogokat a polgármester gyakorolja. (11.40)A polgármesteri hivatal többi dolgozójával szemben a munkáltatói jogokat általában a jegyző gyakorolja azzal a megszorítással, hogy a kinevezés, a felmentés és a jutalmazás kérdésében a polgármesterrel egyetértésben döntenek. Ez a rendszer, ez a modell úgy vélem, megfelel a Nyugat-Európában már hosszú ideje működő modern önkormányzatokban szerzett tapasztalatoknak és igényeknek.A javaslat egyértelművé teszi, hogy a képviselő-testület döntéseinek keretei között, de sok tekintetben saját jogán, a polgármester feladata a hivatal munkája tekintetében a folyamatos önkormányzati irányítás. Azonban a hivatal megszervezésében, a munkatársak megválasztásának körében közös felelősség terheli a polgármestert és a jegyzőt. A szakmai munkáért, annak színvonaláért, szervezéséért a jegyzőt terheli a felelősség.A hatályos törvény szerint ma az összes munkáltatói jogot a polgármester gyakorolja. Ez gyakran feszültséghez vezetett a hivatal vezetésében a jegyző és a polgármester között.Az 1990-ben alkalmazott megoldás mellett akkor sok érv szólt, annál is inkább, mert még hiányzott a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény. Ez utóbbi törvény szabályozására figyelemmel azonban már nem indokolt fenntartani a polgármester kizárólagos munkáltatói jogát. Meggyőződésem, hogy a javasolt megoldás jól fogja szolgálni az önkormányzatok zökkenőmentesebb, hatékonyabb működését, és növelni fogja az önkormányzaton belüli törvényességet.A demokratikus intézmények működésében a törvényességet legnagyobb mértékben a nyilvánosság szolgálja. A jelenlegi szabályozás a nyilvánosság szabályait nagyon hiányosan tartalmazza. A javaslat ezt is kiküszöböli. A részleteibe nem megyek bele, erről már beszéltek.Fontos rendelkezés azonban, amely az önkormányzat működőképességét biztosítja akkor is, ha feloldhatatlan konfliktus, kvázi patthelyzet állt elő a képviselő-testület és a polgármester között, ha az együttműködésük ellehetetlenült. Választójogunk nem teszi lehetővé a választott képviselők, illetve a polgármester visszahívását. Egyetlen jogorvoslati lehetőség maradt, ha a köztársasági megbízott kezdeményezésére a belügyminiszter az Országgyűléstől a testület feloszlatását kérte. Az elmúlt 4 év folyamán egyetlen ilyen döntésre került sor, holott tudjuk, ha nem is túl gyakran, de bizony a testületek munkája ellehetetlenült a feloldhatatlan belső konfliktusok miatt. Ilyen esetekre egy megoldási lehetőséget kínál a törvényjavaslat, amikor lehetővé teszi, hogy a testület minősített többséggel kimondja önmaga feloszlását, ezzel új választás kiírását kényszeríti ki, vagy amikor helyi népszavazással lehet megszüntetni a testület megbízatását a polgármester megbízatásával együtt.Ugyancsak a működésképtelenségi zavarok kiküszöbölésére alkalmas az a szabály, amely szerint a megyei közigazgatási hivatal vezetője jogosult lesz a képviselő-testületet összehívni abban az esetben, ha ez irányú kötelezettségét a polgármester nem hajlandó teljesíteni. Szintén nem gyakran, de ilyen konfliktushelyzetekkel is találkoztunk. Jelenleg csak akkor van mód a polgármesteri mulasztás kiküszöbölésére, ha erre az SZMSZ rendelkezést tartalmaz. Sajnos számos esetben nem született ilyen SZMSZ.Az alkotmánymódosítás kapcsán már kiemeltem, hogy megnő a megyei önkormányzatok legitimitása azáltal, hogy a megyei önkormányzati képviselőket a választópolgárok közvetlenül választják. Az önkormányzati megye a középszintű közigazgatás jelentős résztvevője. Bizonyos tévképzeteket azonban el kell oszlatnunk, mert egyesek attól tartanak, hogy az új szabályozás a megyei önkormányzatoknak új hatásköröket adva visszaállítja a régi, pénzosztó megyei tanácsi rendszert. Erről röviden csak annyit, amit az előterjesztésben a miniszter úr hangsúlyozottan elmondott, hogy a megyei önkormányzat és a települési önkormányzat semmiféle hierarchikus kapcsolatba nem kerül, a megyei önkormányzat nem felügyeleti szerve, nem másodfokú hatósága a települési önkormányzatnak.Bebizonyosodott azonban, hogy bizonyos térségi, körzeti, általában megyei feladatokat, bizonyos szakoktatás, bizonyos egészségügyi ellátás, szociális gondozás terén, különösen ott, ahol a feladat ellátásához nagyobb szakértelemre van szükség, azt nem lehet megfelelő színvonalon települési szinten, települési feladatként megoldani, ezért ezeket a feladatokat a törvényjavaslat a megyei önkormányzat hatáskörébe utalja. Fenntartva azonban annak a lehetőségét, hogy a települési önkormányzatok elsődlegességét figyelembe véve a települési és a megyei önkormányzat megegyezése alapján változatlanul a településnél maradjanak a konkrét hatáskörök. Sőt arra is lehetőséget biztosít a törvény, hogy a települési önkormányzat egyoldalúan is magához emelhesse, vagy magánál tarthassa a konkrét feladatot, amennyiben a szolgáltatást igénybe vevők többsége bizonyos időn keresztül a település lakói közül kerül ki. Szintén meggyőződésem, hogy ez a megoldás az önkormányzatok eddiginél lényegesen hatékonyabb működését szolgálja.Most kiemelten kell beszélnem a fővárosi és fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló rendelkezésekről. A főváros és a kerületek közötti véleményeltérés, az azokból származó konfliktusok évek óta foglalkoztatják az érdeklődő közvéleményt. A viták középpontjában az áll, hogy milyen feladatok tartozzanak a fővárosi önkormányzat, illetve a kerületi önkormányzatok hatáskörébe, milyen legyen a fővárosi önkormányzat, illetve a kerület viszonya. Sajnálatos módon az 1990 őszén megválasztott fővárosi és kerületi önkormányzatokra vonatkozó törvény - mint már említettem - majdnem egy évvel megválasztásuk után született meg. Már a törvény megalkotása során, a törvény-előkészítő folyamat idején éles vita bontakozott ki a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok között a tekintetben, hogyan oszoljanak meg a feladatok, a hatáskörök a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzatok között. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ebben a vitában végül is egyetértés jött létre a fővárosi önkormányzat és a 22 kerület között. Meghökkentő módon azonban a törvényjavaslatról történő szavazás során a kormánykoalíciós többség nem méltányolta a 23 önkormányzat kompromisszumos, konszenzusos javaslatát. Attól eltérő olyan megoldást léptetett életbe, amely tovább élesztette és tovább gerjesztette a főváros és a kerületek közötti vitákat, érdekellentéteket. Ez a vita napjainkig továbbgyűrűzik. A koalíciós pártok már programjukban jelezték, hogy szükségesnek látják a kérdés újraszabályozását. A jelenleg hatályos törvény szerint számos kérdésben az érintett kerületi önkormányzatok egyetértésére, más kérdésekben a kerületi önkormányzatok többségének, vagyis legalább 12 kerületnek az egyetértésére van szükség. Ez a megoldás a főváros egészét vagy több kerületet érintő kérdésben a továbbiakban tarthatatlan.A törvényi szabályozásnak olyannak kell lennie, hogy ott, ahol nem jön létre megegyezés az érdekelt felek között, a törvény adjon egyértelmű eligazítást, ne jöhessen létre patthelyzet, feloldhatatlan konfliktus ne konzerválódjék.Sajnos a jelenleg hatályos szabályozás ezeket a konzerválódó konfliktusokat lehetővé teszi. Így történhetett, hogy hosszú-hosszú viták után sem jutottak egyetértésre a kerületi önkormányzatok például a tekintetben, hogy hol húzódjon a 0-ás körgyűrű keleti íve, aminek az építése most már napirenden lenne, már el is kezdődhetett volna. Mivel a keleti érintett kerületek nem állapodtak meg, mindenki csak a maga rövid távú és közvetlen érdekeire figyelt, a közösségi érdeket, a szomszédok érdekeit nem méltányolja. Így majd a forgalomelterelésre kevésbé alkalmas északi gyűrű fog előbb megépülni.(11.50) Évekig fogják szenvedni, pontosan azok a keleti kerületek, a rajtuk átzúduló tranzitforgalmat, amelyek nem jutottak egyetértésre a nyomvonal kitűzése kérdésében. Az egész főváros lakossága megszenvedheti azt a tényt, hogy négy éven keresztül nem lehetett korszerű új szennyvíztisztító telepek helyét kijelölni, hogy a szemétmegsemmisítő rendszereket nem lehetett bővíteni, mert a telepítésre kiszemelt, sőt nem egy esetben a természeti adottságoknál fogva arra egyedül alkalmas hely gazdája, a kerület tiltakozott és tiltakozik. Éppen a frakcióhétvégénken három napon keresztül Ráckevén vitattuk meg a törvényjavaslat minden egyes vitás elemét, és ott értesültünk arról a szomorú tényről, hogy a Csepel-sziget alatt fekszik az az óriási édesvízkészlet, amely a főváros ivóvízellátását évszázadokon keresztül lesz hivatott biztosítani, és e vízkészlet szennyezésének a veszélye növekedett azáltal, hogy a szennyvíztisztítás kérdésében nem sikerült a korszerűsítés és a hatékonyság érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni, a beruházásokat elindítani sem lehetett. Tehát az a vélemény, hogy a fővárosnak adandó hatáskör sérti a kerületek autonómiáját, netán alkotmányos jogait, ez enyhén szólva légből kapott.Én megértem azokat a kerületi lakókat, aktivistákat, sőt önkormányzati vezetőket, akik a kerület érdekeit helyezik előtérbe. Értem őket - de nem értek velük egyet. De az emberileg teljesen érthető, hogy valaki a saját érdekein nehezen tud felülemelkedni. És hozzátartozik még a kérdéshez az is, hogy például a fővárosban ugyanahhoz a párthoz tartozik a Fővárosi Önkormányzat első számú vezetője, mint a legtöbb kerület első számú vezetője, és épp emiatt igen sokan egy párt belügyének tekintik ezt a konfliktust. Pedig erről szó nincs. Ellenkezőleg: arról van szó, hogy mind a főváros vezetése, mind a kerületek vezetése túltéve magát a pártérdeken, saját pártja érdekén, nevezetesen azon, hogy ne tekintse ezt a közvéleménynek egy netán rosszul informált része egy párt belügyének, ne rontsa ez a párt képét, a konfliktust megoldaná - nem. A pártérdek mind a kerületben, mind a fővárosban - s azt kell mondanom, hál' istennek - háttérbe szorul, mert nem a pártérdeknek kell előtérben lenni, hanem a nagyobb közösségi érdeknek. Sajnálatos módon egyes kerületi vezetők ezt a helyesnek vélt érdeket rosszul szolgálják, rosszul állítják fel az értékrendet, mert a főváros egészének az érdeke előbbre való. Képviselőcsoportunk az előterjesztést ezért teljes mértékben támogatja. Csak röviden utalok arra, hogy fontos eleme még a törvényjavaslatnak a köztársasági megbízottakra vonatkozó rendelkezés, de az ezzel kapcsolatos érvek számtalanszor elhangzottak. Arról meg vagyok győződve, hogy a törvényjavaslat elfogadása után az állampolgárok sokkal inkább meg lesznek elégedve, jó közérzetüket sokkal inkább fogja szolgálni az önkormányzatok működése, és erősödni fog a demokratikus intézményrendszer. (Taps.)