Pokorni Zoltán (Fidesz)
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Államtitkár úr válaszát én elfogadom, noha a kérdés nem arra vonatkozott, hogy mennyi idő alatt lehet kiküszöbölni ezeket az egyenlőtlenségeket, hiszen valamennyien tudjuk, hogy ez hosszú évek vagy évtizedek munkája lehet. De az a kormány, illetve a parlament feladata, hogy a lehető legrövidebb időn belül világos követelményeket állapítson meg és világos szabályozókat alakítson ki. Ezt nem lehet halogatni. Hiszen az, amit ön, államtitkár úr elmondott, a képzési normatívák hallgatólétszám-arányos növelése, ez
3 milliárd forintot érint, amiből 1 milliárd forint automatizmus. Marad 2. Ha ilyen ütemben halad az a munka, amiről ön beszél, akkor 25-30 év alatt érjük el azt, hogy a teljes felsőoktatási szféra finanszírozása a törvényben előírtak szerint alakul, amit pedig a törvény 1995. január 1-jétől ír elő kötelezően. Ennek a parlamentnek - önöknek, hölgyeim és uraim - ebben az évben a felsőoktatás fejlesztéséről törvényt kellene hoznia. Önöknek, önnek, államtitkár úr, illetve Fodor Gábor miniszternek ezt a törvénytervezetet be kellene terjesztenie. Ma október 25-e van. Megy az idő. S nem az a baj - ez engem nem zavar -, hogy ideáll valaki, vagy a miniszter úr, vagy az államtitkár úr, és kéthavonta hosszabbítást kér hol a tandíj, hol a fejlesztési törvény, hol a felsőoktatás finanszírozása reformjának az ügyében. Hanem az a baj - látták ezt a táblázatot -, hogy megalázó körülmények között dolgoznak az ön kollégái és az én kollégáim egyaránt, és megint csak új nemzedékeket és korosztályokat fosztunk meg a felemelkedés lehetőségétől. Tehát nagyon megy az idő. Törvény kötelezi önöket ezeknek az időszakoknak a betartására, és ez valamennyiünk erkölcsi felelőssége. Válaszát elfogadom, mert értékelem, érzem ezt az irányt. De - ahogy az előbb képviselőtársam mondta - nekem is van egy kikötésem: a felsőoktatás-fejlesztési törvényt ebben az évben ide kell hozni a Ház elé, mert erre önöket törvény kötelezi. Ezzel a feltétellel mondok igent, elnök asszony. (Taps.)