Lakatos András (MSZP)
LAKATOS ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A jövedéki törvény bevezetése óta eltelt időszakban a jövedéki termékek termelése és forgalmazása területén a fokozott ellenőrzés hatására valamelyest javult a helyzet, de a visszaélések sajnos nem szűntek meg, sőt, mint az az utóbbi napokban kiderült, a törvény hatálya alól kimaradt olyan fontos, közfigyelmet érdemlő termékcsoport, mint a fűszerpaprika, amely törvényi védelem hiányában az utóbbi időszakban a hamisítások, a visszaélések melegágyává vált.
Elsősorban ez a tény feltétlenül indokolta és indokolja a kormány döntését, hogy a jövedéki törvény hatálya alá vonta a fűszerpaprika forgalmazását. Helyes volt vállalni a termék kiskereskedelemből való visszavonását is, még akkor is, ha ez sok kényelmetlenséggel jár; és helyes volt napirendre tűzni a fűszerpaprikára vonatkozó szabályozások beemelését a jövedéki törvénybe.
Mindezek alapján a magam részéről feltétlenül helyesnek és alkalmasnak tartom az előterjesztett törvénymódosítást a vitára.
A több mint egyéves tapasztalat alapján azonban nyilvánvalóvá vált az is, hogy egyéb korrekciókra is szükség van a jövedéki törvénnyel kapcsolatosan. Tapasztalatom alapján néhány felvetést teszek - nem azzal az igénnyel, hogy ez a mostani törvénymódosításba bekerüljön, hanem azzal a kéréssel, hogy amennyiben és amikor a jövedéki törvény általánosan felülvizsgálatra és módosításra kerül, akkorra ezek a felvetések kiérlelten a törvényben megfogalmazást, helyet kaphassanak.
Javaslataim, észrevételeim valódiságát véleményem szerint az is igen indokolja, hogy a fogyasztási adó tervezett szinten való bevétele sajnos jelentősen elmaradt
'94-ben is, jelezvén, hogy nem a forgalom esett vissza, hanem a jogszabály több ponton kijátszható, és így a feketekereskedelem növekedett ezeknél a termékeknél is.
Javaslatom megtételénél természetesen figyelembe vettem azt is, hogy a törvény módosításakor majd a jogalkotók ugyanazzal a dilemmával találják magukat szembe, mint a törvény születésekor. E dilemmának pedig az a lényege, hogy a jövedéki engedéllyel rendelkezők körének és mozgásterének adminisztratív szűkítése ellentétes a piacgazdaság filozófiájával, a jogosítványok széles körben való engedélyezése viszont növeli a visszaélések lehetőségét, és nehezíti az ellenőrzés hatékonyságát.
Ezek figyelembevételével is azt javaslom azonban, hogy a jövedéki törvény újbóli módosításánál a törvény írja elő: a jövedéki ellenőrzés alá vont termékek nagykereskedője a kiskereskedelmi vevőt a jövedéki engedély számának nyilvántartásba vétele után és annak a számlán való feltüntetése mellett szolgálhatja csak ki.
(17.40)
A visszaélések elkerülése érdekében az is előírható, hogy a vevő köteles hiteles másolatot adni jövedéki engedélyéről, amelyet az eladó a nyilvántartási rendszerébe bevezet és nyilvántart.
E megszorításra tapasztalataim szerint azért lenne szükség, mert a leggyakoribb visszaélés az úgynevezett fiktív számlázás. Az áfatörvény értelmében ugyanis az egyszerűsített számlánál csak a vevő nevét és címét kell szerepeltetni, de a halasztott fizetésű vásárlásnál sem kötelező ma a jövedéki szárny nyilvántartásbavétele; e helyzet gyakran bizony fiktív számlázásra ad okot, sőt, sugallja.
Indokoltnak tartom azt is, hogy a jövedéki engedély bármilyen okból való bevonását a Pénzügyi Közlönyben az illetékesek jelentessék meg, hogy annak alapján a nagykereskedők törölhessék jövedéki termékük vevői közül azokat, akik erre már nem jogosultak.
Tapasztalat, hogy a nagykereskedelemmel foglalkozó cégek többsége ugyanazon az elárusítóhelyen nagy- és kiskereskedelmi tevékenységet egyaránt folytat. A jogszabály kijátszását nehezítené, ha a módosítás után a törvény a viszonteladói és a fogyasztói kiszolgálásnál elkülönítést írna elő a készletekre és az elszámolásra egyaránt.
Indokolt az is, hogy a kiskereskedelmi tevékenység mint fogalom pontosításra kerüljön és egyértelművé váljon. A jelenlegi fogalom sem értékhatárt, sem volument nem rendel el e fogalom mellé, így szinte nem bírálható el, vagy csak nagyon önkényesen, hogy egy adott vásárlás kis- vagy nagykereskedelmi tevékenységnek minősíthető.
Mivel a kiskereskedelmi tevékenységnél a jelenlegi jogszabály csak a nyugtaadási kötelezettséget írja elő mint kritériumot, egyébként a vevő anonim, igen csábító az ilyen vásárlás a viszonteladók részére is, hiszen az így lebonyolított forgalmat könyvelésükben nem kell nyilvántartani.
A jövedéki törvény alapján bevezetésre kerülő zárjegyekkel kapcsolatos visszaélések ismét hűen bizonyították az emberi leleményesség határtalanságát és azt is, hogy a nehezedő gazdasági körülmények között az ellenőrzésnek még alaposabbnak és még következetesebbnek kell lennie.
Nagy gondnak tartom ugyanakkor, hogy a hamisítás ellen a jóhiszemű viszonteladók vagy a vevők nehezen vagy egyáltalán nem tudnak mit tenni. Nem tudnak fellépni kellő tapasztalat vagy műszerezettség hiányában. Éppen ezért indokolt lenne, hogy a megyei vámszervek szervezett formában adjanak segítséget az eladók és a vevők számára ahhoz, hogy milyen módszerekkel és egyszerű eszközökkel lehet a hamis árut felismerni.
E kérdés igen zsebbevágó is, hiszen a csalás leleplezésekor az intézkedés jelentősen sújtja a vétlen kereskedőt vagy vásárlót is. Hiszen nemcsak a hamis zárjeggyel forgalomba hozott termékeiket kobozzák el, hanem bírságot is ugyanolyan mértékben vetnek ki rá, mint a törvényt tudatosan megszegőkre. Ez méltánytalannak tűnik, éppen ezért a leendő jövedéki törvény változtatásakor e kérdést alaposan át kell gondolni, és célszerű biztosítani, hogy a bizonyítottan vétlen kereskedőt, illetve vevőt ez a szankció legalább a kobzáson túl ne terhelje.
Tisztelt Parlament! Hangsúlyozva még egyszer a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, kérem, hogy az előterjesztő az alaptörvény generál változtatásakor észrevételeimet szíveskedjen figyelembe venni. Köszönöm szépen. (Taps.)