Surján László (KDNP)
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sok szó elhangzott már arról, hogy miért nem fogadható el az az indoklás, hogy miért kellett ez a pótköltségvetés. Én nem csatlakozom azokhoz, akik ezt valamiképpen törvényellenesnek, az államháztartási törvény idevonatkozó szabályai megszegésének látják, hiszen ezek a szabályok előírnak két lehetőséget, amikor a kormány köteles benyújtani. A kormány azt hiszi, hogy ez a lehetőség előállott, de ettől függetlenül a kormány bármikor benyújthat egy ilyen pótköltségvetést, ha úri szeszélye így kívánja. (Zaj, közbeszólás a bal oldalról: Ez nem igaz!) És logikus is: egy új kormány az új gazdaságfilozófiájával bemutatkozik, mutatja az utat, hogy merre akar menni; ez valamifajta iránymutatás a jövőre nézve.Mi tehát törvénysértést ebben a dologban nem látunk, törvénysértést látunk például abban, hogy az expó-kiadásokat úgy, ahogy van, ki akarják hagyni, még mielőtt az erre vonatkozó érvényes törvényt a parlament megváltoztatta volna. Ez valóban törvénysértő állapot lenne, ha megszavaznánk ezt ebben a sorrendben. Ha más sorrendben szavazza meg a tisztelt Ház, akkor természetesen más a helyzet.Most tehát bizonyos érdeklődéssel vártuk azt, hogy az új gazdaságpolitikai szemléletből milyen lépések fakadnak. Nos, vajúdtak a hegyek, egérke született. Ellenzéki képviselőtársaim már rámutattak arra, hogy mint gazdaságpolitikai iránymutatás, ez az anyag meglehetősen semmitmondó, s volt, aki nem is értette, hogy miért került rá sor. Miért tartja fenn tehát a kormány mégis ezt a javaslatot?Én három indokot is mondok, hogy megítélésem szerint mi motiválhatta. Nem készült el időben - nyilván nehezen is készülhetett el - a jövő évi költségvetés, s mire azt fogjuk tárgyalni, a kormánynak már nem lesz módja az előző gazdasági vezetést hevesen ócsárolni, márpedig ez egy nagyon praktikus szempont. Előre kellett jönni tehát, keresni egy színpadot, ahol közönség is van és tapsokra is lehet számítani.A második dolog: ez a pótköltségvetés megpróbál megoldani egy csomó népszerűtlen intézkedést; a kellemetlenségeken jó túlesni minél hamarabb. Nehogy úgy járjon ez a kormány is, mint az elődje, hogy mire munkájának gyümölcse kezd beérni, már nagyjából a választások után vagyunk; hiszen a reálbér-emelkedés, a munkanélküliség-csökkenés - amely bekövetkezett - ebben az évben már semmiféle hatással nem volt a választásokra. Érdemes tehát sietni. Van ennek a sietésnek ezen kívül egy harmadik oka is; egy kísérleti léggömbről van szó. Fel kell mérni, hogy a képviselők mennyire engedelmes gombnyomogatók, vagy mennyiben tartják magukat politikaformáló testületnek, hány önálló gondolkodású, felelős ember van a parlamentben, aki tudja, hogy számadással tartozik választóinak. Még az 1995. évi költségvetés előtt ki kellett próbálni, mire hajlandók a kormánypárti képviselők. Az önkormányzati törvénycsomag múlt pénteki megszavazása megnyugtathatja a Pénzügyminisz-
térium illetékeseit. A kormánynak ez a most tárgyalt dolgozata figyelemreméltó bemutatkozás ugyan, de sem a ki nem mondott, sem a benne megfogalmazott célok elérésére nem alkalmas. Mi ennek a pótköltségvetésnek az üzenete?Az első üzenet a mi olvasatunkban az, hogy a kormány némileg hebehurgyán kapkod. Nézzük csak: másfélmillió forinttal kívánja kompenzálni az energiaár-emelkedést, melynek összege nem azonos azzal a
70 százalékkal, amit a vonatkozó hivatal javasolt, nem azonos azzal a 30 százalékkal sem, amely számot pedig a miniszterelnök mondott ki, hanem - mint tudjuk - ez az emelés nulla százalékos lesz. Örülök, ha a kormány nem tér vissza a tervgazdálkodás be nem vált módszereihez, de ha ezeket a hirtelen változásokat látom, felmerül bennem az a kaján mondat: a tervgazdálkodás annak idején jobban ment.A miniszterelnök úrnak és az Energia-gazdálkodási Intézetnek viszont azt ajánlom, hogy ne lottózzanak, mert véletlenszerűen bekövetkező számok eltalálásában nem járnak sikerrel.Június közepe óta foglalkoztunk a nyugdíjak emelésével, mégsem jutott idő arra, hogy a kormány eldöntse: miből fizeti ki azt, amit a választások előtt ki akar fizetni. Miniszter úr - Kovács miniszter úrra célzok - most konkrétan említette, hogy majd a társadalombiztosítási alapok pótköltségvetésében térünk ki erre. Ezt akartam én is kérni vagy javasolni, felemlítve még azt, hogy az elmúlt években annyiszor kívánták tőlünk, hogy együtt tárgyaljuk ezt a két dolgot; bizony bölcsebb lett volna együtt tárgyalni.Kapkodásnak tűnik a határidő. Október elején járunk, az általános vitánál tartunk, s a rendelkezések némelyike október 1-jétől kíván hatályba lépni. Az üzenet második eleme - megintcsak ellenzéki olvasatban -, hogy puhul a kormány gazdaságpolitikája. A kormány elegánsan odadobta az ez évi áfa-emelkedést az érdekegyeztetés asztalára, tőlünk azonban azt kéri, hogy most mihamarabb szavazzuk meg, hogy majd januártól emelkedik az áfa 2 százalékkal. Ez tehát az a fix pont, amelyre nézve a kormány elhatározta, hogy "innen emelem az inflációt?" Hogy a csudába lehet dönteni ilyen jelentős kérdésben anélkül, hogy látnánk azt a gazdaságpolitikai környezetet, amelyben ez az áfa-emelkedés
hatni fog?Az embernek az az érzése, hogy az ÉT-en adott engedékenység valamifajta átlátszó trükké alakul, tétova halogatás leple alatt be akarják csempészni az áfa emelését anélkül, hogy valódi gazdaságpolitikai vitát lehetne erről a kérdésről lefolytatni. Ám, a miniszterelnök úr múlt keddi beszéde ezt az áfa-problémát megítélésem szerint megoldotta.Szó szerint a következő hangzott el: " A kormányzat mérsékelni fogja a vállalkozások terheit, ugyanakkor átfogó harcot indít az állammal szembeni kötelezettségek teljesítéséért. Nem újabb adókat akarunk kivetni, hanem a jelenlegieket akarjuk behajtani." Ez egy világos, egyértelmű üzenet. Ez nyilván azt jelenti, hogy januárban sem emelkedik az áfa, a fogyasztási adó október 1-jére meghirdetett emelkedése máris elmaradt. Remélem, senki nem jön azzal, hogy azért, mert a törvény késik, hiszen azzal az energiával, ahogy az önkormányzati törvények átmentek, átmehetett volna a pótköltségvetés is.A kormány ezt nem tette, a kormánypárti képviselők frakciója ezt nem tette meg, de azt is remélem, hogy ezek után senki nem fog előállni azzal, hogy az előbb idézett mondat Horn Gyula írói munkásságának része. (16.50)Ez a törvényjavaslat kétségbe vonatja velünk a kormány vagy legalábbis a Pénzügyminisztérium szakértelmét, legalábbis néhány ponton. Valamiféle kicsinyesség nyilvánul meg abban, hogy egy közel 80 milliós tételt, az Országos Atomenergia Hivatal működését 100 ezer forinttal mérsékelnek. A költségvetési szervek számára a javaslat kötelező befizetéseket ír elő, s megfenyegeti ezen szerveket: ha elmarad a befizetés, akkor a fejezet ellátását ennyivel fogjuk csökkenteni. Na most hogyan fog ez kinézni a gyakorlatban? Megint mondom, október közepe felé fogjuk ezt valahogy megszavazni! Mikor derül ki, hogy az a szerencsétlen költségvetési szerv nem fogja tudni befizetni, amit ráróttak? Valamikor november végén, december elején? És akkor vesszük vissza a fejezettől? Vagy már majd '95-ben? Mintha nem lenne végiggondolva, hogy hogyan is lehet végrehajtani ezt a fenyegetést. És nem az van előírva, hogy mikorra kell befizetniük, amit be kell fizetniük, mert akkor van egy határidő, akkor lehet ahhoz kötni a dolgokat. A költségvetési szervek - mint tudjuk - átalányt fizetnek a Szolidaritási Alapnak. A kötelező járulék mértéke áprilisban csökkent, illő és méltó dolog, hogy most csökkenjen a költségvetési szervek átalányszerű befizetése is. Ez nagyon jó dolog, mint konstruktív ellenzéki, helyeslem. Csak utána ne számoltam volna... De sajnos megtettem, és kiderül, hogy 600 millió forinttal többet kívánnak ezen a címen kivonni a Szolidaritási Alapból, mint a járulék tisztességes csökkentése alapján kiszámítható. Nagyon sajnálom, de ez azt jelenti, hogy 600 millió forintot kiveszünk a munkanélküliek zsebéből. Talán nem abból, mert szufficitről van szó, de tudjuk, hogy ezt a szufficitet meg át akarjuk csoportosítani.Azt ígéri a törvényjavaslat, hogy csökken a költségvetés hiánya. Ez megint egy olyan dolog, amire tisztességes ellenzéki csak azt mondhatja, hogy helyes. Hogy mennyi a várható deficit, erről itt már elhangzott egy számháború, Szabó Iván képviselőtársamnak egy skót vicc jutott az eszébe. Nekem egy példabeszéd a hamis sáfárról, amely példabeszéd azt mondja, hogy vedd adósleveledet és írj a száz helyett ötvenet... Nem örülök annak, hogy ilyen jellegű módszerekkel próbáljuk meghatározni a költségvetés alakulását.Érthetetlen az a könyörtelenség, ahogy a nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos kiadásokat a költségvetés megnyirbálja. Egy idevonatkozó alapítványt 5 millióval, az önkormányzatokra szánt pénzeket 100 millióval - de itt hivatkoznak arra, hogy már talán nem is fog fölállni -, a kulturális autonómiára szánt pénz 185 millióval, a kisebbségi kompenzációs keret 500 millióval lesz kevesebb - e két utóbbi gyakorlatilag nulla lesz. A kormányprogramban meghirdetett gyermek- és családellenes intézkedések első jeleként a nemzetközi családév nagyobb dicsőségére 20 millió forintot elvesznek a családvédelmi hálózattól. A miniszterelnök úr komor szavakkal szólt a lakosság egészségügyi állapotáról - és azt gondolom, reálisan tette -, okos tanácsokat követett, amikor ezek a mondatok bekerültek a beszédébe. Sajnálom, hogy ugyanezek a tanácsadók nem vették észre, hogy több mint 450 millióval csökkentik az egészségfejlesztési célokra szánt pénzeket. Több harmóniára volna szükség, tisztelt hölgyeim és uraim!A kormány üzenete számunkra olyasmi: minden erővel el van szánva arra, hogy megfékezi a gazdaság megindult növekedését, és fékezi az életszínvonal általuk is elismert mintegy 9 százalékos növekedését. Fel sem tételezi ez az anyag, hogy jobban megfizetett emberektől nagyobb teljesítmény is elvárható, sőt, képesek is rá. Új kormányunk olyan autóval utazik, amelyben nemcsak kuplung nincs, de gáz sem, a kormányos görcsösen próbálja megtartani az úton a kocsit, amelyet a pénzügyminiszter úr gőzerővel fékez. A selejtes kocsi nehezen fog célba jutni. Az egyik fékhatás az alapok megnyirbálása - erről képviselőtársaim bővebben szóltak és fognak is még -, a másik sokak számára fájdalmas dolog az idegenforgalom húzóágazat jellegének tönkretételére irányuló áfakulcs-változtatás. Nem tudom, hogy a miniszterelnök úr adóemelést elutasító mondata erre is vonatkozik-e, de a jelenlegi tervek egy egész szakmát töltöttek el kétségbeeséssel. E fékezési műveletek alapján azt kell mondanom, még senki nem gazdagodott meg abból, hogy meg sem kereste azokat a pénzeket, amelyeket nem akar elkölteni. Tehát valamiképpen előre kellene menni és a fejlesztés irányába kitörni.Arról is szóltak már képviselőtársaim - és itt lerövidítem a mondókámat -, hogy a kormány hatalmas befolyást, hatalmat kér magának. Valóban, abban az esetben, ha átcsoportosíthat innen-onnan-amonnan, akkor elég lenne egy mondat: azt csinál a kormány, amit akar, és akkor minek megyünk itt bele a részletekbe. A pótköltségvetés nem tölti be kívánatos funkcióját, érdemben nem hozza jobb helyzetbe az ország gazdaságát, nem mutatja meg a lakosságnak, hogy milyen irányú kitörés következik, mitől remélheti, hogy túl leszünk a nehezén. Maga a törvényjavaslat és a vele párhuzamosan történő kormányintézkedések arra utalnak, hogy a színfalak mögött tovább zajlik az ellentétes gazdaságpolitikai nézetek harca. A döntések esetlegessége és önellentmondásai arra utalnak, hogy a kormány nem elvi alapokon dönt és nem tud megindulni egy határozott irányba. Pedig ennek a kormánynak megvan - lehet, hogy úgy kellene mondani: megvolt - a felhatalmazása arra, hogy idejében és határozottan döntsön. Kétharmados többség birtokában hogyan lehet ilyen tétova gazdaságpolitikát folytatni? A kormányzó erők - ha hatalmi kérdésről van szó - vélt önérdekük kedvéért magukra vállalják a döntés felelősségét. Péntek estékbe nyúlóan szavaznak, amint tették ezt, ugye, nemrégiben is...Hasonló aktivitást kellene mutatni a szociálpolitika és a gazdaságpolitika kérdéseiben is. Az ökölvívók azt mondják, nem az a legény, aki adja, hanem aki állja. A politikában ez úgy néz ki, hogy nem a hatalom megszerzése az igazi művészet, hanem az azzal való élés. A kormányzópártok sikeresek voltak a hatalom megszerzésében, de bukásra állnak az utóbbiban. Mi tehát ez a pótköltségvetés? Eszembe jut egy plakát, az volt ráírva: lehet jobban, lehet másképp. Úgy látom, ez a pótköltségvetés átfesti ezt a plakátot: biztos lehet jobban, biztos lehet másképp, de a kormányzó-pártoknak ez eddig nem sikerült. A kereszténydemokraták néhány módosító javaslattal megpróbálják javítani ezt a pótköltségvetést, de valójában a kormány maradék tekintélyének megóvására annak visszavonását ajánlják. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)