Hasznos Miklós (KDNP)

1994. október 9.

DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy vád alól kimossam magam: távol áll tőlem az, hogy én Torgyán képviselő úr pártjának a szónokát kiütöttem volna ebben a nemes versenyben, ami az expó melletti felszólalásokat illeti! Be tudjuk mutatni bizonyítékul azt a felszólalási jelentkezési ívet, ahol másodikként Csépe Béla képviselőtársam szerepel, a KDNP részéről. Én vele megegyeztem, hogy egy bizonyos ok miatt cseréljünk, és mivel előttünk csak Kelemen András képviselő úr szerepelt, úgy érzem, semmiféle ilyen szabálytalanságot nem követtünk el, és távol állt volna tőlem, hogy pontosan Torgyán József képviselő úrral, a testvéri frakció vezetőjével... (Derültség és taps a bal oldalon.)... egy ilyen vitába szálljak! Tisztelt Ház! A tárgyra térve: igen jó szívvel és megindultan hallgattam Mécs Imre képviselőtársamnak azt a hozzászólását, amit azzal kezdett, hogy '91-ben ő volt az többek között, aki a Szabad Demokraták Szövetsége részéről megszavazta az expót. Ebben a Házban, a mai kormányzófrakcióban ülnek itt más képviselők is, akik akkor szintén megszavazták az expót. Hogy megváltozott a véleményük, ez egy nagy kérdés. Ez történhet egy döntés következményeképpen, lehet frakciófegyelem vagy lojalitás kérdése; avagy történhet úgy, hogy a tények, a számok alapján megváltozik a meggyőződésük. Természetesen senkit nem gyanúsítok azzal, hogy meggyőződése ellenére, pusztán parancsszóra feláldozza képviselői lelkiismeretét, és úgy áll egy ügy mellé, hogy szíve mélyén meg van róla győződve, hogy nem jó ügyet szolgál. A nagy kérdés itt most csak az, hogy ezek a tények, számok, amelyek alapján megváltoztatták a véleményüket, milyen tények, milyen számok. Azok a tények és azok a számok-e, amelyeket kormánytisztviselők munkaköri megrendelés alapján elkészítenek, hogy egy döntést utólag alátámasszanak - vagy azok a tények és azok a számok, amelyeket azok állítottak össze, akik ezzel a kérdéssel hosszú idő óta foglalkoztak, akik erről adatokkal rendelkeznek. Mi sokkal szerencsésebbnek tartottuk volna, ha ennek a kormány-előterjesztésnek a mellékletében legalább vagy kiegészítő anyagaként szerepelt volna például a Baráth Etele által egy-két hónappal ezelőtt összállított szakértői anyag, szerepelt volna esetleg a Világkiállítási Programiroda által összeállított anyag, hogy akkor három variáció közül választhattunk volna, és mérlegelhettük volna azt, hogy döntésünket melyik szakértelem alapján hozzuk inkább. Megmondom őszintén, mi, kereszténydemokraták jobban hittünk azoknak a szakértőknek, akik több éven át foglalkoztak ezzel, és még csak azt sem lehet rájuk fogni, hogy az Antall-kormány megbízottai voltak! Ezek a szakértők azok, akiknek a véleményét sajnos meg sem ismerhettük. A kormány egyszerűen elsöpörte azt a véleményt, nem hozta nyilvánosságra, amit a megalakulását követő egy hónapon vagy talán néhány héten belül elkészített ez a szakértői csoport. Nem akarom önöket semmiféle számokkal untatni, nem akarok önökre semmiféle újabb csoportosításokban adatokat zúdítani, azonban mindnyájan tudjuk azt, hogy mindig az a kérdés, hogy az egyik oldalon, a terhek oldalán ki mit vesz figyelembe, a másik oldalon, a bevételek oldalán ki mit vesz figyelembe; illetve mit hagy el vagy mit felejt el betenni. Úgyhogy egy dologra azért szeretném fölhívni az önök figyelmét: sokkal nagyobb felelősséget vállal az, aki valaminek a megrendezése mellett érvel és leteszi az asztalra a számait, mert ha netán megvalósul az a rendezvény és nem jönnek be a számok, számonkérhető a szakértelme! Sokkal könnyebb helyzetben van az, aki azt bizonygatja, hogy ezt ezt nem szabad megrendezni, mert ha nem rendezik meg, a világon soha senki be nem tudja bizonyítani, hogy mi lett volna, ha mégis megrendezik; származott volna-e belőle rövid távon avagy hosszú távon bármilyen előnyünk is... (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) Tehát ez egy nagyon könnyű pozíció, a "nem"-et kimondani, és ehhez megtalálni a számszaki érveléseket. Aki "nem"-et mond, azon nincs mit számon kérni - említettem. Egy valami azonban van, és itt mutatkozik meg egy bizonyos fokú óvatosság, és ez az egy valami az a bizonyos megtakarítás, amit három év alatt, 1994-95-96-ban, ha nincs expó, meg tudunk takarítani, és az ország felvirágoztatására tudjuk fordítani egy szakértői kormány vezetésével. És ez, mindösszesen, tisztelt Ház, 40 milliárd körül mozog! 40 milliárd... Borzasztó nagy összeg - úgy tűnik a közvélemény számára, egy egyszerű állampolgár számára, aki a nyugdíjához hasonlítja ezt az összeget; micsoda összeg ez a 40 milliárd! De tessék odafigyelni a bankkonszolidációra kifizetett 380 milliárdra, annak csak egy évi kamatára, a kintlévő vámokra, illetékekre, az államot megillető adókra és egyebekre, amelyek a mai napig behajtatlanok! Kérem, ahhoz tessék viszonyítani, hogy mekkora összeg ez a 40 milliárd! (17.00)Kiderül, hogy nem is akkora, hogy Bizánc kapuit be lehetne vele foltozni. Amikor a kormány döntött, csodák csodájára ez az anyag, amit most az előterjesztésben olvasunk, még nem volt kész. Valami számok voltak, hiszen a sajtón keresztül is kiszivárogtattak, de egyáltalán nem volt olyan meggyőző érvelés, egyáltalán nem volt semmi olyan, aminek alapján egy felelősségel döntő kormány a kormányülésen nyugodt biztonsággal azt mondja egy előterjesztésre, hogy most döntök, lemondjuk az expót. A lemondás egész története valahogy egy kicsit hasonlít a megesett menyasszony esetéhez, aki még azért sürgeti a templomi esküvőt, hogy fehér ruhában tudjon elmenni és úgy tudjon esküdni. Tehát megszületett egy döntés, utána gyorsan született egy levél, amiben értesítették a világkiállítási irodát, hogy a kormány javasolja ennek a lemondását. Ott is ülnek emberek, akik számolni tudnak. Egy hetvennégy százalékos többségű parlamentben a kormány előterjesztését nyilván meg fogják szavazni. Tehát de facto tényként vették és ezért értesítették az összes többi résztvevőt arról, hogy a magyar kormány nem fogja a világkiállítást megrendezni. Most mi a fehér ruhában történő esküvéshez asszisztálunk és itt ebben a parlamentben teljesen nyilvánvaló és egyértelmű, hogy hetvennégy százalékos többséggel meg fog születni az a döntés, hogy a világkiállítást lemondjuk. Ezek után mi már csak sajnálni tudjuk, hogy ez a világkiállítás elmarad. Azt mondják, hogy ez egy szakmai döntés, ezek objektív tények, számokon alapuló döntés, és ennek nincs semmiféle politikai tartalma. Van egy magyar közmondás, amely úgy szól, hogy nem zörög a haraszt - nem akkor, ha nem fújja a paraszt -, ha nem fújja a szél. Nagyon jól tudjuk és ismerjük, hogy mely torokból fúj ez a szél, amely e világkiállítás megtorpedózását célozza. Hiszen éppen a vezérszónokok közül mondta el valaki, hogy már három parlamenten keresztül megpróbáltak mindent elkövetni annak érdekében, hogy ez a világkiállítás ne kerüljön megrendezésre. Nagyon érdekes, hogy három parlamenten keresztül, változó társadalmi viszonyok, változó gazdasági viszonyok, változó rendszer mellett mindenáron csakis a nemet képviselték ezzel a kérdéssel kapcsolatban.A koalíciós pártok közül természetesen pletykaszinten hallottuk, de olvastuk is a sajtóban, hogy állítólag a koalíció létrejöttének első feltétele volt az, hogy a világkiállítást le kell mondani. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Ez csak pletyka!) Természetesen minden politikai erőnek, minden politikai pártnak joga van a maga feltételeit megszabni. Én ezzel kapcsolatban csak egyetlenegy kérdést teszek fel: hol olvasható ez, akár a liberálisok választási programjában, akár a szocialisták választási programjában hogy márpedig, ha ránk szavaztok, mi azonnal leállítjuk az expót. Nem ebben a szellemben szavaztak, akik önökre szavaztak, a kisemberek, a vállalkozók, akik a világkiállítástól remélték, hogy akkor majd a vidék is és a kisvállalkozások is lélegzethez fognak jutni. Ezek az ígéretek nem így hangzottak el. Most azt mondják, hogy az expót össze lehetett volna kapcsolni a millecentenáriumi rendezvényekkel, a magyar államiság ezerszáz éves fennállásának ünneplésével. Össze lehetett volna kapcsolni '56 negyvenéves évfordulójával, amikor szintén egy olyan esemény volt, amikor ide, Budapestre figyelt a világ. Ezt is elvetettük, ennél is erősebbek voltak bizonyos "tartozik-követel" érvek, a három év alatt megspórolható 40 milliárdos deficit. Tökéletesen igaza van Baráth Etelének - egyetértek vele -, amikor azt mondta, a kormánynak szívejoga eldönteni, hogy ezt a pénzt mire használja. De akkor meg kell mondani őszintén, hogy nem akarjuk az expót rendezni, nem azért, mintha ezt a 40 milliárdot nem tudnánk kifizetni, hanem egyszerűen azért, mert nem akarjuk. S valahol ez a "nem" üt szöget a közvélemény és az emberek fejében, hogy miért ez a makacs "nem".Óhatatlanul felmerül bennem az a kérdés: talán csak nem az fáj, hogy ha rendezünk egy expót, az alatt itt megismerik ezt az országot, ezt az ezerszáz éve itt élő országot, amit úgy hívnak, hogy Magyarország. Idejönnek a businessmanok és rájönnek arra, hogy jé, Európa közepén él egy nép, amelyiknek ezerszáz éve országa van itt. Sőt, létrehozta a vármegyerendszert, 1222-ben Aranybullát hozott létre... (Zaj, moraj a bal oldalon.) ...akkor, amikor a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap mai székhelyén még indián törzsek vagy a békepipát szívták, vagy netán egymást skalpolták. (Folyamatos moraj a bal oldalon.) Ezt szégyelljük? Ezt akarjuk eltagadni, hogy a rólunk kialakult rossz információk és vélemények maradjanak uralmon, hogy ne ismerhessék meg a valóságot?Még egy gondolat, tisztelt képviselőtársaim. Sajnos vagyunk még ebben a Házban és ebben az országban egypáran, akiknek ez a fogalom, hogy haza, valamit még jelent. (Taps a jobb oldalon. - Felzúdulás a bal oldalon.) Félreértés ne essék, én nem azt mondom, hogy másnak nem jelent. Én azt mondtam, hogy nekünk ez a haza bizonyos esetekben többet is jelent, mint a nyereség. Nem mindent az anyagiakon szeretnénk lemérni. A haza haladását sokszor olyan gondolatok, olyan tettek szolgálták, amiknek nem lehetett volna kimutatni a nyereségtartalmát a "tartozik-követel" szemlélet alapján. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem elég csak emlegetni!) Tisztelt Képviselőtársaim! E kérdés megítélésénél van még egy szempont, ami minket, kereszténydemokratákat, sőt azt kell mondanom, konzervatív jogászokat egy kissé zavar és nagymértékben bizonytalanná tesz. S itt szeretnék visszatérni jó emlékű egykori jogtörténet professzorom, Kovács professzor úr előadására, aki a magyar jogtörténetben azt mondta, hogy Mátyás Decretum Maiusának az a legnagyobb jelentősége, hogy addig a feudális uralkodók, ha egy-egy törvényt meghoztak, az csak addig volt hatályban, amíg az a király élt. A következő királyunk vagy elfogadta, vagy megújította, vagy másikat alkotott. Mátyás a Decretum Maiusban azt szerette volna elérni, hogy ő olyan királyi dekrétumokat alkosson, amelyek jogbiztonságot teremtenek és a következő királyra nézve is kötelezőek legyenek. Sajnos, a XX. század végére nem sikerült ezt elérnünk, most új dekrétumok születnek, most nem ismerik el a korábbi kötelező vállalásokat, új szempontok alapján, ugyanazt egy más aspektusból nézve, de számtalan esetben kénytelenek vagyunk azzal szembesülni, hogy amit korábban elfogadtunk és elhatároztunk, az most semmi, újból kell tárgyalni és homlokegyenest ellentétes döntést kell hozni. Ezért, tisztelt képviselőtársaim, azt hiszem, nem árulok el nagy újdonságot vele, ha bejelentem önöknek, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója ezt a kormányelőterjesztést nem fogja megszavazni. (Közbeszólás a bal oldalról: Se!) Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)