Dióssy László (SZDSZ)
DIÓSSY LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt hetek expóval kapcsolatos vezérszónoklatait és vitáit itt, a parlamentben, rendkívüli érdeklődés kísérte a lakosság részéről, és biztos vagyok abban, hogy ez most sem lesz máshogy: rengeteg érv hangzik el majd pro és kontra.
Az ipari és kereskedelmi miniszter úr az expozéjában is számos érvet sorakoztatott fel az expó lemondása kapcsán, és ezt részben alátámasztották a vezérszónoklatok. Engem mint gyakorló polgármestert is számosan kerestek meg a lakosság köréből, és különösképpen az iránt érdeklődtek, hogy a vidékieknek, a vidék lakosságának mit jelenthet az expó lemondása, illetve mit veszít akkor a vidék, ha így dönt a parlament.
Akkor, amikor az Új Magyarország, a Magyar Fórum és a Pest Megyei Hírlap szerkesztősége úgy gondolja, hogy nem a jelenlévők, nem a parlament tagjai, hanem egy népszavazás dönthet az expó sorsáról, a világkiállítás ügyéről és aláírásgyűjtési akciót indítanak; akkor, amikor a parlamenti tévéközvetítést figyelemmel kísérő tévénéző az ellenzéki oldalról mást sem hall, mint hogy a világkiállítás a fővároson kívül is nagyszerű lehetőséget kínál a vidék különböző településeinek; vagy hogy az a több mint 500 helység - idézem -, "...amely a rendezvénysorozat kapcsán kereste, remélte a kitörés lehetőségét, a vállalkozások beindulását, a munkaalkalmak igazi megteremtését, az igazi vesztese a kormány döntésének."
Nos, amikor ezeket a véleményeket halljuk, akkor kötelességünk világosan tudtára adni a vidék lakosságának, hogy a mesterségesen gerjesztett csodavárás és a felfokozott várakozás és elvárás helyett a realitásokkal kell számolni. A realitás pedig az, kedves képviselőtársaim, kedves, expó ügyében egyre zavarodottabban álló polgártársaim, hogy az expó önmagában távolról sem fogja megoldani mindazokat a problémákat, amelyek a vidéket jellemzik, fölpörgetve a gazdaságot, nagyszerű jövőt kínálva a településeken élőknek.
Jól emlékszem arra, amikor a volt kormány volt belügyminisztere, volt parlamenti képviselő részt vett az önkormányzati közgyűlésünkön és az expó mellett érvelt, agitált, és felfestett egy idilli képet arra az esetre, hogyha az expó megrendezése mellett dönt az önkormányzat. A lelkesedést alig tudta hűteni Szelényi Zsuzsa, aki akkor még az igencsak konzekvens fideszes álláspontot közölte, azonban mi is úgy tettünk, mint számos más önkormányzat: miután a parlament döntött a világkiállítási törvény elfogadásáról, önkormányzatok pályáztak különböző kísérőrendezvényekre, elő-, utóhasznosításra. Mivel pályázatot írtak ki a vidéki rendezvények támogatására, ezért a mi esetünkben városunk is pályázott és a Veszprémi Nyár '96 komplex rendezvénysorozat elfogadásra is került.
Mit jelent a vidéknek, mit jelent a településeknek, az önkormányzatoknak, a civil szerveződéseknek ez a pályázat? Hogyan is készültek erre ezek a pályázók, és vajon a jövőt illetően mit hasznosíthatunk mindebből?
Mint kiderült, szó sincs arról, hogy az EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezése kapcsán a vidéki települések, a kísérő rendezvények önkormányzatai jelentős támogatást kapnának. Én magam is nagy meglepetéssel olvastam azt az adatot, mely szerint összesen 300 millió forintot szánt a Világkiállítási Tanács a vidéki rendezvények infrastrukturális finanszírozására. Így tehát arról végképp nincs és nem lehet szó, hogy a kulturális programokon, a millecentenáriumi rendezvényeken túlmenően, néhány idegenforgalmi szempontból frekventált településen kívül a budapesti
- hangsúlyozom: a fővárosban megrendezésre kerülő - expó sorsdöntő változást hozna a vidéki infrastruktúra fejlesztésében, munkaalkalmak teremtésében.
Természetesen lehet hivatkozni a közvélemény-kutatásra, amely szerint az ország lakosságának - mint elhangzott - kétharmada expópárti. De fel lehet tenni a folyton vesztes, vidéken élő polgárnak úgy is a kérdést, hogy vajon lenne-e jobb helye annak a 45 milliárd forintnak, melyet közpénzből - hangsúlyozom: közpénzből, mindannyiunk pénzéből - takaríthatnánk meg, ha elhagynánk a világkiállítást.
Biztos vagyok abban, kedves képviselőtársaim, igen tisztelt ellenzék, hogy javaslatot kapnánk bőven, igencsak sokat, mégpedig számos olyat, amely a lakosság életkörülményeit, helyzetét alapvetően befolyásolhatná.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslatban is szó esik arról, és a miniszter úr expozéjában is elhangzott, hogy a hazai expóhoz kapcsolódó rendezvényekre hirdetett pályázatokra sok önkormányzat, civil szerveződés jelentkezett nagyszerű elképzelésekkel, megvalósítható ötletekkel.
Véleményem szerint nagy hibát követnénk el, ha az expó elmaradása, lemondása esetén, készülve a millecentenáriumi rendezvényekre, figyelmen kívül hagynánk azt az 1200 pályázatot, amely beérkezett és amelyek igen jó elképzeléseket valósítanának meg.
Szeretném hangsúlyozni és nyomatékkal kérni az önkormányzatok és polgármestertársaim nevében is azt, hogy váljon valóra az az elhangzott miniszteri ígéret, mely szerint a 300 millió forintnál lényegesen, nagyságrenddel jelentősebb összeggel kívánja támogatni a kormány a vidéki rendezvényeket az expó elmaradása ese-tén is.
A benyújtott törvényjavaslat l. § (3) pontjában szerepel az a kötelezés, hogy a világkiállítás tervezett kapcsolódó rendezvényeire való felkészülést úgy kell folytatni, hogy azok az országos rendezvénysorozatban a turizmus és a települések fejlesztésének érdekét jelenít-sék meg.
A (4) pontban pedig szerepel az a kitétel és az az igény, hogy az ehhez szükséges fedezetet az éves költségvetésekben kell biztosítani.
Én bízom abban és őszintén remélem, hogy
1996-ban az államiság évfordulója jegyében rendezett ünnepségeken, rendezvényeken úgy vehetünk részt, kormánypártok és az ellenzék képviselői, hogy elfeledve a rosszízű és megosztó expóvitákat és ellentéteket, a történelmi múltbéli összefogásra emlékezhetünk közös jövőnk érdekében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)