Zsigmond Attila (MDF)
ZSIGMOND ATTILA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Drága uram, minek ide világkiállítást építeni? Hagyjunk mindent úgy, ahogy van, semmihez se nyúljunk hozzá, csak írjuk ki a határra: ez itt 40 év szocializmus. Aztán jöhet a világ, nem kerül semmibe, és néz-
heti." Ezt az eredeti, gazdaságos, mit mondjak: takarékos ötletet 1990 januárjában egy taxisofőr adta elő nekem."A társadalom felkészítése katasztrofális. Az emberek túlnyomó többsége valami istencsapásnak tekinti ezt az ügyet, ahelyett, hogy az előnyeiről hallhatott volna bármit." Ezt a mondatot viszont Békesi László pénzügyminiszter úrtól idéztem. Ő mondta ezt, amikor a világkiállítás előkészítését vizsgáló parlamenti bizottság 1990 februárjában meghallgatta őt.Magam mindig expópárti voltam. Most immár a harmadik parlamenti ciklusban szólok mellette. Néhány társammal együtt, akik ma is tagjai a tisztelt Háznak, már kétszer szavaztunk igennel, és nem titok, most is ezt fogom tenni. Tehát, mint mondtam, mindig expópárti voltam, és most abban a kényelmes helyzetben vagyok, hogy nem kell mást tennem, mint Békesi László akkori aktív pénzügyminisztert szó szerint idézni a már említett jegyzőkönyvből. Hitelesnek kell elfogadnom mindenekelőtt azt, amit akkor, 1990 februárjában az ország gazdasági helyzetéről mondott. Kérem, hallgassák az idéze-
teket."... gazdasági válsággal küzdő ország" - minősítette hazánkat egy hónappal a rendszerváltás előtt. Másutt azt mondta:"... azok a belső feszültségek, amelyek a négy évtizedes stagnálás, visszaesés, ilyen-olyan elhibázott program, vagy politika alapján kialakultak." Azután: "Az egész államháztartás elképesztő ingatag lábakon áll." És talán a legérdekesebb: "Mindenki szeretné viszonylag rövid idő alatt visszanyomni a jelenlegi 20 százalék fölötti inflációt."Nem ismerős, hölgyeim, uraim, ez az örökifjú diagnózis ma? Ám mindezek ellenére akkor Békesi úr tovább érvelt a világkiállítás mellett. Ismét idézet következik."... a kormányban... Elég nagy az eltökéltség, hogy ilyen világkiállítás megrendezésének esélye egy évszázadban egyszer adatik meg, és az előnyöket ki kell használni. Tehát a kormány világkiállítás-párti, aggályaival, belső ellentmondásaival együtt. Ezt felelősséggel merem mondani.""... a munkanélküliség levezetésének egyik kitűnő eszköze lehet. Hogy ez nem kapott elég hangsúlyt, ez persze a mi hibánk is. Ezt nagyon elismerem." Ezt Békesi úr mondja, kedves képviselőtársam, mielőtt félreértené a helyzetet. Tehát idézet van, folyamatos idézet. "... Ezt nagyon elismerem. Nemcsak arról van szó, hogy a beruházás időszakában jelent egy levezető szelepet, mert minden közmű-beruházás, minden infrastruktúra-fejlesztés csökkenti a munkanélküliséget a világban mindenütt. Ha ez még konkrét célhoz kapcsolódik, mint amilyen egy világkiállítás, ez egyértelműen hasznos. De később is. Hiszen ez annyit jelent, hogy segít annak a tercier szektornak a fejlesztésében, amiben gyengék vagyunk. És az bizony élőmunkafelvevő, méghozzá nem kis mértékben. Akár a közlekedésről van szó, akár idegenforgalomról van szó, akár mindarról, ami ennek a vonzataként a működtetésben megjelenik később."De konokul olvasom tovább az idézeteket a pénzügyminiszter úrtól."... 84 milliárdot ez az államkassza nem tud előteremteni..." Akkor ennyire értékelte. "Ugyanakkor nem tartom - és ez a dolog lényege - reménytelennek még ilyen körülmények között sem a vállalkozás finanszírozását.""... valójában meg kell ragadni azt a néhány kulcspontot, ami miatt ennek a nemzetnek jó, hogy ekkora vállalkozásba fog." Bocsánat, pontosítok: "belefog", mert idézetről van szó."Az ezredfordulón belül nem lesz egy olyan ösztönző erő, amely a hihetetlenül elmaradott magyar infrastruktúra fejlesztésének a fellendítéséhez nélkülözhetetlen.""... ami nélkül ennek az országnak a gazdasági fejlesztése elképzelhetetlen.""Ez az, amire lehet vállalkozásokat találni. Ez az, amire van finanszírozási készség a világban.""... világos, a világ számára meghirdetett program mellett egy szerény költségvetési vállalással is meg lehet csinálni a világkiállítást."És megint mondom: ne felejtsük el, hölgyeim és uraim, tisztelt Ház, hogy a dátum 1990 februárja. A parlamenti bizottságnak arra a kérdésére, hogy milyen következményei lehetnek a világkiállítás lemondásának, Békesi László a következőket válaszolta:"Tessék már végiggondolni: ha egy ilyen döntés után, egy ilyen vállalás után ez az ország visszalép, akkor vajon ez a külföldi, egyéb befektetők számára mit jelent. Azt fogják mondani, jó, jó, hát ezek azt is mondják, hogy biztosítékokat kapnak erre-arra, ötpercenként változtatják nézetüket, szóval azt gondolom: nagyon-nagyon hátrányos következmények lehetnek. Ez a véleményem. Nagyon hátrányos lenne az országra nézve, ha visszalépne."Majd még fokozza: "Hogy milyen következménye lenne egy visszalépésnek? Hogy a nemzetközi megítélésünket drasztikusan rontaná, az nem kétséges."(19.00)Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Nagyon kérem, most az egyszer kivételesen kivétel nélkül hallgassanak Békesi László pénzügyminiszter úrra! Köszönöm a szót. (Taps az ellenzék soraiban.)