Hack Péter (SZDSZ)
DR. HACK PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mint az előttem szólóktól is hallották, egy nagy jelentőségű, elsősorban jogi és gazdasági jelentőségű törvény tárgyalásába kezd ma a tisztelt Ház, hiszen a törvényjavaslat, mint azt az előterjesztő miniszter úr is említette, nem előzmények nélkül, de egy új intézmény bevezetésére tesz javaslatot. Ennek az intézménynek Magyarországon történelmi előzményei vannak. A hatályos jogrendben is vannak elemei, de ez a törvényjavaslat egy alapvetően új lépést kíván tenni ennek az intézménynek az alkalmazásával, tulajdonképpen mondhatjuk azt, hogy be kívánja vezetni az államilag elismert, államilag támogatott magánbíráskodást Magyarországon.(9.40)A törvényjavaslat általános vitájában - a Házszabály értelmében - arról kell szólnunk, hogy a kormány által elénk terjesztett javaslat szükséges törvényalkotási lépést ír-e elő, szükség van-e egyáltalán erre a szabályozásra. Ezen felül szólnunk kell arról, hogy a beterjesztett javaslat szabályozásának elvei helytállóak-e, összhangban vannak-e a magyar alkotmánnyal, a magyar jogrenddel. Tisztelt Ház! Ami a javaslat szükségességét illeti: meg kell vizsgálnunk azt, hogy milyen helyzetben van a gazdasági ügyekben ma a magyar igazságszolgáltatás. Anélkül, hogy túlzottan a részletekbe bocsátkoznánk, azt kell állítanunk, hogy a gazdasági ügyekben, a gazdaság szereplőinek jogvitáiban a mai magyar igazságszolgáltatás működőképességével kapcsolatban rendkívül komoly aggályokat lehet megfogalmazni. A gazdasági élet szereplői között létrejövő jogviták - amikor az egyik szerződő fél nem teljesíti szerződéses kötelezettségeit és ezzel a másik szerződő felet nehéz helyzetbe hozza - szinte reménytelen vállalkozás keretében orvosolhatók csak a rendes bírósági úton. Akik ismerik a gazdaság működését, a gazdasági szereplők közötti vitákat, azok ismerik a probléma lényegét is. Nevezetesen azt, hogy a magyar bíróságok túlterheltsége miatt a bírók rendkívüli erőfeszítései és a korábbi törvényhozás ez irányú erőfeszítései ellenére is az egyes ügyek sokszor több évre húzódnak el, így ha egy vállalkozó egy másik vállalkozónak szállít árut, mondjuk, 5 millió forint értékben és az a vállalkozó nem teljesíti fizetési kötelezettségét, ezt az 5 milliós összeget perrel visszaszerezni szinte reménytelen, hiszen a per két-három évig tart, a per eredményeként a bíróság majd megítéli a követelést 20 százalékos kamattal - a hatályos törvények és gyakorlat értelmében -, amely 5 millió forint hároméves időtávlatban 20 százalékos kamattal nyilvánvalóan befektetésnek is kedvező megoldás. Ez a helyzet a szerződő feleket nem teszi érdekeltté abban, hogy jogkövető magatartást tanúsítsanak, hiszen azt látják, hogy követeléseik bírósági úton nem érvényesíthetők. Az elmúlt öt év során a bírósági ügyek egy éven túli befejezésének a száma - természetesen a bíróságok között változó a helyzet, vannak vidéki bíróságok, ahol jóval kedvezőbb, a fővárosban viszonylag nehezebb a helyzet, például a Pesti Központi Kerületi Bíróság tekintetében megsokszorozódott az egy éven túli befejezések száma -, tehát mindez azt mutatja, hogy a mindenkori kormányzatnak, s a törvények betartása felett őrködő törvényhozásnak is erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy a jogállami igazságszolgáltatás kereteit javítsuk, tegyünk lépéseket annak érdekében, hogy az állampolgárokat jogkövetésre szorítsuk. Ezek a lépések sokirányúak. Ezek között a lépések között ki kell majd térni a törvényhozásnak még ebben a ciklusban a polgári törvénykönyv módosítására, a polgári perrendtartás módosítására, valamint a bíróságok szervezetét fejlesztő törvényhozási lépésekre is, amelyek könnyítik a bíróságok működését. A kormány nemrégiben fogadott el programot a bíróságok működésének hatékonyabbá tételét szolgáló lépések megtételére, és a hét végén lezajlott magyar országos jogászgyűlés állásfoglalásai is úgy fogalmaztak, hogy erőfeszítéseket kell tenni a polgári ügyszakban mindenekelőtt a pertartam csökkentése érdekében. Milyen lépést tehet ennek érdekében a választottbírósági eljárás? Ahogy az előterjesztésben és a bizottsági indokolásokban is hallottuk, ez a választottbírósági eljárás bizonyos értelemben a túlterhelt és megfeszítetten működő igazságszolgáltatás tehermentesítését éri el azzal, hogy a felek megállapodása alapján az ő ügyükben a döntést nem az állami bíróság, hanem a felek által kijelölt és államilag elismert magánbíróság végzi el. Szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni arra, ha ezt a törvényalkotási lépést nem tesszük meg, akkor is megtörténik az, hogy a felek tulajdonképpen elterelik ügyeiket az igazságszolgáltatástól, hiszen a mai gyakorlat nem az, hogy a gazdasági jogvitákban keresetet nyújtanak be a bírósághoz és megvárják azt a pár évet, amíg a bíróság meg tudja hozni a döntését, hanem az a gyakorlat, hogy ha a törvények által kijelölt út járhatatlannak bizonyul, akkor az élet utat tör magának, és a gazdaság szereplői törvényen kívüli vagy féllegális eszközökkel - pénzbehajtó kft.-ken keresztül - érvényesítik követeléseiket, amely utat, azt hiszem, nem szabad hosszú távon támogatni, egyetlen jogtisztelő állam sem kedvezményezheti az ilyen megoldásokat. De megint csak azt kell mondani, ha nincs ez a megoldás, akkor a gazdasági szereplők közötti jogviták gyakorlatilag megoldhatatlanná válnak. Ezért nyújt nagy segítséget a gazdaság szereplői számára az államilag elismert és törvényben szabályozott keretek között folyó magánbíráskodás bevezetése, ahol a törvény alapvetően a felek alávetését, a felek megállapodását szorgalmazza, és - mint ahogy az előterjesztésben hallottuk - a felek számára barátságos, követhető, szakszerű, gyors, és a felek számára ugyan eljárási költségeket jelentő eljárást ír elő, de ezek a költségek még mindig jóval kedvezőbbek a gazdaság szereplői számára, az eljárásból eredő költségek még mindig kisebbek, mint azok a veszteségek, amit a per, az ügy, a vita megoldatlansága okozna a felek számára. Meggyőződésem szerint tehát minden tekintetben az igazságszolgáltatás helyzetét segítő, szükséges törvényt tárgyal ma a Ház, ezért a törvényjavaslat szükségessége melletti érveket nem is szeretném tovább sorakoztatni.Szeretnék rátérni arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elvei megfelelnek-e a magyar jogrendben megkívánt követelményeknek, helyes elvekre épül-e a törvényjavaslat. Mint ahogy miniszter úr is említette, ez a törvényjavaslat alapvetően a felek önrendelkezési jogát kedvezményezi. Olyan helyzetet teremt, ahol a felek nagyon széles körben tudnak megegyezni arról, hogy mely választottbíróság milyen szabályok, elvek alapján járjon el az ügyükben. Ilyen értelemben a felek kooperációjára épít ez az eljárás, és ezen keresztül nagymértékben segíti a jogvita rendezését és nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a két gazdálkodó közötti vita végső soron rendezésre kerüljön; ezen keresztül - ahogy a gazdasági bizottság elnökének hozzászólásából is hallhattuk - nagymértékben gazdasági hatása is van az ezen javaslatok elfogadása során létrejövő eljárásnak. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy a benyújtott törvényjavaslat nemzetközi standardeket követ azzal, hogy a mintatörvény intézményeit vezeti be Magyarországon. Ma, amikor Magyarország, a magyar gazdaság számára nem annyira külföldi segélyekre, mint működőtőke-importra van szükség, létfontosságú az ország gazdasági érdeke és jövője szempontjából, hogy mindenfajta tőke - természetesen külföldi és belföldi tőke - számára egyaránt kedvező jogi környezetet teremtsünk. Tekintettel arra, hogy ez a törvény egy olyan eljárást vezet be, amely adott esetben a külföldi befektető számára is ismert eljárásokat tartalmaz, ezzel tehát kedvező jogi környezetet támaszt a külföldi befektető számára.Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy sok külföldi befektető több fórumon észrevételezte már azt az elmúlt időben, hogy a magyar jogi környezet még mindig nem elég kedvező a befektetések számára, még mindig olyan bürokratikus nehézségekkel kell szembenézniük a befektetőknek, amelyeket más országokban nem tapasztalhatnak, és amelyek nehezítik a befektetések hatékonyságát.(9.50)Ezek között szerepelt a jogbiztonság hiánya, az, hogy a jogvitáikat nem tudják kellő mértékben érvényesíteni, a jogvitákban nem tudnak kellő mértékben támaszkodni a magyar jogrend segítségére. Ez az eljárás a Magyarországon befektetni szándékozó, a Magyarországon vállalkozni szándékozó külföldi számára egy kedvező környezetet teremt, hiszen ugyanazt az eljárást rendeli alkalmazni Magyarországon is vagy ahhoz nagyon hasonlót, mint amit alkalmaznak Amerikában, Nyugat-Európában vagy akár Ázsiában.Ilyen értelemben a beruházás számára kedvező jogi környezetet teremt, olyan jogi környezetet, amely a magyar vállalkozók külföldi beruházásait is támogatja, hiszen a magyar beruházó, aki ezt megismeri, a magyar befektető, aki külföldön akar befektetni, ha abban az országban is követik az UNCITRAL mintatörvényét a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról, akkor az itteni tapasztalatok alapján, a külföldi jogban is eligazodni képes vállalkozókat produkál ez a törvény, ami az Európához csatlakozásunk keretében fontos szempont.Tisztelt Ház! Végezetül szeretnék utalni egy olyan témára, amelynek a megvitatása nem kerülhető meg az Országgyűlés által.Még el sem kezdődött a törvény országgyűlési vitája, a sajtóban kirobbant egy vita arról, hogy kik végezzék a választottbíráskodási tevékenységet. Az október 8-ai Népszabadságban hosszú cikk jelent meg arról, hogy igény jelentkezik abban a tekintetben, ne csak a Gazdasági Kamara mellett működjön ilyen választottbíróság, hanem az ügyvédi kamarák mellett is lehetőség nyíljon a választottbírósági eljárás lefolytatására.Szeretném felvetni a tisztelt Háznak azt, hogy ez egy tényleges vita, ahol mindkét félnek nagyon komoly érvei vannak az álláspontja mellett; nagyon komoly érvei vannak a Gazdasági Kamarának arra, hogy miért ne jöjjön létre az ügyvédi kamarák mellett; és komoly érvei vannak az Ügyvédi Kamarának arra, hogy miért jöjjön létre.Nekem az a tiszteletteljes javaslatom, hogy élve az új házszabályadta lehetőséggel, az alkotmányügyi bizottság tartson meghallgatást ebben az ügyben. Az alkotmányügyi bizottság ülésén hallgassa meg a bizottság mindkét fél álláspontját. Tehát a bizottság ülésére hívjuk meg a Kereskedelmi Kamara mellett működő választottbíráskodás képviselőit, és mondják el ők az álláspontjukat, és hívjuk meg az Ügyvédi Kamara ez ügyben illetékes képviselőit, és ők is mondják el az álláspontjukat. S a bizottság e meghallgatás alapján terjessze elő véleményét a tisztelt Háznak, és kérem a tisztelt Házat, hogy ebben a tekintetben támaszkodjon a bizottság véleményeire is.Összefoglalva, tisztelt Ház, a szabaddemokrata képviselőcsoport nevében tisztelettel javaslom a Háznak, hogy a törvényjavaslatot bocsássa majdan részletes vitára és a törvényjavaslatot, mint szakmai javaslatot, amely igazából politikai vitákat minden bizonnyal nem fog kiváltani és amely olyan szakmai javaslat, amely - azt hiszem - nyilvánvalóan az ország elemi érdekeit szolgálja, a törvényhozás menetében mozdítsuk előre és támogassuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)