Mécs Imre (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Meghatottan állok itt elsőként az új Házszabály jóvoltából. Azon a helyen, ahol államelnökünk is első beszédét mondta, miniszterelnökeink. Ott, ahol Erzsébet királynő állt, s ahonnan Jelcin elnök bocsánatot kért '56-ért többek között. Úgy gondolom, jólesik itt állni. De azt hiszem, ez majd megszokottá válik és talán egy kicsit összeszedettebben is fogunk beszélni. Bár a helyünkön megvolt a barátságos környezet, ott voltak az irományaink, a "puskáink", amelyekhez hozzá lehetett nyúlni. De most már a tárgyra térnék.Tisztelt Országgyűlés! Nem titkolom, hogy egyike voltam azon SZDSZ-eseknek, sőt az SZDSZ vezetőségéből az egyetlen személy, aki annak idején az expó mellett tette le a voksát. Meg is szavaztam. Igennel szavaztam a törvényre. Teljes meggyőződésemmel hittem azt, hogy jó dolog az expót megrendezni. Szükség van az expóra. Szüksége van a magyar társadalomnak emelő levegőre, szüksége van a magyar társadalomnak sikerélményre, szüksége van arra, hogy önmagát felszabadítsa.Üzemi mérnök voltam, kutatással, fejlesztéssel foglalkoztam. Pontosan tudom és átéltem, hogy egy-egy nagy nemzetközi megmérettetésen való részvétel a vállalat egészét hogy lázba hozta, hogy a fejlesztéseket határidő előtti éjszakára meg tudtuk csinálni, hogy egymás után nyertünk el rangos nemzetközi díjakat a párizsi világkiállításon, Brünnben vagy a moszkvai "Új cikk" kiállitáson. Ezek mindig lendületet adtak a fejlesztésnek és a vállalati munkának. Úgy gondoltam, hogy makroszinten az egész ország gazdasága, polgársága számára jó lesz, ha megrendezzük a világkiállítást.Jó szívvel tettem ezt. S most eléggé szomorúan kell a tények előtt meghajolva tudomásul venni, hogy nem tudjuk megrendezni az expót, nem lehet megrendezni az expót.Nagyon kemény adatokat kaptunk. Hiszen tökéletesen mindegy, hogy itt most azon vitatkozunk, hogy 105 milliárdba, vagy 170 milliárdba, vagy 85 milliárdba, vagy 90 milliárdba kerülne az expó. Ezek mind hipotetikus számok. A lényeg valahol máshol van.Az expó előkészítői vagy kitűnően dolgoztak, vagy kevésbé jól dolgoztak. Ez a két eset van. Ha kitűnően dolgoztak és ennek ellenére nem sikerült a milliárd dolláros vállalkozói tőkét becsalni, akkor ez azt jelenti, hogy nincs kellő érdeklődés az expóra. Ha pedig kevésbé jól dolgoztak, akkor olyan helyzet alakult ki, hogy most már nem is lehet behozni. Hiába történnének személycserék, vagy hiába venné át más csapat, az sem tudná biztosítani a vállalkozói tőkét erre.Nálam avatottabb szakemberek bebizonyították, hogy általában nem is lehetséges ez és hogy az expók nagy része, ha nem az összes expó, veszteséges volt, és ezt a veszteséget valakinek el kellett vállalnia.Fájó szívvel tudomásul kell ezt venni. Tudomásul kell venni, hogy egy nagy ábrándot le kell szállítanunk a valóságos, az elérhető ábrándok szintjére.Talán egy bíráló szót mondanék a kormánynak. Nagyon nehezen tudom megszokni azt, hogy ne bíráljam a kormányt, mert hatvan éves fennállásom után először lettem kormánypárti. De fog azért ez menni. (Közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Átülhetsz az ellenzékhez!) Talán szerencsésebb lett volna lélektani, tömeglélektani, vagy a társadalom lelke szempontjából, hogyha a kormánydöntést - amellyel teljesen egyetértek és szükségszerű operációnak tartok - kellő előkészítés előzte volna meg a sajtóban, vitákat folytattunk volna le; mindaz, ami most a Ház előtt hangzik el, az már előtte vitákban - pro és kontra - a társadalom elé került volna. Akkor talán nem fordult volna elő, hogy a közvélemény-kutatásokban az expót pártolók úgy tudom, egy hónappal ezelőtt még többségben voltak. Tehát ahogy én is beláttam és mások is belátták mérnöktársaim közül, hogy nem lehet ilyenformán megrendezni az expót, ezt valószínűleg mások is elfogadták volna. S a kormánynak is könnyebb helyzete lett volna, bár a bátorságát tisztelni kell, hiszen akkor két álláspont között kellett volna középen megállnia.De amiért tulajdonképpen szót kértem, amit a legfontosabbnak tartok az, hogy a kormány is felismerte, ha a hagyományos formájában és előre eltervezett formájában ez a világkiállítás nem jöhet létre, akkor is megfelelő rendezvény-sorozatokat kellene tartani. Sőt, az expóhoz fűződően már egy sor rendezvény szerveződött. Maga az iroda is koordinálta ezeket a jelentkezéseket. Vidéken városok tucatjai jelentkeztek különböző rendezvényekkel. Ez most valahogy úgy néz ki, mint amikor a műszaki egyetemen perspektivikus rajzokat kellett készítenünk: egy fókuszpontot, s onnan a rendezővonalakat felrajzoltuk. Utána kiradíroztuk a fókuszpontot, kiradíroztuk a rendezővonalakat és ott maradt a periférián az, amit rajzoltunk. (16.10)De ha jól megnézzük, mindegyiken rajta van azért a nyoma annak, hogy egy fókusz felé tartanak.Úgy gondolom, hogy ezeket a rendezvényeket kellene megtámogatni, ahogy ezt a törvényjavaslat is meg kívánja tenni.Hadd mondjam el azt: több mint két esztendővel ezelőtt fölmerült a gondolata annak, hogy az expóval párhuzamosan, ahhoz kapcsolódva, de nem szorosan abba beépülve, egy találmányi világkiállítást szervezzen a Feltalálók Egyesülete. Amikor ismertették ezt a gondolatot, akkor az a javaslatom támadt, hogy nem csak találmányi világkiállítást kellene Budapesten rendezni, hanem ki kellene terjeszteni ezt a szellemi tulajdon egészére. A találmányok a múlt században voltak a fejlődés legfőbb hordozói. Jól tudjuk, hogy az akkori világkiállításokon egy-egy pionír találmánynak a berobbanását lehetett észlelni, az hozta lázba a világ gazdaságát és technikusait egyaránt. Száz év alatt azonban óriásit fejlődött a tudomány, fejlődtek a tulajdonviszonyok, és megjelent a szellemi tulajdon egésze, amely a szerzői jogtól kezdve a szoftveren keresztül, az integrált áramkörök maszkjainak a védelmén keresztül a régi találmányokig és a mintaoltalomig terjed. Óriási, egyre fejlődő terület. Joggal hisszük, hogy a XX. század második felét vagy utolsó negyedét és a jövő évezredet, annak első századát a szellemi alkotások, a géniusz, az emberi géniusz fogja jellemezni, hiszen már most láthatjuk a számítástechnika tömegesedésével, a kibernetika tömegesedésével és a szoftverek hallatlan terjedésével, hogy a szellemi tulajdonnak óriási szerepe lesz.Tehát több mint két évvel ezelőtt megkezdődött a Géniusz '96 rendezvénysorozat szervezése, és erre már egy sor külföldi partnert meg is nyertek. Örömmel üdvözölte a kezdeményezést a Szellemi Tulajdon Világszervezete is.Most, hogy kénytelenek vagyunk fájó szívvel lemondani az expó megrendezéséről, úgy gondoljuk, hogy a kísérő rendezvényeknek, és jelesül a Géniusz '96-nak kiemelt szerepe lehet. Gondoljunk csak bele, hogy a szellemi tulajdon napernyője alatt színházi világtalálkozókat lehet rendezni, multimédia-kiállításokat lehet rendezni; egy sor nagy világcég, amellyel tárgyaltunk - a Sonytól a Thomsonig és az IBM-ig - már készséget mutatott arra, hogy beszáll ebbe. De lehet ebben akrobatika-világkiállítástól kezdve balett-találkozóig, számítástechnikai kongresszustól kezdve találmányok világkiállításáig szinte minden. A Géniusz '96 szervezői - s jelenthetem ezt a tisztelt Háznak - tegnapelőtt összehívták az expó köré rendeződő szerveződések küldötteit, munkatársait: összesen 103-an jelentek meg, 81 különböző koncepciót és tervet mutattak be. Tehát van lehetőség arra, hogy fölerősítve ezeket a rendezvényeket, szerényebb anyagi körülmények mellett, valóságos külföldi tőkét és pénzeket bevonva, '96-ban lehessen világkiállításokat, kisebb világöszszejöveteleket, találkozókat tartani.A törvényjavaslat is foglalkozik ezzel a gondolattal, és az 1. § (4) bekezdésében szó van arról, hogy ezeknek a rendezvényeknek a finanszírozásához bizonyos költségvetési hozzájárulást kíván a kormány nyújtani, amit az éves központi költségvetési törvényben kell meghatározni. Nagyon fontos lenne tudni, hogy mekkora ennek a hozzájárulásnak a mértéke. Így a törvényjavaslatban erről nincsen szó. Nem is látom lehetőségét annak, hogy most, az általános vita lezárásáig beadjak egy módosítóindítvány-csomagot, hogy a különböző rendezvényekre ennyi meg ennyi millió, százmillió forintot kellene biztosítani. De ha abból indulunk ki, hogy 43 milliárd forint megtakarítást kíván a kormány elérni, akkor úgy gondolom, hogy ezzel valahogy arányos mértékű hozzájárulást kellene pályázati úton szétosztani.Tehát, ahogy mondtam, nem kívánok most módosító indítványt benyújtani, hanem azt kérem a pénzügyminiszter úrtól, hogy zárszavában tegyen ígéretet egy reális keretnek a fölajánlására, és ennek a keretnek a tudatában sokkal jobb szívvel tudjuk elfogadni a kormány törvényjavaslatát, és - ha szomorú szívvel is -, de azzal a tudattal nyomjuk meg az "igen" gombot, hogy a kísérő rendezvényeknek a finanszírozása a külföldi támogatás mellett biztosítva van.Tehát nem akarok én itt összegeket mondani, hogy egymilliárd forint, ötmilliárd forint, nyolcszázmillió forint - ezt alaposan át kell gondolni. Itt egy határozott ígéretet szeretnénk az erkölcsi, eszmei támogatáson túlmenően.A másik pedig: mivel nagy számú rendezvényről van szó, meg kellene gondolni azt, hogy a koordinálását melyik szerv végezze. A törvényjavaslatban a Világkiállítási Tanács megszűnéséről van rendelkezés. Vajon nem kellene a tanács helyett egy koordinatív szervet fölállítani, amely ezeket a tevékenységeket összefogná, hogy mégiscsak valamiféle közös arculatot mutasson ez a sokszínű rendezvényfüzér?Az expó helyett a Géniusz szervezői megpróbálták ezt az összefogást, de úgy gondolom, hogy szükséges volna a törvény által - vagy legalábbis kormányrendelkezés által - szentesített koordináló tanácsnak a létrehozása.Én ezzel be is fejezem. Egyrészt tudomásul kell vennünk, hogy az expót lemondjuk, de ugyanakkor ha azt mondjuk, hogy meghal az expó, szeretnénk, hogy éljenek a rendezvények, éljenek mindazok a rendezvények, amelyeket előre elterveztek, és talán ennek a beszédnek a hatására újabb rendezvényfüzérek csatlakozhatnak az expót pótló '96-os összejövetelekhez. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) (16.20)