Kovács László (MSZP)

1994. szeptember 19.

KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Teljes mértékben egyetértek a képviselő úr által a határátkelők számának, az áthaladás lehetőségének fontosságáról elmondottakkal. Ezek valóban nemcsak a két ország kapcsolattartását segítik, hanem ezen túl az adott térségben a szlovákiai magyar kisebbség és az anyanemzet kapcsolattartását is szolgálják. Ezért szorgalmazza a kormány új és új határátkelőhelyek nyitását, ezért a tervezett alapszerződésekben sem csupán a határok sérthetetlenségének elismerését helyezzük kilátásba, hanem a határok átjárhatóságának szorgalmazását is.Tény: az előző kormány valóban minden szlovák-magyar tárgyaláson szorgalmazta a lekési, a pácini és a sátoraljaújhelyi átkelők megnyitását. Tény az is, hogy egyetlenegynek a megnyitását sem sikerült elérnie.Én nem látok összefüggést a határátkelőhelyek megnyitása és a toloncegyezmény között. Úgy gondolom, téves az a felfogás, hogy a határátkelőhelyek megnyitása egyoldalú magyar érdek, és ugyanígy téves az a felfogás, hogy a toloncegyezmény aláírása viszont egyoldalú szlovák érdekeket szolgál.Amikor augusztus 5-én Pozsonyban aláírtuk a toloncegyezményt, azt azzal a meggyőződéssel tettük, hogy az egyaránt szolgál magyar és szlovák érdekeket, és nem ellentételként, hanem a kölcsönös érdekek alapján szorgalmaztuk a határátkelőhelyek megnyitását.A választás egyébként, tisztelt képviselő úr, nem az volt, hogy három vagy egy határátkelőhelyet nyissunk-e meg, hanem az, hogy ragaszkodunk-e a három határátkelőhely egyidejű megnyitásához - ahogy az előző kormány tette -, és akkor egyetlenegynek a megnyitására sem kerül sor ezúttal sem, vagy elfogadjuk azt a szlovák érvelést, hogy most egy határátkelőhely megnyitására van lehetőség, a többit pedig a lehetőségek függvényében, a közeli jövőben fogják megnyitni. Mi erről kötöttünk megállapodást - az eszünkbe sem jutott, hogy ezért ne írjunk alá más megállapodásokat.Én úgy gondolom, tisztelt Ház, hogy mi nem rontottuk le a magyar tárgyalási pozíciókat - ebben a konkrét esetben sem és általában sem. Épp ellenkezőleg. Az igaz, hogy nem értünk el áttörést két hónap alatt a magyar-szlovák viszonyban, de két hónap alatt aláírtunk körülbelül fél tucat megállapodást a gazdasági és a kulturális együttműködés fontos kérdéseiről, az emberi kapcsolatokat érintő fontos kérdésekről - és valamivel több víz érkezik már a Szigetközbe is. Ezek apró lépések, tisztelt Ház, de én úgy gondolom, hogy az apró lépések is hasznosabbak, mint az egy helyben topogás.Kérem ezért válaszom elfogadását. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)