Pokorni Zoltán (Fidesz)

1994. október 17.

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszter Asszony! Úgy látszik, hogy ez ilyen tíz perc.Két kérdésem is lenne. Az egyik az épp most, már hetek óta folyó társadalmi-gazdasági megállapodásokkal kapcsolatos. Ebben a teremben szerintem valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy ez a megállapodás a következő négy év sikerének vagy sikertelenségeinek a záloga, jelentőségét nem lehet túlértékelni.(14.50)Ezt én magam és a Fidesz is régóta így gondolja, hiszen '92 óta tartjuk fontosnak e megállapodás létrehozását.Éppen ezért a kérdés az, hogy ebben az igen bonyolult megállapodás-sorozatban - véleményem szerint - figyelembe kell venni az úgynevezett íratlan szabályokat is. A kérdés tehát az, osztja-e ezt a véleményemet a miniszter asszony, hiszen - mondjuk így -, egy viharos hét van mögöttünk, illetve nem is csak mögöttünk, a munkaügyi tárca mögött: többszöri levélváltással dúsított hét. Volt itt minden: háromezres határozatokra, titkos kormánydöntésre való hivatkozás, 4-8 százalékos elbocsátásokra utaló körlevél, bérbefagyasztásról szóló pénzügyminisztériumi tájékoztató, szakszervezetek levele a miniszterelnök úrhoz, utána ennek paktummá bélyegzése és így tovább; majd azután tegnap zárt ajtók mögötti békítő tárgyalások.Azt gondolom, le kell zárni ezt a kérdést, nem az én dolgom eldönteni, hogy kinek van igaza: a tárgyalások közben a körlevelet sérelmező, felháborodott szakszervezeteknek vagy a kormányzat képviselőinek, akik azt mondják, nem is volt 3000-es határozat, illetve volt, csak nem erre vonatkozóan, hanem a költségvetés előkészítésére vonatkozó anyag. Nem az én dolgom eldönteni, hogy kinek van igaza, illetve ki mond igazat. A kérdés az, hogy használ-e ez ennek az igen bonyolult tárgyalási folyamatnak? Nem kellene-e betartani azt a nagyon egyszerű szabályt: nem jó, ha a tárgyalások közben elbocsátásokról szóló körlevelek revolverezik a tárgyalópart-

nereket.Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)