Gellért Kis Gábor (MSZP)

1994. szeptember 20.

GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azzal a meglepő bejelentéssel kezdem, hogy az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság általános vitára alkalmasnak találta a pótköltségvetést, de ez a vita ennél sokkal elmélyültebb volt; és hozzáteszem, hogy maga a tárgyalás megelőlegezte a részletes vitát is.Ezért néhány szót szólok azokról a tételekről, amelyek miatt majd a részletes vitában is hallatjuk hangunkat. Az első ilyen elvont tétel az a 20 millió forint, amelyet a határon túli magyar sajtó támogatása szenved el, ami ellen csak azért nem tudunk jószívvel protestálni, mert ugyanabban a sorban, néhány rovattal alább szerepelnek alapítványi támogatások. Olyan alapítványok támogatása, amelyeket az előző kormányzat nem nyilvános határozatokkal hozott létre és amelyeknek sorsa erre az évre elrendeztetett azáltal, hogy a teljes támogatás összegét megkapták, sőt azon felül is a nekik szánt pénzeket.Más a helyzet a hazai nemzetiségekkel, kisebbségekkel. Itt két tételt kell szóba hoznom. Az egyik a kisebbségi kulturális autonómiát célzó, eredetileg előirányzott, tervezett 185 millió elvonása, amely egy majdani közalapítványt szolgálna. A tájékoztatás szerint, amelyet a Pénzügyminisztériumtól kaptunk, ez a jövő esztendőben rendelkezésre áll, így tehát vélhetően nem éri sérülés a kisebbségeket. Más a helyzet azonban a kisebbségi önkormányzatokkal, amelyeknek létrejöttét már nem prognosztizálta a pótköltségvetés. Ugyanakkor, ha feltételezzük, hogy ezek mégiscsak megalakulnak az év végéig, működésükhöz - ha csak néhány hét erejéig - mégis szükség lesz pénzeszközökre. Ezek forrása a pótköltségvetésből nem derül ki. Megnyugtató lenne - a részletes vitában erre majd sort lehet keríteni -, ha választ kapnánk arra, hogy az év végéig hátralévő, feltételezhetően 3-4 hétben miből működnének, miből alakulnának meg a kisebbségi önkormányzatok.Úgy gondolom, mindezekről - akár a határon túli magyarok támogatásáról van szó, akár a hazai kisebbségekről - nem elsősorban azért kell gondoskodnunk, mert nekünk ezt a hitünk diktáljal, bár ezért is -, hanem mert az alkotmány ezt így írja elő. Nem azért gondolkodunk egyszerre a határon túli magyarok sorsa felől és a hazai kisebbségek felől, mert itt valami matematikai viszonosság alapján kellene kötelességünknek eleget tenni. Itt egyszerűen azoknak az emberi jogoknak próbálunk érvényt szerezni a pótköltségvetésben - anyagi oldalról -, amelyek mindenkit megilletnek, és amelyek a magyar állampolgárok és a mindenkori magyar kormány számára kötelezettséget jelentenek.Visszatérve a bevezetőben mondottakra: az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság a pótköltségvetést általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)