Gáspár Miklós (KDNP)
DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először szeretnék röviden foglalkozni az expó lemondásával kapcsolatban a kormányzat által elkövetett törvénysértéssel, majd azt követően a kompromisszum lehetőségét fogom keresni.A Magyar Köztársaság Országgyűlése a 36/1991. számú országgyűlési határozatában, valamint az 1991. évi LXXV. számú törvényben úgy rendelkezett, hogy 1996-ban Magyarországon világkiállítást kell rendezni. Az országgyűlési határozat felhatalmazta és egyben kötelezte a kormányt, hogy a világkiállítás megrendezése érdekében a szükséges intézkedéseket tegye meg, folytassa az előkészítő munkálatokat, kezdeményezze a pénzügyi befektetői tárgyalásokat, alakítsa ki a világkiállítás megrendezésének szervezeti rendszerét és terjessze az Országgyűlés elé a világkiállítás megrendezéséről szóló törvényjavaslatot.(18.40)A kormány által beterjesztett és az Országgyűlés által elfogadott törvény az előbb említett feladatok végrehajtására ugyancsak kötelezte a kormányt, de ezeken túlmenően további feladatokat is előírt számára. Így a törvény részletesen rendelkezett a világkiállítás időpontjáról és időtartamáról, a világkiállítás területéről és a terület biztosításával kapcsolatos eljárásról, a világkiállítási főbiztosról és a Világkiállítási Tanácsról, a világkiállításhoz kapcsolódó elő-, utó- és kiegészítő rendezvényekről, valamint a világkiállítás megrendezésének gazdasági feltételeiről és ezek garanciáiról.A törvény újólag megerősítette, hogy a világkiállítás megrendezése a kormány feladata - a megrendezésért tehát a kormány felelős.A kormány által elkövetett törvénysértés ezek után abban áll, hogy - az érvényes és hatályos országgyűlési döntésekkel és előírásokkal szöges ellentétben - az első intézkedései között értesítette a hivatalos nemzetközi szerveket, a nemzetközi közvéleményt, a meghívott, valamint a meghívást elfogadott országokat, továbbá a világkiállításban érintett valamennyi külföldi résztvevőt a világkiállítás lemondásáról. A törvénysértés tehát abban áll, hogy a kormány - a magatartásával, az eljárásával - nyilvánvalóvá tette a bel- és a külföld előtt egyaránt, hogy 1996-ban nem lesz Magyarországon világkiállítás, holott ezt csak az Országgyűlés ilyen értelmű döntését követően tehette volna meg.1991-ben a világkiállítás megrendezéséről a döntést az Országgyűlés hozta, tehát az alkotmányos szabályoknak megfelelően a világkiállítás lemondásáról is csak az Országgyűlés dönthet. Ezzel szemben a kormány az érintettekkel a világkiállítás elmaradását mint befejezett tényt közölte, azzal az indokolással, hogy az ország a világkiállítás megrendezésére anyagilag nem képes. Nyilvánvaló, annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy az ország anyagilag képes-e a világkiállítás megrendezésére vagy sem, ennek az eldöntésére szintén az Országgyűlésnek van joga. A kormány - mint az Országgyűlésnek felelős végrehajtó hatalom - az Országgyűlés döntését az alkotmányos szabályok szerint végrehajtani köteles mindaddig, ameddig az Országgyűlés ellenkező tartalmú döntést nem hoz.A kormány nem azzal követett el törvénysértést, hogy törvényjavaslatot terjesztett az Országgyűlés elé a világkiállítás elmaradásáról - ehhez joga van -, hanem azzal, hogy megsértette alkotmányos kötelezettségét, és elvonva az Országgyűlés hatáskörét, az Országgyűlés helyett döntött. E döntéssel a kormány - alkotmányellenesen - magát a törvényhozó hatalom, az Országgyűlés fölé helyezte. A kormánynak ez a megelőlegezett és jogtalan döntése volt az, amely anyagi és erkölcsi kárt okozott az országnak, és megingatta a jogbiztonságba vetett hitet.A kormány most azzal magyarázkodik, hogy ő nem mondta le az expót, nem vonta el az Országgyűlés hatáskörét, hanem csak a saját álláspontját közölte a külfölddel, amelyet az Országgyűlés döntésétől kívánt függővé tenni. Ez a magyarázkodás azért hiteltelen, mert az érintett külföldi szervezetek, nagykövetségek és személyek is úgy értelmezték a kormány expót lemondó döntését, úgy reagáltak a kormánynyilatkozatra, hogy azt a világkiállítás végleges lemondásaként vették tudomásul.Az expó elmaradásával kapcsolatos kormányközlés végleges és megmásíthatatlan jellegére mutat az is, hogy a kormány a világkiállítással összefüggésben lévő minden kötelező előkészületet és munkát - amit számára a már említett országgyűlési határozat és törvény előírt
- leállított - leállított, illetve nem folytatott, mégpedig az Országgyűlés erről szóló döntése előtt. Ha a kormány valóban az Országgyűlés döntésétől akarta volna függővé tenni a világkiállítás sorsát, ha valóban komolyan vette volna az Országgyűlést - amint az alkotmányos kötelezettsége lett volna -, akkor nem 1994. szeptember 22-én nyújtotta volna be az Országgyűlésnek az expó lemondásáról szóló törvényjavaslatát, hanem jóval előbb, már a nyári rendkívüli ülésszakon, illetőleg előbb benyújtotta volna az Országgyűlésnek a törvényjavaslatot, s annak döntésétől függően mondta volna le az expót, illetve járt volna el.Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Önök a választási kampányban is és az új országgyűlési ciklus elmúlt száz napja alatt is állandóan kinyilvánították konszenzuskereső igényüket, vagyis azt, hogy a döntéseik során megegyezésre törekszenek az érintettekkel, de legalábbis figyelembe veszik a döntéssel érintett szervezetek, az ellenzék, a lakosság különböző csoportjainak véleményét. Önök többször is kinyilvánították, hogy párbeszédre törekszenek a társadalommal. E párbeszéd és ennek nyomán a konszenzus létrehozása mikor lehetne aktuálisabb, mint éppen most, amikor a közvélemény-kutatási adatok szerint a lakosság többsége akarja a világkiállítást, de ha csak a fele akarja, akkor is célszerű létrehozni a konszenzust. A konszenzus létrehozása mikor lehetne aktuálisabb, mint éppen most, amikor a társadalom jelentős része - több mint százezer aláírás összegyűjtésével, amellyel az expót támogatja - népszavazás kiírását kéri az expó megrendezése érdekében.Tisztelt Kormánypárti Képviselők! A világkiállítással kapcsolatos költségeket, azok pozitív vagy negatív mérlegét előttem sokan és sokféleképpen mérlegelték. Én hadd szóljak néhány mondatot egy másik szemszögből, éspedig azoknak a szemszögéből, akik nem pusztán a fillérre elszámolható nyereséget vagy csak a konkrét üzleti hasznot keresik egy kis országnak az egész világ előtti bemutatkozási lehetőségében, hiszen a nagy világrendezvények jó részét - például nagy sportversenyeket - sem kizárólag csak a konkrét pénznyereség kedvéért rendezik.Egy nemzedék életében egy ország csak ritkán kaphat olyan lehetőséget, hogy egy világesemény házigazdája lehet. Úgy mondanám, hogy ha nem rendezik meg az expót, abból Magyarországra nézve anyagi haszon nem származik, viszont sokak számára keserű csalódás a következmény. A fölösleges pénzszűkítő politika még soha, egyetlen országot sem emelt föl. Az expó megrendezése viszont csaknem fél éven keresztül - a tömegkommunikáció által is - szinte az egész világ figyelmét ránk irányítja. A távoli világ számára is láthatóvá, azonosíthatóvá és egyedi országgá válunk itt, e változó és megújhodó Közép-Európában, és nem fogják földrajzilag például összetéveszteni Budapestet Bukaresttel.Az expót magunknak csináljuk, a létesítmények itt maradnak nekünk, itt hasznosulnak, ugyanakkor alkotóerőnket az egész világba elviszik. A világkiállítás nem egy alkalommal, hanem hosszú távon és perspektivikusan eredményez kedvező hatást az országnak.Mindezek után ismét kérem kormánypárti képviselőtársaimat - s most elsősorban az MSZP képviselőire gondolok, hiszen az MSZP jelentős része az elmúlt parlamenti ciklusban támogatta az expót -, hogy tegyenek tanúbizonyságot a kompromisszumkészségükről. Gondolják meg, hogy a nagy esélyek, a nagy országos vállalkozások lehetősége a történelemben általában csak ritka időközökben adatik meg egy országnak. Gondolják meg, hogyan fognak elszámolni választókerületük, választókerületük városainak és falvainak egy jelentős része előtt, azok előtt, akik akarták a világkiállítást, és konkrétan is készültek rá. Gondolják meg, hogy az MSZP álláspontja a világkiállítás kérdésében alapvetően a koalíciókötés nyomán változott meg, de a társadalom többségének akarata talán fontosabb, mint a koalíciós partner nem megalapozott igényének a kielégítése!(18.50)A kompromisszumkeresésre több út is kínálkozik. Először emlékeztetnék Szabad György javaslatára, amelyben ő a döntés előtt egy eseti bizottság felállítását indítványozta a közpénzből finanszírozandó világkiállítási beruházások felbecsülésére, ezen beruházások utóhasznosításának becsülhető tőkésített értéke felmérésére, valamint a világkiállítás esetleges lemondásából eredő kárpótlási kötelezettség, illetőleg a lemondás esetén is eszközölt folytatólagos beruházások pénzszükségletének megbecsülésére. Én pedig szeretném javasolni - amennyiben az expót elutasító döntésüket nem tudják megváltoztatni, és ez nincs ellentétben az előző javaslattal sem -, hogy a világkiállításról történő zárószavazás a népszavazás eredményének megállapítása után történjék. Tudom, hogy nem ideális ez a javaslat, ennél ideálisabb lenne, ha keresnénk az Országgyűlésben annak a megoldási lehetőségét, hogy törvényhozási úton hogy lehetne lehetővé tenni azt, hogy az önkormányzati választások és az expóról szóló népszavazás egy időben történjék. A világkiállítás Magyarország válasza lehet a kor kihívására. A parlament pártjai most tanúbizonyságot tehetnének egy igazi nagy ügyben, egy igazi nemzeti összefogásról. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)