Deutsch Tamás (Fidesz)
DEUTSCH TAMÁS, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az önkormányzati törvénycsomag parlamenti vitájának a kezdetén úgy érzem, hogy lényeges lehet egy fontos fogalomnak, meghatározásnak a tisztázása. Ha összeszámolnánk, hogy a tegnapi miniszteri expozéban, a ma délelőtti általános vita eddigi szakaszában hányszor hangzott el - szerintem több százszor hangzott el -: ez pedig az önkormányzat, az önkormányzatiság kérdése.Azért tartom fontosnak ezt a fogalom meghatározást valamilyen módon, a tehetségemhez képest tisztázni most, itt a vita elején, mert úgy érzem, hogy mind a vita egésze, mind pedig az önkormányzati törvény módosítására vonatkozó elképzelés, a szabályozás célt téveszthet akkor, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy miről is beszélünk.Az önkormányzat nem a képviselő-testületet jelenti, mint intézményt, hanem az önkormányzatot a választópolgárok közössége alkotja abból a célból, hogy az adott település, térség lakói közösségi ügyeit szervezze.Így tehát amikor önkormányzatról beszélünk, akkor a választópolgároknak, a helyi közösség egészének az ügyeiről kell beszélnünk. Természetesen a képviseleti demokrácia logikája értelmében a képviselő-testület az, amely közvetett módon ezeket a közösségi ügyeket intézi.Amikor az önkormányzatiságról beszélünk, akkor arról beszélünk, hogy a polgár számára az önkormányzat nem elsősorban azokat a részletszabályokat jelenti, amelyek persze nagyon fontosak, hanem elsősorban a gyermeke számára iskolát jelent, ívóvízellátást jelent, csatornázást jelent, szociális és egészségügyi ellátást jelent a rászorulóknak. Tehát az önkormányzat, az önkormányzatiság a választópolgárok, a magyar társadalom számára a polgári élet hétköznapjainak a kereteit, a mindennapok kereteit teremti meg és ezeket működteti.Politikai szempontból pedig elsősorban az önkormányzatok, az önkormányzatiság azt a lehetőséget jelenti a polgárok, a választópolgárok számára, hogy helyben, a helyi hatalomgyakorláson keresztül tapasztalhassák meg mindennapjaikban a demokráciát.Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy amikor az önkormányzatokról beszélünk - és itt inkább már az önkormányzati képviselő-testületekről vagy egy önkormányzati választásról beszélünk -, akkor megint a polgároknak egy közvetlenül érintett igen nagy csoportjáról beszélünk. Hiszen 26 ezer - még egyszer mondom a számot: 26 ezer - önkormányzati képviselő van ma Magyarországon. Ez a szám jelentéktelen mértékben fog csökkenni, ha adott esetben változatlan módon fogadjuk el a kormány benyújtott választójogi törvény-tervezetét. S ilyen értelemben a meg nem választott képviselő-jelöltekkel együtt ez legalább 100 ezer embert érint, akik jelöltként fognak indulni a választáson.Így tehát amikor az önkormányzati törvénycsomag módosításáról beszélünk, akkor a szabályozás kiindulópontjában, a szabályozás központjában a polgárnak kell lenni. Legnagyobb sajnálatunkra, amikor végig olvastuk, végig tekintettük a Horn-kabinet első jelentős, benyújtott törvénycsomagját, akkor nem azzal találkoztunk, hogy a törvénycsomag által javasolt szabályozás középpontjában a polgárok állnak, mégcsak nem is azzal találkoztunk legnagyobb sajnálatunkra, hogy valamifajta fogalomtévesztés következtében az intézmény, az önkormányzati képviselő-testület és működése állna, hanem sajnos egy hatalmi szempontoktól vezérelt törvénymódosítást tapasztalunk. Erre már a választójogi törvény kapcsán Áder János által elmondottakra is utalhatnék. Most az általános vita témája az önkormányzati törvénytervezet módosítása. Ennek kapcsán ugyancsak három kérdésről kell beszélnem. Egyrészt az önkormányzati törvény módosításának kormány által javasolt koncepciójáról. Másrészt az önkormányzati törvény most benyújtott módosítási javaslatának előkészítéséről. Harmadrészt pedig egyes konkrét változtatási elképzelésekről, amelyek ilyen formán nem elfogadhatók.Sokszor beszéltünk ma is, az elmúlt egy hétben, tíz napban a kétütemű, úgynevezett Trabant márkájú módosítási elképzelésről. Tehát arról, hogy a kormány elképzelései szerint az első ütemben, most, a választások előtt a választások lebonyolíthatósága érdekében fontos módosításokat eszközölne a kormány, mig a második ütemre 1995. december 31-éig kerülne sor. Felszólalásom egy későbbi részében majd bizonyítékát fogom adni, hogy természetesen a kormány, ahogy ezt a programjában vagy a választási kampányában hirdette, nem hidegült el a modernizáció elképzelésétől. Mert itt egy modernizált, háromütemű Trabantról van egyébként szó, nem egy egyszerű, kétütemű Trabantról, amely a módosítást jelenti.Mi a probléma a kormány által javasolt módosítási koncepcióval? Politikai természetű kifogás az, hogy ezzel alapvetően mindkét kormánypárt felrúgja azt a szakmai és politikai konszenzust, amely 1992. végére, 1993-ra kialakult az önkormányzati kérdésekkel foglalkozó politikusok, különböző szakmai műhelyek között. Méghozzá az, hogy a működés eddigi tapasztalataiból fakadó korrekció teljes átvezetésére - az én értelmezésemben tehát az átfogó önkormányzati törvénymódosításra - az önkormányzati választásokat megelőzően van szükség. Tehát a pártok, a két, mostani kormánypárt nemcsak ezt a szakmai konszenzust, hanem saját korábbi álláspontját is megváltoztatva képviseli most a kétütemű vagy igazából háromütemű módosításnak az elképzelését. Ebből a szempontból szimbolikus jelentősége is lehet annak, hogy például a Szabad Demokraták Szövetsége részéről nem Wekler Ferenc, hanem Dornbach Alajos mondta el a vezérszónoklatot.Többfajta érvet is hallottunk arra, hogy szakmai, politikai szempontból mi indokolja a kétütemű módosítást. Az egyik érv az idő hiánya. Ezzel kapcsolatban már többször is elmondtam, nehezen fogadható el az az érv, hogy ennek a kormánynak kevés ideje volt benyújtani az átfogó törvénymódosítási javaslatot. Hiszen csak hat hete működő kormány. 1990-ben egy nem szakértői kormány nyolc héttel a megalakulása után képes volt a tanácsrendszert megszüntető, az önkormányzati rendszert megteremtő törvényjavaslatot benyújtani. Természetesen azért, mert épített az előkészítés korábbi eredményeire. Most is meglett volna a lehetősége ennek a kormánynak, hogy saját szakmai műhelyein belül, a különböző pártoktól független vagy részben független szakmai műhelyekben elvégzett előkészítő munkára, a kormányapparátus több éves előkészítő munkájára építsen.Nehezen tudom megérteni azt az érvet, amely az új alkotmány fétisével igazolja a kétütemű módosítás indokoltságát. Egyrészről szakmailag abszolút kimunkált és elképzelhető megoldás, mivel most is az úgymond szűkített, első ütemű módosításnál is kényszerűségből hozzá kell nyúlni az alkotmányhoz. Az alkotmányt ma a kormány által tervezett módosításához képest nagyon kis mértékben kellene kiterjeszteni ahhoz, hogy megfelelő alkotmányos garanciákkal körülbástyázva sor kerülhessen az átfogó önkormányzati törvény- módosításra.Ez nem veszi el annak a lehetőségét, hogy az új alkotmány megtárgyalásakor, az alkotmányos szabályozás újragondolásakor természetesen érintse az önkormányzatok kérdését is.Itt kell arra rátérnem, hogy itt igazából háromütemű módosításról van szó. Az első ütem most van, a választások előtt. A második ütem az, amikor majd az új alkotmányt tárgyalja meg a parlament és készíti elő. Ennek ráadásul van egy nagyon komoly veszélye. Ha jól olvastam a kormány programját, olyan alkotmánymódosítást tervez az MSZP-SZDSZ-kormány, amelyik azt az intézményt valósítaná meg, vezetné be, hogy nagyon hosszú ideig, 2000-ig, 2002-ig nem lehet hozzányúlni majd az elfogadott alkotmányhoz. Így tehát a gyakorlatban ki nem próbált, alkotmányos önkormányzati intézmények úgy kerülnek majd be az alkotmányba, hogy azokhoz hosszú ideig nem lehet hozzányúlni, azok bebetonozódnak az alkotmányba. Ezek után következik majd igazából nem is a második, hanem a harmadik ütem, amikor az elfogadott alkotmányra, illetve a másik fétisre, az elfogadott államháztartási reformra építve ki lehet majd teljesíteni az önkormányzati törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosítását.Hogy politikailag mennyire motivált egyébként ez a két ütemre való szétválasztás, arra csak hadd mondjak annyit, hogy a fővárosi önkormányzatra, a fővárosi önkormányzati rendszerre vonatkozó szabályozás esetén semmi akadályát nem látta a kormánykoalíció annak, hogy egy abszolút átfogó módosítást eszközöljön, gyakorlatilag belefoglalja a fővárosi törvényt, nagyon jelentős módosításokkal az önkormányzati törvénybe. A feles törvényt beemeli a kétharmados törvénybe. Aprólékos hatásköri szabályokat foglal bele az önkormányzati törvénybe úgy, hogy gyakorlatilag az útpadkával kapcsolatos önkormányzati hatáskörök a fővárost illetően benne vannak az önkormányzati törvényben, míg a legalapvetőbb hatáskörök vannak csak meghatározva jól vagy rosszul, mondjuk egyéb települési vagy területi önkormányzatok esetén.Nem akarok találgatásokba belebocsátkozni, de szakmai érveket igen nehéz felhozni ez ellen. Teljesen egyenetlen önkormányzati törvény jön létre például hatásköri szabályozás szempontjából akkor, ha ilyen módon beemelődik a fővárost illető szabályozás.(12.40)Mi a két legfontosabb kifogás - hiszen ezek mellékes érveknek is tekinthetők. Az egyik az, amivel kapcsolatban itt számomra kevéssé meggyőző védekezést hallottam már, hogy igenis, ez a politikai szempontból szétszabdalt, több ütemű módosítás annak a lehetőségét teremti meg, hogy az önkormányzati választásokat követően a választások eredményeként létrejövő önkormányzati politikai összetételhez lehet majd igazítani az önkormányzatokra vonatkozó szabályozást. 1990-ben ez nemcsak kényszerűségből, hanem politikai megfontolásból is megtörtént; 1994-95-ben ennek elejét kellene venni, mindenképpen garanciát kellene teremteni arra, hogy a kormány - ráadásul ilyen mértékű parlamenti többsége mellett - ne tehesse meg azt, hogy esetleg számára kedvezőtlen választási eredményhez igazítsa az önkormányzatokra vonatkozó további szabályozást.Az államháztartási reformot illetően is hadd utaljak egy kérdésre. Egyrészről Lamperth Mónika és Dornbach Alajos is említette, hogy egy időigényes folyamatról van szó. A kormányprogram 1995. december 31-ét határozza meg azon időpontként, amíg a második ütem, az átfogó módosítás megtörténik. Ennek az a feltétele, hogy a rendkívül időigényes alkotmányozásnak és a rendkívül időigényes államháztartási reformnak is törvényalkotási tárgyakban kell véget érni, el kell fogadni az új alkotmányt, és el kell fogadni az államháztartási törvényt. Az elmúlt négy évben a politikai tehetetlenség mellett az igen nagyfokú törvényalkotási munka is előidézte azt, hogy nagyon könnyen elképzelhető, hogy nem végez a parlament ezzel a munkával, így már nem '95. december 31., hanem '96 első vagy második fele az átfogó módosítás időpontja. Arról van tehát szó, hogy megválasztott önkormányzati testületek, képviselők és polgármesterek saját képviselői ciklusuk feléig várakoznak arra, hogy legyen szíves, a parlament végezze már el azokat a módosításokat, amelyek teljessé tennék számukra azokat a feltételeket, amelyekhez a munkájukat igazítaniuk kell, oldják meg azokat a problémákat, amely problémákhoz a parlament most nem nyúl hozzá az átfogó módosítás elmaradása miatt. Ezek a problémák megoldatlanul ott maradnak, továbbra is nehezítik az önkormányzatok működését.Így tehát egy igen komoly és felelőtlen lépésről van szó, mert ez a legfontosabb kifogás: ez a kétütemű módosítás bizonytalanságban tartja az önkormányzati képviselőket, a polgármestereket, a megyei közgyűlések tagjait, az egész önkormányzati intézményrendszert. Nem lehet tudni, hogy pontosan mi lesz a második vagy harmadik ütemű módosítás tartalma, nem lehet tudni, hogy mikor kerül sor erre a módosításra, hisz van egy határidő, amely határidő mindig csúszott, ha a parlament tűzte ki ezeket, s most sem lehet szent garanciát tenni arra, hogy ebből a határidőből nem fog kicsúszni a parlament vagy a kormánytöbbség, és nem is lehet tudni, hogy a szabályozás milyen mélységű lesz 1995-ben. Ez a bizonytalanság pedig nem vállalható politikai kockázat, ezért ilyen értelemben elfogadhatatlan ez a kétütemű módosítás.Az előkészítésről néhány szót... Itt sem fogok tudni nagyon sok újat mondani, azonban a meggyőző erő nagyobb reményében hadd idézzek én is egy mondatot Vastagh Páltól - aki nem más, mint a kormány igazságügy-minisztere; Vastagh Pál sokat idézett szerzővé vált itt a mai vitában... 1993 novemberében a Magyar Közigazgatásban az MSZP önkormányzati elképzeléseiről így írt: "Az önkormányzati rendszer továbbfejlesztése a részt vevő politikai erők által elismert, a jövő társadalomépítésének kitüntetett területe" - a "társadalomépítés" kifejezéssel most nem akarok vitatkozni, számomra egy kicsit furcsa -, de Vastagh Pál úgy folytatja, hogy "ez olyan nemzeti ügy, amely csak a konszenzus minimumának megteremtése esetén vezethet sikerre."Sokat idézhetnék Hack Péternek a kormányprogram vitájában elmondott közel félórás beszédéből, amikor azokat az aggályokat próbálta eloszlatni, hogy a parlament kormányzati többsége - meglévő 72 százalékos számaránybeli többsége - ellenére miért nem jelent veszélyt az alkotmányra, miért jellemzi majd a kormányzati többség működését az önkorlátozás, a konszenzusra való törekvés. Ennek kapcsán kell-e reagálnom Magyar Bálintnak a választójogi törvény vezérszónoklatában elmondott mondataira?Kérem őt és kérem az ötpártivá vált nyári egyeztetés valamennyi résztvevőjét - lévén, hogy szó szerinti jegyzőkönyv készült erről az egyeztetésről -, hogy amennyiben egyetlenegy olyan mondat is elhangzott a nyári egyeztetésen, amikor mi valamivel egyetértettünk és azóta megváltoztattuk a véleményünket és ezzel most nem értünk egyet, vagy egyetlenegy olyan kifogást, aggályt hangoztatunk most, a parlamenti felszólalásunkban, amelynek nem adtunk hangot a nyári egyeztetésen, akkor a szó szerinti jegyzőkönyvet idézve, legyen szíves hozza ide a parlament elé, és úgy bizonyítsa azokat a vagdalkozó vádjait, amiben valamifajta politikai színjátékkal gyanúsítja meg az ellenzéket és - ezért vagyok kénytelen magamra venni ezt az inget - a Fidesz parlamenti képviselőit is. Ennek hiányában sajnos kénytelen vagyok visszautasítani ezt a vádat; nyáron, ezeken a tárgyalásokon a választójogi törvénnyel kapcsolatos valamennyi kifogásunkat és amit most az önkormányzati törvény módosításával kapcsolatban elmondtam, hangoztattuk. Az időhatárra most nem szeretnék utalni, hogy valóban csak két hét állt-e rendelkezésre, de egy dolgot mindenféleképpen szeretnék kiemelni. Az, hogy a konszenzus minimumára való törekvés sem jellemzi a kormánypártokat az önkormányzati törvény módosítását illetően, azt a veszélyt vetíti előre, hogy 1989 óta példátlan precedens fordulhat elő: alkotmányos alapintézmények módosítására, újraszabályozására úgy kerülhet sor, hogy ebben a különböző politikai tényezők között nincsen konszenzus. Ez 1989 óta példátlan lenne a parlament és a magyar politikai élet történetében - én remélem, hogy ez a helyzet nem fog bekövetkezni.Néhány konkrétumot hadd említsek. Szeretnék felvetni legalább egy vagy két olyan területet, aminek a szabályozása most hiányzik és amelyek az átfogó szabályozás elmaradása következtében továbbra is el fogják nyújtani az önkormányzatok mindennapi működésének nehézségeit. Ilyen kérdés például az, hogy az önkormányzati képviselő-testület, a bizottságok, a jegyző, a polgármester, tehát a testületi működés belső szabályainak további részletszabályai újra hiányoznak a törvényből, amely továbbra is nagyon sok gondot fog felvetni a működés területén. Nagyon komoly gondot jelent, hogy az önkormányzatok gazdálkodására vonatkozó szabályok nem változnak meg, s megint csak a szabályozás második üteme időpontjával kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy ez két költségvetést is jelenthet. Az 1995-ös költségvetést teljesen frissen megválasztott testületeknek kell elfogadni; amennyiben valamilyen véletlen folytán '95. december 31-éig nem sikerül a módosítás második ütemét elfogadni, akkor az '96-ra vonatkozó költségvetést is a gazdálkodásra vonatkozó új szabályok, az államháztartási törvény elfogadott reformja nélkül kell meghatározni. Ráadásul én még soha semmilyen dokumentumot nem láttam arról, hogy milyen iránya lesz az államháztartási reformnak, milyen módosítást, milyen plusz terheket vagy milyen, a gazdálkodás önállósága szempontjából eddig hiányzó garanciák megteremtését jelenti. Remélem, ha ilyenről van szó, ezek csak egy időben fognak megtörténni.Befejezésül hadd említsek néhány olyan módosítási javaslatot, amely ilyen formában gyakorlatilag elfogadhatatlan. Számunkra nem fogadható el az az öszvér megoldás, amikor is a jegyző munkáltatói joggyakorlásával kapcsolatban a polgármesteri egyetértés intézményét kívánja a kormánykoalíció javaslata megteremteni. Úgy ítéljük meg, hogy az öszvér megoldással szemben az a megoldás sokkal célravezetőbb, amikor is a polgármesternek a jegyzővel szemben megvannak a különböző munkáltatói jogai, de a jegyző hivatallal szembeni munkáltatói joggyakorlásában ennek az egyetértés-konstrukciónak mi nem látjuk értelmét.Dornbach Alajos nagyon sokat idézett az 1990-es önkormányzati törvény módosításából és az akkori vitából. Akkor az egyik szakmailag és politikailag is legkényesebb intézmény a főispáni intézmény volt, amelyik most visszaköszön az 1994-es módosításból. Hiszen mi történik? A főispáni intézmény 1990-ben az önkormányzati törvényből úgy került ki, hogy helyette került megfogalmazásra regionális alapon a köztársasági megbízotti intézmény. Ehhez képest 1994-ben a Belügyminisztérium közigazgatási hivatala megyei alapon szerveződik, a megyei hivatalvezetőnek pedig nem másra lenne jogosítványa, mintsem hogy az önkormányzat által elfogadott jogszabályt - amennyiben ő úgy gondolja - felfüggesztheti. Olyan mértékű főispáni jogosítványok köszönnek vissza ebből a törvényből, aminek kapcsán egyszerűen nem is értem, hogy miért nem gondolták végig a benyújtók ezeket a következményeket. Elfogadhatatlan számunkra az a megoldás, hogy az önkormányzatok belső működése szempontjából alapvető dokumentum, a szervezeti és működési szabályzat elfogadásának minősített többséghez kötött szavazati aránya kikerülne a törvényből. Az a helyzet áll elő, hogy a parlamentben kétharmados minősített többség kell a Házszabály elfogadásához, ennek analógiáján nagyon fontos kisebbségvédelmi szabály megfogalmazása érdekében került bele az önkormányzati törvénybe '90-ben, hogy az SZMSZ elfogadásához minősített többségre van szükség. Erre most nincs szükség a kormány véleménye szerint. Nem értjük, hogyan egyeztethető össze a választójogi rendszer módosításának azon elemével, amely a részvételi küszöböt eltörölné a választásokon, az a megoldás, hogy a helyi népszavazások érvényességi küszöbét viszont 50 százalék magasan kívánja meghatározni a koalíció javaslata.(12.50)Előfordul az a helyzet, ami tipikusnak is tekinthető, egy kis- vagy középméretű településen, városban a választópolgárok 20-30 százalékának a részvételével képviselő-testületet és polgármestert lehet választani, és egy helyi népszavazási ügyben, hogy érvényes, a népszavazást kezdeményezők szempontjából nem biztos, hogy eredményes, de érvényes népszavazást viszont a választópolgárok 50 százalékának a részvételével lehet csak megtartani. Nem is egészen értem, hogy mi lehet e mögött a szabály mögött a megfontolás. Számunkra ugyancsak elfogadhatatlan az a megoldás, hogy a polgármester az önkormányzati döntéssel szemben a felfüggesztés jogát kapná meg. Oly módon került ráadásul ez a szabály bele a törvénybe, hogy az igen rövidre, kurtára sikerült egyeztetéskor a kormánykoalíció javaslatában ez az intézmény, ez a megoldás nem is szerepelt. Csak arra tudunk gondolni, hogy a kormányülésen valamelyik miniszter javaslatára, vagy az apparátus javaslatára kerülhetett be ez a szabály, de elég furcsa helyzetet teremtene az, amikor gyakorlatilag a polgármester saját diszkrecionális jogkörben függesztheti föl a képviselő-testület döntését. Lehet, hogy a polgármester és a képviselő-testület többségének politikai irányultságában lesz különbség, a két intézmény, a polgármesteri és a testületi működés összecsiszolására persze megfelelő, kiegyensúlyozott eszközökre van szükség, de ezt az eszközt elfogadhatatlannak tartjuk. Befejezésül annyit szeretnék mondani, hogy nyilvánvalóan vannak, lehetnek, egész pontosan szeretnék fogalmazni, a kormánykoalició padsoraiban is olyan képviselők, akik azt mondják a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy nem ezt várták. Mi ezzel kapcsolatban azt mondhatnánk, hogy ezt azért nem vártuk volna a kormány részéről. De nem szeretném ezzel a fordulattal befejezni a hozzászólásomat, hanem elkerülendő azt a vádat, hogy a régi kormány azon kritikai mondatait elmondhassák az új kormány képviselői, vagy az új kormánytöbbség képviselői, miszerint az ellenzék persze mondja a magáét, az a dolga, az ellenzék csak kritizál, persze hogy azt teszi, neki mindig csak kritizálnia kell, tehát itt most az önkormányzati törvény általános vitájának a kezdetén szeretném bejelenteni azt, hogy a Fidesz parlamenti képviselőcsoportja az általa javasolt átfogó önkormányzati törvény módosítása, megvalósítása érdekében benyújtja azt a módosító indítványcsomagot, aminek a megtárgyalása és esetleges beépülése, elfogadása végül is számukra a mai állapothoz képes azt jelentené, hogy támogathatóvá válna ez a most jelen pillanatban elfogadhatatlan törvényjavaslat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)