Kávássy Sándor (FKGP)
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, ne tekintsék csökönyösségnek, ha - miután senki sem reagált rá - visszatérek ahhoz a kérdéshez, amelyet a minap miniszterelnök úr expozéja kapcsán vetettem fel. Tehát: megszabadulhatnánk-e külső adósságainktól vagy azok számottevő részétől, ha cserében, a számla kiegyenlítésére - meghatározott időre vagy véglegesen - ipari létesítményeket, jövedékeket vagy más, hasznot hajtó jogosítványokat engednénk át? Járható-e a kérdésben jelzett megoldás, illetve egyáltalán: figyelembe vehető-e - mint a lehetséges megoldások egyike -, vagy szóba sem jöhet?
Mélységes meggyőződésem, hogy az adósság kérdésében nem lehetünk továbbra is olyan szemérmesek, mint amilyenek az elmúlt négy évben voltunk. Nem érhetjük be az unalomig ismételt sztereotípiákkal. Igenis, ütni kell a vasat, míg közös erővel meg nem találtuk a legmegfelelőbb megoldást. Mindennek sajnos nem vagyok birtokában, egyet azonban biztosan tudok: az adósság nemcsak gazdasági értelemben kibírhatatlan, hanem erkölcsileg és pszichikailag is - megbénít, lefegyverez, demoralizál. Kérem tehát államtitkár úr válaszát.