Békesi László (MSZP)
DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Képviselőtársaim bizottságokban már megkezdték a törvényjavaslat vitáját, és több, parlamenten kívüli fórum is tárgyalta a benyújtott korrekciós csomagot. A kormány által beterjesztett törvényjavaslat a társadalmi közmegegyezés szándékával kialakított, az eredeti egyensúlyjavítási célt szolgáló, a korlátokat és a szociális partnerek által legfontosabbnak ítélt igényeket is figyelembe vévő kompromisszumokra épül.Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a szociális partnereknek az érdekegyeztetés gyors lebonyolításáért, az Állami Számvevőszéknek, hogy jelentését rövid idő alatt elkészítette, valamint az Országgyűlés bizottságainak, hogy a törvényjavaslatot soron kívül megtárgyalták, és így együttesen lehetővé tették, hogy az új kormány működésének alig több mint 60. napja után napirendre kerülhessen az 1994. évi pótköltségvetési törvényjavaslat.Az összehangolt és gyors eljárást igénylő kormányzati törekvésnek nyomós okai voltak és vannak. Az a helyzet, amely a pótköltségvetés előkészítését és beterjesztését indokolja, cselekvésre kényszerít. Minden halogatás, késlekedés további veszteségeket idézne elő.Tisztelt Országgyűlés! Először a gazdaság jelenlegi helyzetéről, a gazdaság állapotának legfontosabb jellemvonásairól és következményeiről szeretnék szólni. Miután az új kormánynak először van alkalma a parlamentet tájékoztatni az ország gazdasági helyzetéről, ezért képviselőtársaink türelmét és megértését kérem a szokásosnál valamivel hosszabb expozé miatt.A magyar gazdaság napjainkban az erőteljes átalakulás ellenére széles körű és mély - Kornai János terminológiáját használva - transzformációs válsággal küzd, amelyet a strukturális feszültségek, a gazdaság működési zavarai, a kiélezett pénzügyi és az ennek nyomán fenyegető finanszírozási nehézségek tovább súlyosbítanak.A válságot jól illusztrálja a fizetési mérleg eddig soha nem tapasztalt mértékű tavalyi romlása, és e romló tendencia '94-es folytatódása. Egész Közép-Kelet-Európában példátlan, hogy egy ország folyó fizetési mérlege egy esztendő alatt több mint három és fél milliárd dolláros hiánnyal zárjon, miként az nálunk tavaly bekövetkezett. A bruttó nemzeti össztermék és a belföldi végső felhasználás között gyorsan megnőtt a különbség, két éve már 10 százalék körüli.Kedvezőtlen és romló a fogyasztás, valamint a felhalmozás egymáshoz viszonyított aránya is. Az államháztartás hiánya a belföldi államadósság gyors növekedése miatt hatalmasra duzzadt és öngerjesztővé vált. Sok gazdálkodó szervezet jövedelmi helyzete megrendült, magas a csőd- és a felszámolási eljárások száma, a vállalkozások tömegesen küzdenek minősített hiteltartozásokkal. Kevés az exportképes árualap és kapacitás, a bankkonszolidáció ellenére további tőkeinjekcióra szorul és magas költséggel működik a kereskedelmi bankok nagy része. A mikroszférában jellemző az elfogadhatatlan, megbízhatatlan üzleti magatartás, kiterjedt a korrupció, egyre nagyobb teret nyer a szürke és a fekete gazdaság. Tagadhatatlan tény, hogy a felsorolt súlyos tényezők mellett a gazdaságban pozitív elemek is jelen vannak. A termelés növekedése tavaly az iparban, idén már egyre több ágazatban megindult. Örvendetes, hogy hosszú évek után először növekszik az export és a mélyponthoz képest a beruházások volumene is. Sajnos a növekedés egészséges elemei nem uralják a magyar gazdaság változásait. A reálgazdaság teljesítményeinek növekedése nagyobbrészt súlyos egyensúlyromlás árán megy végbe. Perdöntő tény, hogy az egyensúlyromlás nem csupán a megindult növekedést megelőzően keletkezett, vagy azzal egyidőben megy végbe, hanem sajnos tartósan követi azt.Mindez világosan jelzi, hogy a magyar gazdaság jelenlegi struktúrája még nem lehet alkalmas arra, hogy tartós növekedést építsünk rá.A folyó évi gazdasági növekedést a külső eladósodás és az államháztartási hiány emelkedése finanszírozza. Az elhibázott jegybanki kamatpolitika következtében '93-ban még visszaeső lakossági megtakarítások a ma már újra rekordmagasságú kamatlábak miatt ismét növekednek, de ez sem elég a gazdálkodók és az államháztartás gyorsan bővülő forrásigényeinek fedezetére.Fokozza a problémát, hogy a rendkívül mély recessziót követő növekedést - a jelenlegi jövedelemtermelési szint a hetvenes évek közepének színvonalát éri el - döntően a belső felhasználás bővülése határozza meg, amelynek minden eleme importigényes. Az import tavaly 12 százalékkal, '94 első hét hónapjában 14-15 százalékkal nőtt. Ezzel szemben az export mennyisége tavaly több mint 13 százalékkal csökkent, az idei év első hét hónapjában 12-13 százalékkal nőtt. Ám ez a növekedés még mindig kisebb az import emelkedésénél. Az export és import volumenének különbsége pedig évente kettő, kettő és fél milliárd dollár. Nagyrészt ennek, továbbá az államháztartás hazai megtakarításokkal nem fedezett magas hiányának tudható be, hogy az év első hét hónapjában 2,1 milliárd dollár a külkereskedelmi és 2,3 milliárd dollár a folyó fizetési mérleg hiánya. 1993-hoz képest jelentősen visszaesett a működőtőke-bevonás is: az első félévben mindössze hatszázmilliárd dollár érkezett az országba... Hatszázmillió dollár érkezett az országba, bocsánat. Bár milliárd lenne.Mindent összevetve: ha nem avatkozunk be a folyamatokba, akkor év végére a fizetési mérleg hiánya a tavalyi rekordszintet is meghaladhatja, ami '95-ben megoldhatatlan finanszírozási feladat elé állítaná az országot.Mindezek hatására külső egyensúlyi helyzetünk látványosan romlik. Miközben '90 és '92 között a nettó adósságállomány csaknem hárommilliárddal csökkent, addig az elmúlt 18 hónapban ötmilliárd dollárral emelkedett. A GDP-hez és az exportteljesítményhez viszonyított nettó adósságállomány egyaránt gyors ütemben emelkedik. Romlik a rövid távú fizetőképességünket jellemző adósságszolgálat-exportarány is, amely az év végére várhatóan 53 százalékra emelkedik a '90-es 37 százalékhoz képest.(9.40)Ezt a helyzetet nem enyhíti a devizatartalékok hat milliárd dollárt meghaladó állománya sem. Ez a tartalék ugyan garantálja rövid távú finanszírozásunk biztonságát, de forrása nem a gazdasági teljesítmények növekedése, hanem az egyre növekvő állampapír-kibocsátás és külföldi hitelfelvétel, romló feltételek mellett. Állományának alakulása ma kizárólag a nemzetközi bankrendszer bizalmán múlik.A külső egyensúly romlásának lényeges eleme az államháztartás növekvő hiánya. Az államháztartási deficit GDP-hez viszonyított aránya a '90-es egyensúlyi pozícióból ez év végére a most benyújtott deficitcsökkentő lépések ellenére 8 százalék fölé emelkedik. Ez a hiány a tartós gazdasági növekedésnek ma már a legsúlyosabb akadálya. Az államadósság növekedésében fontos szerepet játszik az államháztartás bevételi oldalának összeomlása. A mély recesszió, az állami vállalatok privatizációja, a bankok terheinek növekedése rendre mérsékelte a bevételeket, miközben a feketegazdaság egyre nagyobb teret nyert Magyarországon. Ebben az évben 35-40 milliárd forinttal csökkentette az államháztartás bevételeit és növelte teljesítmény-gyarapodás nélkül a lakosság vásárlóerejét, a nettó reálkeresletet az a gazdaságilag irracionális, egyoldalú, legfeljebb választási fogásnak minősíthető lépés, amely a tb- és egészségbiztosítási járulékot ebben az évben adómentessé tette. Az állam növekvő terheket vállalt a nehéz helyzetbe került vállalatainak és bankjainak konszolidációjában. A sorozatos állami intervenció azonban többnyire összehangolatlan volt, a beavatkozás nagyrészt szigorú követelmények nélkül ment végbe. Így a növekvő kiadások nem járultak hozzá a teljesítmények és a bevételek növeléséhez. Az államháztartási reform halogatása miatt a kiadási szerkezet változatlan maradt. Sőt, a költségvetés számos új, gyakorta felesleges, néha pazarló kötelezettséget vállalt. Az államháztartás kiadásain belül a leggyorsabban az adósságszolgálati terhek emelkednek. Ebben a folyamatban a legdöntőbb szerepet a költségvetés '91 és '93 közötti növekvő hiánya, a deficit rövid lejáratú értékpapírokkal történő finanszírozása, illetve a bank- és hitelkonszolidáció miatt növekvő adósság magas kamatai játsszák. A hatalmasra duzzadt államadósság és annak kamatai gyorsuló ütemben növelik az államháztartás hiányát, amely nemcsak a megtakarításokat szívja el a gazdaság progresszív területei elől, hanem fokozatosan kiszorítja a folyó költségvetés kiadásait is. Az elmúlt négy évben a beruházások volumene egynegyedével csökkent. A beruházások aránya a bruttó nemzeti termékhez viszonyítva a '80-as évek 30 százalék körüli mértékéről 20 százalék alá süllyedt. A beruházások és a műszaki fejlesztés visszaesése okozza, hogy gazdaságunk versenyképessége nem javult az elmúlt években. A beruházások részarányának csökkenése a fogyasztás arányának növekedésével járt együtt. A lakosság fogyasztásának volumene az elmúlt négy évben 10 százalékkal csökkent, miközben a GDP 20 százalékkal esett vissza. A stabilizációt komolyan vevő Csehországban és Lengyelországban ez a két mutató azonos mértékben változott. Az már külön tragédia, hogy e relatív túlfogyasztás mellett a csökkenő termelés és az aránytalan jövedelemeloszlás miatt tömegek szegényedtek el és süllyedtek nyomorszintre. Az arányeltolódás '93-ig nem a bérek emelkedése miatt, hanem a pénzbeni és természetbeni juttatások növekedése révén következett be. Ebben az évben megváltozott a helyzet; részben kormányzati intézkedések hatására, mint amilyen például a közalkalmazotti béremelés vagy a csökkentett személyijövedelem-adókötelezettségek, részben az Érdekegyeztető Tanácsban elfogadott megállapodásokat messze meghaladó vállalkozási béremelkedések miatt az első félévben 8-9 százalékos, az év egészében 6-7 százalékos reálbér-növekedés valósul meg, maximum 1-2 százalékos GDP-növekedés mellett. A teljesítménnyel alá nem támasztott jövedelem-növekedés tehát minimum 5 százalékos ebben az évben. Az év első nyolc hónapjának számos területen növekedést jelző adatai alapján fel kell tennünk a kérdést: építhetünk-e tartósan e kedvezőnek tűnő folyamatokra? A részletes elemzések nyomán a válasz meglehetősen lehangoló. Hiába nő ugyanis az import mellett a kivitel is, ha ezzel együtt minden hónapban deficit keletkezik a külkereskedelemben. Hiába számíthatunk több adóbevételre a nagyobb jövedelemből, ha a költségvetés kiadásai ennél is gyorsabban emelkednek és az államháztartás deficitje folyamatosan nő. Ma már kétséget kizáróan állítható, hogy a '91 óta folyamatosan romló költségvetési egyenleg és a tavaly óta magas folyó fizetési mérleghiány mellett a jelenlegi növekedés gyorsuló eladósodáshoz, nem stabilizációhoz és fejlődéshez, hanem rövid távon fenyegető finanszírozási válsághoz vezet, ami hosszú évekre visszavetné Magyarországot a gazdasági fejlődés területén.Felvetődik a kérdés: mi történne, ha engednénk a folyamatokat az eddigi trend szerint folytatódni? Pótköltségvetés nélkül az államháztartáson keresztül kiáramló jövedelem tovább növelné a fogyasztást, az államháztartás hiánya 80-90 milliárd forinttal haladná meg a tervezettet. A nagyobb deficit finanszírozási igénye gyorsítaná az inflációt és növelné a külső eladósodást. Változatlan makrogazdasági és jövedelem-osztozkodási arányok mellett az egyensúlyromlás hatásai jövőre válnának igazán kritikussá. Számottevően felgyorsulna az infláció, a folyó fizetési mérleg hiánya elérné a négymilliárd dollárt, az államháztartás deficitje pedig finanszírozhatatlanná válna. A helyzet elemzéséből levonható következtetés egyértelmű: a megindult folyamatok kiigazítás nélkül nem folytathatók, határozott stabilizációs lépésekre van szükség. Ezt szolgálja többek között a forint augusztusi leértékelése és a '94. évi pótköltségvetés, amely valamelyest csökkenti a külső és belső deficitet, némileg fékezi az egyensúly romlását. E korrekciós lépések hatása azonban messze nem elég. A jövő évi gazdaságpolitika számára is elsőrendű feladat marad a stabilizáció, ezen belül a külföldi eladósodás növekedésének fékezése, az államháztartás hiányának szigorú keretek között tartása, a hatékonysággal alá nem támasztott kereslet kiáramlásának megakadályozása. Ezzel egyidejűleg a beruházások, a befektetések, a megtakarítások és a tőkebevonás növelése, a gazdaság kitörési, dinamizálható pontjainak, mint amilyen például az infrastruktúra fejlesztése és az agrárgazdaság erőteljesebb támogatása.Tisztelt Országgyűlés! Gyakran elhangzik az ellenzék, mindenekelőtt az előző kormány tagjai részéről, hogy nincs szükség pótköltségvetésre, a hiány nem lesz magasabb a tervezettnél; időnként még az is, hogy a hiányt fedezik a hazai megtakarítások, továbbá a megindult növekedés folytatása jelenti a kiutat az egyensúlyi gondjainkból. Kivétel nélkül téves - és ez a jobbik eset - vagy hamis állítások ezek, amelyek legfeljebb önigazolásnak foghatók fel. A jóváhagyott költségvetés kiadásainak hiánytalan teljesítése, az eredetileg tervezett bevételek, valamint az évközi változások nyomán a központi költségvetés hiánya 50-60, a társadalombiztosítási alapok hiánya 20-30 milliárddal lenne nagyobb a tervezettnél, és összesen jóval meghaladná a 400 milliárd forintot.Az előző kormány nemcsak az államháztartás reformját halogatta, hanem a választások előtti időszakban elhalasztott sok, már megérett, szükséges, konkrét gazdasági döntést is. Az elkerülhetetlen forintleértékelés halogatása, valamint az irreálisan alacsony kamatlábak miatt bekövetkező csökkenő lakossági megtakarítások nyomán a jegybank késve, ugrásszerűen emelte a kamatlábakat. Ennek nyomán megdrágult az egyébként is költséges deficit-finanszírozás.Az előző kormány az egész évre jóváhagyott 25 milliárd forintos költségvetési tartalék 90 százalékát országgyűlési felhatalmazás nélkül, tehát törvénytelenül felhasználta, illetve lekötötte. Így nem teremtett lehetőséget arra, hogy például a növekvő mezőgazdasági termelés felvásárlásához és értékesítéséhez szükséges támogatásokat a deficit növelése nélkül lehessen finanszírozni. (9.50)Nem teljesítette a társadalombiztosításnak vállalt 16 milliárd forintos vagyonpótló kötelezettségét, és meg sem kezdte a vagyonátadást a tb-önkormányzatok számára. Elhalasztotta a vezetékes energiahordozók árának törvényben meghatározott emelését, és nem gondoskodott a csökkenő privatizációs bevételek pótlásáról vagy a vállalt kötelezettségek mértékéről. Mindezek miatt az államháztartás hiánya korrekciók nélkül túllépné a 400 milliárd forintot az év végén. A deficit növekedése kettős veszéllyel jár. Egyrészt tovább növelné az ország külső eladósodását, másrészt felgyorsítaná '95-re a belső adósságspirált, amely enélkül is alig megoldható feladat elé állítja az új kormányt és a parlamentet is. Négyszázmilliárd forint deficittel szemben jó esetben maximum 300 milliárd forint lakossági megtakarítás-növekedés áll, a különbség fedezete 1 milliárd dollár nettó adósságnövekedés lenne.Az 50 milliárd forintos korrekciós csomag elhalasztása tehát egyrészt 500 millió dollárral növelné a folyó fizetési mérleg hiányát ebben az esztendőben, másrészt - a mai 30 százalékos állampapír-kamatokkal számolva - 65 milliárd forinttal növelné a jövő esztendő egyébként is alig finanszírozható adósságszolgálati kötelezettségét. Mindezek miatt nem kerülhető meg a pótköltségvetés. Ugyanakkor a benyújtott törvényjavaslat csak arra alkalmas, hogy csökkentse a hiányt és szerény mértékben korrigálja a '94-es folyamatokat. Nem lehet célja új gazdaságpolitikai koncepció megvalósítása. Nem alkalmas a legfontosabb kettős cél, a stabilizáció és a tartós növekedés feltételeinek megteremtését szolgáló akciók egyidejű megvalósítására. Ez a feladat a '95-ös és az azt követő évek gazdaságpolitikájának lesz a leckéje, amelynek kidolgozása megfeszített munkával és meglehetősen nehéz feltételek között folyik. Ugyanakkor a korrekció a jövő év előkészítését is szolgálja, hiszen valamelyest javítja az induló pozíciókat, előrehoz néhány, '95-re tervezett kényelmetlen intézkedést, és jelzésértékű a gazdaság számára, hogy a kormány nem szemléli tétlenül a romló folyamatokat, és eltökélt szándéka, hogy megfékezze a túlköltekezést. Így sincs lehetőségünk arra, hogy ennyi idő alatt képesek legyünk a káros folyamatokat teljeskörűen korrigálni. A pótköltségvetés arra alkalmas, hogy a központi költségvetésben megközelítsük az eredetileg tervezett 330 milliárd forintos hiányt, ami már elfogadásának időpontjában is túlzott, teljesítményeinkhez és finanszírozási lehetőségeinkhez képest indokolatlanul magas volt. Nem tudjuk megakadályozni, hogy a társadalombiztosítási alapokban a vállalt kötelezettségek teljesítése nyomán összesen körülbelül 20 milliárd forintnyi hiány alakuljon ki. Erről részletesen a társadalombiztosítási alapok '94-es pótköltségvetésének tárgyalásakor lesz szó a parlamentben.Nem tudjuk megakadályozni azt sem, hogy a mintegy 100 milliárd forintra tehető, teljesítménnyel meg nem alapozott többlet-vásárlóerő legalább részben ne emelje a keresletet, az inflációt, részben az importot, és így az eladósodást. Ennek körülbelül a felét tudjuk a költségvetési egyenleg javításával kiszűrni a gazdaságból. Nem szeretném megelőlegezni a '95-ös gazdaságpolitikáról és költségvetési törvényről lefolytatandó vitát. Egy összefüggésre azonban kötelességem kitérni. Indulatoktól sem mentes vita tárgya a stabilizáció és a növekedés viszonya. A bevezetőben kitértem a rossz struktúrában kierőszakolt növekedés veszélyeire és káros hatásaira. Ezek a jelenségek kísértetiesen hasonlítanak arra a fejlődési pályára, amely az elmúlt években Törökországban játszódott le. A gyors gazdasági növekedés, a török gazdasági csoda hazánkban is jól ismert. Kevésbé ismertek az eladósodásra épülő, mesterségesen finanszírozott növekedés rövid távon bekövetkező keserves következményei. A nagyfokú államháztartási hiányra, a gyors adósságnövekedésre épített látványos török gazdasági csoda néhány év alatt kifulladt, Törökország elveszítette fizetőképességét, ma vágtató inflációval, tömeges munkanélküliséggel, mély recesszióval, drasztikus fogyasztáscsökkenéssel küzd. Nem hoznám szóba a példát, ha a '94-es magyarországi folyamatok nem hasonlítanának megszólalásig ehhez a pályához. Most még időben vagyunk. Nemcsak lehetőségünk van rá, hanem a felelősségünk is az, hogy megállítsuk a romlást. Nem kell tehát félnünk a csődtől, de cselekednünk kell, hogy megelőzzük azt, és a jövőben valóban fejlődhessen az ország.Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott pótköltségvetési törvényjavaslat közel 50 milliárd forintos nettó egyensúlyjavítást irányoz elő a központi költségvetésben. Ebből 43 és fél milliárd forint részben befizetési kötelezettségek formájában a kiadásokat csökkenti, 5 és fél milliárd forint pedig a tervezett bevételeket növeli. A program legfontosabb elemeiről a teljesség igénye nélkül röviden szeretnék szólni. A bevételek növelése két adónemet érint. Azt javasoljuk, hogy október 1-jétől a tételes fogyasztási adók mértéke átlagosan 15 százalékkal emelkedjék. Az adóemelés '94-ben 0,2 százalékkal, '95-ben 0,8 százalékkal emeli a fogyasztói árakat. Kizárólag a jövedéki cikkeket, tehát az alkohol- és dohánytermékeket, valamint az üzemanyagokat érinti a javasolt adóemelés. Előrehozott intézkedésről van szó, ami lehetővé teszi, hogy '95-ben, ha rendkívüli események nem következnek be, már ne legyen szükség a fogyasztási adó korrekciójára. A mérték a jövőre tervezett termelői és fogyasztói árak között középen helyezkedik el. Lényegében a fogyasztási adó átlagos árszínvonalnak megfelelő valorizálását jelenti. Bevételnövelő hatása ebben az évben 4, jövőre 16 milliárd forint. A növelés beilleszkedik abba a középtávú adóstruktúra-változtatási programba, aminek a lényege a jövedelmeket és nyereségeket terhelő adók fokozatos csökkentése, illetve a végső felhasználást, mindenekelőtt a fogyasztást terhelő adók növelése.Ez a magyarázata az áfa javasolt emelésének is. Sokat vitatott lépés ez, amit tényleg jó lett volna elkerülni. Ma már azonban világosan látjuk, hogy a hatalmas hiány miatt belátható időn belül a két szélső áfakulcs közelítése csak az alsó kulcs emelésével oldható meg. Ezt szolgálja a 10 százalékos kulcs minimális 2 százalékos emelése. Szívesen halasztanánk későbbre ezt a lépést, ha képesek lennénk '95-ben pótolni más forrásból az ebből elérhető 16 milliárd forintos bevételt. Sajnos erre semmilyen esélyünk nincs.Az ÉT vitája nyomán született az a kompromisszum, amely ezt a lépést nem '94. október 1-jétől, hanem '95. január 1-jétől javasolja megvalósítani. Változatlanul átmenetileg 0-kulcsos marad a gyógyszerek forgalmi adója, és '95-re nem tervezünk további átsorolást más termékcsoportoknál sem. A személyijövedelemadó-törvényt két ponton javasoljuk most módosítani. Az egyik a forint- és devizabevételekből származó kamatjövedelem forrásadójának csökkentése 10-ről 0 százalékra. Az intézkedés tovább erősítheti a megtakarítások ösztönzését és hozzájárulhat a kamatszínvonal 1-2 százalékos csökkentéséhez is. Október 1-jével javasoljuk megszüntetni az állampapírok vásárlásához ez évre biztosított befektetési adókedvezményt. Ez születése pillanatában is hibás konstrukció volt, hiszen megkülönböztetett versenyelőnyhöz juttatta az állampapírokat más értékpapírokhoz képest. Ez a pozitív diszkrimináció széles körű spekulációt indított el, és fenntartása azzal a veszéllyel járna, hogy '95-ben akár 20 milliárd forinttal is csökkenének a személyijövedelemadó-bevételek. Az utóbbi hetek felgyorsult spekulációs üzleteit visszamenőleges hatállyal természtesen már így sem tudjuk semmissé tenni.Javasoljuk az illetékekről szóló törvény módosítását is. A cél az, hogy a vagyonszerzési illetékekből származó bevételekhez az önkormányzatok és a központi költségvetés a jelenleginél rövidebb idő alatt jusson hozzá. A mai gyakorlat, az évekig elhúzódó földhivatali bejegyzések miatt, csak évek múltán teszi lehetővé az illetékbevételek teljesítését. Ez a késés ráadásul elinflálja az illetékfizetési kötelezettség egy részét és bizonytalanságban tartja az illetékfizetésre kötelezett állampolgárokat is. Az illetékelőleg konstrukciója ezeket az anomáliákat küszöböli ki, összhangban van az eredeti céllal, valamint a Ptk. rendelkezéseivel. Tisztelt Országgyűlés! Külön blokk a korrekciós csomagban az elkülönített állami pénzalapokat módosító javaslatok köre. Ezek összesen 16,4 milliárd forinttal csökkentik a decentralizált alapok '94. évi előirányzatait. Az elburjánzott alapok többsége diszfunkcionálisan működik. Szűkös viszonyaink között gyakran párhuzamos finanszírozást, időnként pazarlást, máskor költségvetésen kívüli gazdálkodást tesznek lehetővé. közben a költségvetés finanszírozása miatt...(10.00)Miközben a költségvetés finanszírozása miatt a kormány napi gondokkal küzd, gyakorlatilag állandó likviditási hitelekre szorul, magas kamatok mellett, aközben ezen alapok egy része - hosszabb-rövidebb ideig - szabad pénzeszközeit értékpapírokba, betétekbe helyezi el, jelentős maradványokkal gazdálkodik; erre egyébként az Állami Számvevőszék jelentése is utal.A gyors felülvizsgálat eredményeként azoknál az alapoknál javasolunk támogatáscsökkentést vagy befizetési kötelezettség előírását, ahol a '94-es erőforrások nem voltak teljeskörűen lekötve, illetve a feladatok csökkentése vagy átütemezése megtakarításokhoz vezethet. Külön téma az egyes alapokhoz tervezett privatizációs bevételek sorsa. Súlyosan bírálható az a gyakorlat, amely a privatizációs bevételek egy részét - az alapokon keresztül - lényegében állami feladatokra, folyó kiadásokra fordítja. Külön probléma, hogy a költségvetés erre az évre garanciát vállalt azokra a privatizációs bevételekre is, amelyek nem teljesülnek. Ez közel 10 milliárd forint kötelezettséget jelentett volna ebben az évben a költségvetés terhére és a decentralizált alapok javára. Ezt a garanciát megszüntetni javasoljuk.Azoknál az alapoknál, mint amilyen például a Területfejlesztési Alap, ahol megkezdett beruházások folytatását a kieső bevételek veszélyeztetnék, gondoskodunk a likviditási problémák megoldásáról, a kieső bevételek ideiglenes pótlásáról. Folyamatban lévő feladatok leállítására tehát - az állami garancia megszüntetése miatt - egyetlen esetben sem fog sor kerülni.A javasolt korrekciók természetesen nem helyettesítik a decentralizált alapok teljes áttekintését és rendszerszerű reformját. Erre az államháztartási reform keretében, több lépcsőben, először a '95-ös költségvetési törvényben teszünk javaslatot.Tisztelt Ház! A kormányprogrammal összhangban kiemelt jelentőséget tulajdonítunk az agrárgazdaság fejlődésének, működési feltételei javításának. Ebben a szellemben az egyensúlyjavító csomag keretei között is javasoljuk az agrártámogatások közel 12 milliárd forintos növelését. A többlettámogatás döntően a növekvő agrárexport támogatását, illetve a biztonságos felvásárlás finanszírozási feltételeinek megteremtését szolgálja.A bevezetőben utaltam már rá, hogy a '94-re tervezett 25 milliárd forintos költségvetési tartalék közel 90 százalékát, mintegy 22 milliárd forintot az előző kormány már felhasznált, illetve lekötött. Ezek között a kötelezettségvállalások között - miként azt az ÁSZ jelentése is megállapítja - jónéhány olyan volt, amelyekről az eredeti költségvetésben már gondoskodni kellett volna. Ilyen az évközi béremelések vagy a normatív támogatások fedezetének biztosítása. Emellett azonban több mint 3 milliárd forint többlettámogatást kapott a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Duna TV, további egymilliárd forintot különböző alapítványok és társadalmi szervezetek. A kötelezettségek többségének jellege miatt például béremelésre, kiutalt és elköltött támogatások lényeges csökkentésére már nem tudunk javaslatot tenni.Tisztelt Országgyűlés! A javasolt korrekciók érintik a központi költségvetési szervek előirányzatait is. Ebben a körben 13 milliárd forintos támogatáscsökkentést és 2 milliárd forint saját bevétel befizetését javasoljuk. Az ajánlott korrekció minden ellenkező híreszteléssel szemben nem lineáris csökkentés, azaz nem a sokat bírált "fűnyíró módszer" szerint alakult ki. Felmértük az egyes fejezetek teherbíró képességét, ez évi kötelezettségeit és az elérhető megtakarításokat. Ennek nyomán az elvonás 80 százalékát nem az intézmények előirányzataiból, hanem a fejezeteknél tervezett különböző célfeladatokból kell megtakarítani. Ilyenek a minisztériumi készletbeszerzések, berendezés- és gépkocsicserék, különböző célprogramok, a még le nem kötött felújítási és beruházási előirányzatok zárolása, illetve átütemezése. Ilyen a tervezetten felüli saját bevételek egy részének befizetése a központi költségvetésbe. Természetesen az így kialakított javaslatok végrehajtása a költségvetési szférában nem egyszerű, ezért azt javasoljuk, hogy a korrekciók teljesítésénél a kormány rugalmasan járhasson el, erre kapjon felhatalmazást a parlamenttől, átcsoportosítási jogkörének kibővítésével. Az intézkedési csomag érinti a központi beruházási előirányzatokat is. A 4,6 milliárd forintos csökkentés azokra a feladatokra terjed ki, amelyeknél a kivitelezés ez évi kifizetést nem tesz szükségessé vagy a munkák még meg sem kezdődtek. Ezek a feladatok - legalábbis részben - '95-re áthúzódnak.A csökkentések mellett gondoskodunk a pótköltségvetésben az év IV. negyedévében megvalósuló vezetékesenergiaár-emelés kompenzációs keretéről, valamint az esetleges létszámcsökkentés miatt felmerülő végkielégítések fedezetéről is. Az előbbire másfél, az utóbbira félmilliárd forint tartalékot biztosítunk. Hasonlóképpen gondoskodunk arról, hogy az importgyógyszerek árának emelkedése ebben az évben ne terhelje az állampolgárokat.Tisztelt Országgyűlés! A feketegazdaság elleni küzdelem, az adóelkerülés és adócsalás csökkentése kiemelt feladat. A rövid távon megtehető intézkedések körét bővíteni javasoljuk. Az ellenőrzés és a szankcionálás feltételeit javítani szándékozunk. Ilyenek például a jövedéki törvény hatályának kiterjesztése a kőolajtermékek csaknem teljes körére, illetve a kávé esetében a termelésre, valamint a nagykereskedelmi tevékenységre is. Szigorítjuk a jövedéki termékek számbavételét a szállítóknál elrendelt vevőnyilvántartás révén. Egy hónappal ezelőtt - a kormány intézkedése nyomán - fokozott ellenőrzést és behajtási akciókat indított az adóhivatal és a vámhivatal. Ennek eredményeként az elmúlt négy hét alatt eddig 6 milliárd forint adó- és egymilliárd forint vámtartozást hajtottak be a hatóságok. Ez a munka tovább folytatódik, és remény van arra, hogy az év végéig ebben a körben a hátralékok tovább csökkenthetők lesznek.A gyors intézkedéseken kívül '95-re újabb lépéseket tervezünk ezen a társadalmat teljes joggal irritáló, sokakat foglalkoztató területen.Tisztelt Ház! Szeretném önöket röviden tájékoztatni az érdekegyeztető tanácskozásokon elfogadott megállapodásokról is. Miként arra már utaltam - a szociális partnerekkel egyetértésben -, a kormány azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy az általános forgalmi adó tervezett módosítását ne október 1-jével, hanem '95. január 1-jével léptesse hatályba. A kormány elfogadta a munkavállalók javaslatát, hogy az eredeti mértékben és időpontban kerüljön sor a '94. évi nyugdíjemelés második ütemére, azaz a nyugdíjak '94. január 1-jétől visszamenőleg 8 százalékkal emelkedjenek. Ezt a javaslatot a kormány a társadalombiztosítási alapok pótköltségvetésével együtt fogja az Országgyűlés elé terjeszteni.A javaslat a tb-alapok hiánya miatt növeli az államháztartás hiányát és a költségvetés finanszírozási kötelezettségét. Ezt a hatást azért nem vettük számításba a pótköltségvetési törvényjavaslatban, mert a tb-alapok hiányának rendezése a költségvetési év lezárása után, a zárszámadás keretében történhet meg. Természetesen az alapok hiánya növeli az államadósságot és a költségvetés kamatterheit. A pontos összegről az év lezárása után kaphatunk világos képet. Mindez nem érinti a nyugdíjemelés fedezetét, hiszen a társadalombiztosítási alapok igénybe vehetik a központi költségvetés számláját.Az Érdekegyeztető Tanács munkaadói és munkavállalói oldalának egyéb javaslatai elsősorban a jövő esztendőre, tehát a '95-ös gazdaságpolitikai koncepcióra és költségvetési irányelvekre vonatkoznak. Ezek közül a legtöbb egybevág a kormányprogram célkitűzéseivel; így például a beruházások és a befektetések ösztönzőinek, adókedvezményeinek kibővítése, az adóztatás szabályainak egyszerűsítése, a belső piac védelmének erősítése, egyes vámtételek módosítása, a feketegazdasággal szembeni küzdelem eszközeinek gyarapítása, több hatósági és engedélyezési eljárás egyszerűsítése és így tovább. Ezekre a '95-ös költségvetési törvényjavaslat összeállításakor tételesen vissza fogunk térni.Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék megállapításainak többségével egyetértek. A konkrét észrevételek és javaslatok rámutatnak az eddigi gyakorlat hibáira, ezért hasznosak és a jövőben figyelembe veendők. Mindössze a jelentés II. fejezetének 4. és 5. pontjában tett megállapításokkal kell vitatkoznom. Ezek azt a látszatot keltik, mintha a decentralizált alapok pénzállománya és az ÁFI-nál kezelt pénzmaradványok 30 milliárd forint szabad rendelkezésű, elosztható forrást jelentenének. Ez tévedés.A decentralizált alapok le nem kötött, szabad forrásainak csökkentését a pótköltségvetés már tartalmazza; a többi pénzre, a már megkötött szerződések finanszírozására, illetve a vállalt kötelezettségek teljesítésére szükség van. A számlákon lévő pénzállomány természetesen enyhíti a költségvetés napi finanszírozási gondjait, ennyivel kevesebb likviditási hitelt kell felvennünk a jegybanktól, de nem osztható el újra, tehát nem vehető figyelembe a deficit csökkentésekor.(10.10)Tisztelt Képviselőtársaim! Célunk e törvényjavaslattal korlátozott ugyan, de világos: csökkenteni a kárt, fékezni a romlást és javítani a nehéz feladatokkal terhes jövő esztendő induló feltételeit.Megköszönöm a Ház figyelmét, és a kormány nevében azt kérem, hogy a pótköltségvetési törvényjavaslatot szíveskedjenek megtárgyalni és jóváhagyni. (Taps.)