Lezsák Sándor (MDF)
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A tavaszi választási MSZP-s és SZDSZ-es kampányigenek után már hetek óta a nemekkel viaskodunk, nagyon kemény kétharmados nemekkel viaskodunk itt a parlamentben. Ez a kétharmados többség nemet mondott kezdetben a nyugdíjemelésre, nemet mondott a négy esztendő választójogi gyakorlatára, nemet mondott az önkormányzatok négyesztendős jól működő támogatási rendszerére, nemet mondott a falugazdászokra, a pótköltségvetésben nemet kíván mondani olyan műszaki-tudományos fejlesztésekre, beruházásokra, amelyek igenis akár helyben, szűkebb környezetekben élénkítő hatással és nagyon jótékonyan jelentkeztek, és most nemet mond a világkiállításra.Valójában a meglepetést igazán az okozta, hogy ez a kétharmad, amelynek túlnyomó többsége az a szocialista párt, amelyik a választási kampányában a világkiállítás megrendezését ígérte, ezután rákényszerül - úgy véljük, politikai döntés áldozataként - arra, hogy nemet mondjon a világkiállításra. Amikor az előbb Tardos Márton SZDSZ-es képviselőtársunk az SZDSZ részéről bírálta a világkiállítás előkészületeit, akkor eszembe jutott, hogy azért ezt aztán mégsem kellett volna, vagy legalábbis nem ízléses dolog, hiszen a világkiállítás előkészületének története az SZDSZ szembenállásának, határozott nem-ének a története is. Emlékezzünk csak vissza, az első pillanattól kezdve a sajtóban, minden megnyilatkozásukban a világkiállítás ellen voltak, és annak idején, amikor az Antall-kormány előterjesztésére a parlament - MSZP-s támogatással is - elfogadta a világkiállítás megrendezését, nagyon jól tudtuk, és nagyon jól tudták a világkiállítási irodában, hogy Budapest ellenében, Budapest SZDSZ-es vezetése ellenében világkiállítást rendezni iszonyúan nehéz és küzdelmes feladat lesz. És talán egyszer majd részleteiben is napvilágra kerülnek azok a történések, amelyek bizonyítják, hogy mennyire nehezítette meg Budapest SZDSZ-es vezetése a világkiállítás előkészületeit, akár nemzetközi kapcsolatokban, akár a vállalkozók megnyerésében. Valójában egy szomorújáték részesei vagyunk, és magam is egyetértek azzal, hogy ez a vita akár parttalanná is válhat, de igazán kétharmados többség birtokában nagyon egyenlőtlen. (11.10)Egyenlőtlen, hiszen már a kormányzat eskütétele utáni 13. napon - baloldali kormányzat esetében ez egy balszerencsés, baljóslatú nap volt - a kormányülésen kimondta a véleményét a világkiállításról, és valójában ami elgondolkodtatott bennünket - és benne van ebben a törvényelőterjesztésben minden eddigi nyűglődésünknek a története, jellemzője is -: egy rendkívül előkészítetlen, kapkodó, s valójában koncepciós, a döntést előre borítékoló törvényjavaslatról van szó.A törvény előterjesztői egyszerűen annyira sem tisztelték saját képviselőtársaikat, a saját politikai oldalukon álló képviselőtársaikat, hogy egy alaposabb, egy átgondoltabb, a "nem"-et megindokoló törvényjavaslatot készítsenek, s belezavarták, belehajszolták saját képviselőtársaikat is olykor a szánalmas vergődésbe, számháborúkba és csinált indoklásokba. Igen, nemakarásnak nyögés a vége, s ezt a nyögdécselést éljük itt meg immár hetek óta.Koncepciós döntés született, s amikor hallgattam Pál Lászlónak a törvényjavaslatot előterjesztő megszólalását, akkor fellapoztuk, mit is mondott ő '91 őszén. "Ugyanakkor elmondanám - mondta Pál László - mit jelent az én számomra az expó; nem elsősorban egy rendezvényt látok benne, hanem, talán nagyon sokakkal együtt, egy olyan infrastrukturális fejlesztést, amelynek a végeredménye 1996 után is a főváros számára is egy jelentős bázist biztosít a későbbi fejlődéshez, az Európához való csatlakozáshoz, a gazdasági környezetben való részvétel alapfeltételeinek a megteremtéséhez. Ez az ingatlanfejlesztésekben, szálloda- és egyéb fejlesztésekben megnyilvánul, itt maradandó értékek jöhetnek létre, amely maradandó értékek létrehozása, azt hiszem valamennyiünk érdeke." S folytathatnám a sort Horn Gyulával, aki ugyanebben az időben a következőt mondta itt a parlamentben: "Végtelenül sajnálom a világkiállítás kútbaesését. Személyes véleményem szerint - lehet, hogy a frakcióm tagjai is osztják ezt - úgy ítélem meg, hogy ez a pártcsatározások áldozata lett."Hát úgy ítéljük meg, és meggyőződésem, hogy a szocialista frakción belül is sokan úgy ítélik meg, hogy ez az expó, a világkiállítás pártcsatározások áldozata lett. S a pártcsatározás egyik résztvevőjének, a Szabad Demokraták Szövetségének a határozott "nem"-jéről van itt tulajdonképpen szó - mint ahogy ezt Kósa Lajos fideszes képviselő megszólalásában is jelezte, felerősítette. Mert amikor a szakértőkről, a hozzáértőkről van szó, akkor azért mégis elgondolkodtató - és utalok itt a számháborúkra -, hogy négy esztendeig a Magyar Szocialista Párt jelenlegi frakciójából sokan részt vettek bizottsági üléseken, részt vettek döntésekben, részt vettek különféle döntések előkészítésében, igazán lehetett volna ismeretük a részletekről, a gazdasági döntések részleteiről, a pénzügyi döntések részleteiről, akkor meg kell élnünk azt, hogy itt a parlamentben a szocialista Pál Lászlót éppen egy szocialista, Baráth Etele javítja ki, amikor Pál László, akit szinte belehajszoltak ebbe a "nem"-be, s meg kellett fogalmaznia azt, amit korábban másképpen fogalmazott, s arról beszélt, hogy ez a 43 milliárd - amibe kerül az expó - nagyon kevés munkahelyet teremt; s arról beszélt, hogy mindössze két-háromezer új munkahelyről van szó. Baráth Etele arról beszélt, hogy '95-ben százezer új munkahely létesítéséről dönt tulajdonképpen a parlament, s akkor még nem beszél az idegenforgalmi bevételek minden egyes milliárdjáról, mely egymilliárd forintos idegenforgalmi bevétel több mint háromezer új munkahely létesítését jelentené.Kik a szakértők? Nem nagyon hangzott el itt ebben a Házban, hogyan vélekedik most, ebben a jelen helyzetben a világkiállítás megrendezhetőségről a Magyar Gazdasági Kamara, hogyan vélekedik a Munkaadók Szövetsége, hogyan vélekedik az Országos Idegenforgalmi Hivatal vagy éppen a Magyar Egyházak Ökomenikus Tanácsa, és hogyan vélekedik a világkiállítás megrendezhetőségéről az a több mint 1200 település, amely vagy saját expórendezvénnyel vagy csatlakozó rendezvénnyel készült, - mindazok ellenére készült, amelyek az elmúlt esztendőkben az expót tönkretenni akarták, kívánták.Bács-Kiskun megyei listás képviselőként valóban nem időhúzás szándékából, de engedjék meg, hogy csak néhány települést említsek meg, ahol képesek voltak a pártcsatározásoktól mentes helyi programokat, rendezvényeket előkészíteni, s nagyon bíztak abban, hogy - függetlenül a választási eredménytől - lesz világkiállítás
1996-ban. Nemcsak Kecskemét készült több rendezvénnyel, de Jakabszállás, Hajós, Bugac, Kecel, Kiskunmajsa, Tiszakécske, Nemesnádudvar, Tiszaalpár, Baja, Kalocsa, Solt - s lehetne tovább sorolni. És lehetne itt akár azt a több mint 1200 települést felsorolni, ahol nagyon bíztak abban, hogy a választások után felszálló ágban lesz mindaz, ami az expóval kapcsolatos.Egyetlen dolgot emelnék még ki ezzel kapcsolatban, azt, hogy milyen előkészületek voltak. Itt, bármelyik oldalon ülő képviselőtársaim is pontosan tudják, hogy a testvérvárosok, a testvértelepülések - és nemcsak a kárpát-medenceiek, hanem a nyugat-európaiak is - készültek erre a magyar világkiállításra. Készültek látogatással, magukat megmutatandó összejövetelekkel. Ha csak ezt szorzom be ezzel az 1200-zal, és minden bizonnyal a világkiállítás megrendezése esetén gyarapodó rendezvényekkel, idelátogatókkal, hatalmas szám kerekedne
ebből.Ami a legnagyobb gondom ezzel a törvényjavaslattal, nem is a hitvány előkészülete, hanem az - és ezzel egyetértek Baráth Etelével -, hogy nincsen igazán alternatívája. Hiszen Baráth Etele azzal fogadta el, s úgy tudja elfogadni, ha a kormányzatnak nincs pénze, vagy pedig emellett a kormányzat rendelkezik egy modernizációs programmal. Nincsen alternatívája ennek a világkiállítási lemondásnak, helyette kapjuk a folyamatos kudarcpropagandát, amely baloldali kormányzat esetén inkább balsiker-propaganda.Úgy gondolom, hogy a Bős-Nagymaros esetében együtt éltük meg azt, hogy jól működött az ország közvéleményének veszélytudata, veszélyérzete. Akkor ez a parlament név szerinti szavazással igent mondott; az ország közvéleménye, bár sokszor nem is tudta igazán, hogy miről van szó, de érezte, hogy valami nagy-nagy baj, egy nagy-nagy dráma készülődik. Most az expó esetén úgy tűnik, a parlament kétharmada igent fog mondani, s az ország közvéleményének pedig - a Gallup-in-tézet közvélemény-kutató intézetének jelentésére hívnám fel újra a figyelmet - közel kétharmada támogatja a világkiállítás megrendezését. (11.20)Mi - a Magyar Demokrata Fórum - megtanultuk tisztelni a közvélemény-kutató intézeteknek az állítását, kutatásait. (Közbeszólás: Elég későn!)Nagyon nagy veszélyt látok - tisztelt MSZP-s képviselőtársaim - az expó lemondása esetén. Tardos Márton képviselőtársam, és mások is, fölhívták arra a figyelmet, az ország közvéleményében kialakult egy olyan képzet, hogy az expó lemondása esetén emelik a nyugdíjat, új munkahelyeket teremtenek, támogatni tudják majd a nagycsaládosokat, a fiatalok lakásgondjainak enyhítését, csökken az infláció, kórházakat és intézményeket lehet korszerűsíteni, jut a közbiztonságra, oktatásra és így tovább, mintha ez a 43 milliárd valóban olyan sok lenne. Ez a tévképzet és ez a balsiker-propaganda együtt valójában igen veszélyesen hathat az elkövetkezendő hónapok belpolitikai stabilitására. Veszélyes az expó lemondása az ország részére, hiszen bénítja azt a kezdeményezőkészséget, amely éppen ennek nyomán kialakulni látszott, és amelyről több képviselőtársam beszélt, s amelyről '90-ben s '91-ben is oly sokat beszéltünk, hogy a világkiállítás a nemzeti közmegegyezésnek egy minimális programja lehet, valóban pártcsatározások, viszálykodások elkerülését szolgálta volna.Felhívom elsősorban az MSZP-s képviselőtársaim figyelmét, hogy van egy kiút, van egy kísérlet, van egy lehetőségük: Szabad Györgynek a javaslata. Szabad György képviselőtársam tegnap azt javasolta, hogy a parlament állítson föl egy eseti bizottságot, és ez az eseti bizottság tényekkel, számokkal bizonyítsa a világkiállítás megrendezhetőségét.Úgy gondolom, hogy ez a javaslat ad egy lehetőséget, egy esélyt nemcsak a méltóságteli visszavonulásra, visszavonásra, hanem a nyugodt, megfontolt döntésre is. Nagyon kérem, elsősorban a kormányzópárti képviselőket, fontolják meg a döntésüket. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)