Varga István (MDF)
DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! E késői időpontban még egyszer átlapoztam a kormány előterjesztését az expó lemondásával kapcsolatosan. Engedjék meg, hogy vulgárisan fogalmazzak. Miért javasolja a kormány, hogy ne legyen Magyarországon expó? Csak. Természetesen erről a kérdésről, erről a valóban nemzeti ügyről nem lehet olyan stílusban és tónusban tárgyalni, mint ahogy délelőtt néhány képviselőtársam a másik oldalról, a patkó tőlem jobbra eső oldaláról beszélt. S mivel Jacques Chirac szóba került, engedjék meg, hogy De Gaulle-lal folytassam: gondolkodásom ténybeli oldala is arról győz meg, hogy Franciaország csak akkor talál magára igazán, ha élre kerül, mert csak a nagy vállalkozások képesek ellensúlyozni azokat a bomlasztó csírákat, melyeket Franciaország népe magában hordoz.Tisztelettel kérem a Ház jelen lévő és jelen nem lévő tagjait, hogy döntésüknél fogadják meg De Gaulle szavait, és gondolják át, gondolják végig, hogy talán ebben a szellemben kellene döntenünk erről a meglévő törvényről és erről a világkiállításról. Ez a kormányelőterjesztés nemcsak hogy pongyola, nemcsak hogy fércmű, hanem két alapvető kérdést nem dolgoz ki. Nevezetesen - amiről képviselőtársam is beszélt az imént - a kártérítéseket. Tisztelt Ház! A kártérítési pereknek - a vállalkozók és néhány jogász barátom számításai szerint - legszűkebben számolva is 25-30 milliárd forint kártérítési vonzata lesz a pacta sunt servanda elve megszegésének, melyről képviselőtársam beszélt. És ez nemcsak azt jelenti, hanem azt is jelenti, hölgyeim és uraim, hogy az adott szó kötelez. Azt hiszem, ennek ez az első jelentése. Talán ezt is figyelembe kell venni. S még valami, amiről a Heti Világgazdaság, a Világgazdaság, a Figyelő írt. Úgy tudom, a kormány kötelezettséget vállalt arra, kénytelen is, hogy 1996-ban az 1100 éves honfoglalás évfordulójáról méltóképpen meg fog emlékezni. S arról is szólt az előterjesztő, hogy a beszédeken kívül valamilyen beruházásra, eseményre is sor kerül. A legújabb adatok szerint ennek a költsége 15-20 milliárd forint lesz. Ha ezt a 15-20 milliárd forintot és a kártérítési összegeket összeadjuk, akkor azt hiszem - a számháborúba különös tekintettel arra, hogy nem vagyok közgazdász, nem kívánok beleszólni - ezt is meg kellene fontolni a döntés meghozatalakor. Megmondom őszintén, nem értem a szocialista párti képviselőket ebben a kérdésben. Nem értem azért, mert ugyanúgy konzekvensen a világkiállítás mellett voltak, mint ahogy a Szabad Demokraták Szövetsége mindig is ellene volt, és ezért a konzekvens álláspontért természetesen mindkét pártnak tisztelet. Azért nem értem szocialista képviselőtársaimat, mert önökre a magyar választópolgárok közül - s nyilvánvaló, hogy ez büszkeséggel is töltheti el önöket - 1,8 millió ember szavazott. Önök parlamenti többséggel rendelkeznek. Az önök neves parlamenti képviselői, művészei, miniszterei egészen idáig az expó mellett foglaltak állást. Több képviselőtársam idézte - s ez nagyon lényeges dolog -, hogy volt egy 5:1 arányú ad hoc bizottsági döntés, amely szerint természetesen meg fogják rendezni a világkiállítást. Nem tudom, hogy most szükséges-e egy vélt rossz paktum - mert hisz valljuk itt be, egy paktumról van szó - alapján korábbi választási ígéreteiknek ellentmondóan az expót lemondani. Nagyon jól emlékszem a hozzánk egyáltalán nem közelálló Népszava cikkére, amikor megrökönyödött azon, hogy az MSZP frakcióvezetője még a választást megelőzően is úgy nyilatkozott - és minden programban úgy szerepelt ugyebár -, hogy az expót önök támogatják. Tisztelt szocialista párti képviselők, én úgy gondolom, hogy az adott szó kötelez. Önökre több más pozitív dolog mellett azért is szavaztak közel kétmillióan, mert önök azt ígérték, azt mondták, azt írták le, azt deklarálták, hogy önök a világkiállítás mellett vannak. Megmondom őszintén, hogy e késői órán csak vázlatosan akartam foglalkozni azzal a kérdéssel, ami az elmúlt heti ülésen óriási vihart és port kavart, nevezetesen, hogy törvényt és alkotmányt sértett-e a kormány vagy sem. Ami mégis megszólalásra késztet - és valószínű, hogy csak a jegyzőkönyv és néhány figyelmes képviselőtársam kedvéért kerül rögzítésre - az az, hogy az elmúlt heti vita után Soós Károly Attila ismét párbajt vívott Demeter képviselőtársammal, és államtitkár úr végül azt mondta, hogy a törvényben, az országgyűlési határozatban előírt alapozási munkálatokat természetesen nem fogják elkezdeni. Tisztelt Képviselőház! Természetesen ez is törvénysértés, és gondolom, most már államtitkár úr is nagyjából sejti, hogy miből áll az a törvénysértés, amelyet a kormány valóban elkövetett országgyűlési határozattal, alkotmánnyal és törvénnyel szemben; s az 1991. évi LXXV. törvénnyel szemben menetel. S valóban felmerül a kérdés: hogyan várunk, várnak el önök az ország polgáraitól jogkövető magatartást. S még az utolsó érvem, kedves szocialista képviselőtársaim, ezt is tegnap este olvastam. Baráth Etele a közelmúltban a következőképpen nyilatkozott: politikai és gazdasági szempontból egyaránt elfogadhatatlan és indokolatlan a világkiállítás lemondása. Úgy gondolom, hogy Baráth Etele szavait, aki városépítő is, főpolgármester-jelölt is, érdemes megfontolni és meghallgatni. Tisztelt Szocialista Képviselőtársaim! A múltkori ülésen Lezsák Sándor képviselőtársam felszólalása után felugrott az egyik SZDSZ-es képviselő és azt mondta, hogy Lezsák úr, nehogy gonosz... Igen, Bauer Tamás volt, integet. Én azt mondom, kedves szocialista képviselőtársaim, ne hallgassanak néhány Luciferre. Azt hiszem, ez egy finoman megfogalmazott mondat. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Abban a szerencsében volt részem - nem mint parlamenti képviselő, aláhúzom, nem mint kormánytag, hanem mint magánember, mint ügyvéd -, hogy részt vettem a sevillai világkiállításon, családommal együtt ott voltam
Sevillában.(19.20)Erre azért térek ki, mert az egyik SZDSZ-es képviselő azt mondta, hogy a sevillai világkiállításon növekedett ugyan az idegenforgalom, de ez legfeljebb Andalúziának jelentett valamilyen fejlődést. Kérem szépen, ez egy óriási csúsztatás! Aki járt Sevillában, ott beszélt a spanyolokkal, aki ismeri Spanyolországot, az tudja, milyen óriási volt a fejlődés az infrastruktúrától kezdve Spanyol-országnak azon a valóban elmaradott vidékén. S amiért még említem Sevillát, tisztelt Ház: volt ott egy pavilon, egy kis magyar pavilon, amit Makovecz Imre épített. S higgyék el, hogy nem a vatikáni kőrengeteghez zarándokoltak el, nem a japán pavilont nézték meg, nem a német pavilonhoz mentek el az emberek, hanem a Makovecz-féle pavilonhoz zarándokoltak el, ahhoz a hét toronyhoz.Úgy gondolom, ha Sevillában csodájára jártak nemcsak a pavilonnak, hanem az ott dolgozó, a pavilont építő mesteremberek munkájának, s ha ez a nép ügyes, szorgos, rendkívül tehetséges - ahogy az önök miniszterelnöke is mondta az elmúlt héten -, akkor meggyőződésem, hogy meg kell mutatnunk magunkat a világnak
1996-ban; ugyan nem sevillai "A"-típusú világkiállítást fogunk rendezni, hanem csak "B"-kategóriás szakkiállítást, de erre feltétlenül szüksége van ennek a nemzetnek. Mert ne felejtsük el, hölgyeim és uraim, hogy depressziós néppel, lehorgasztott fejű nemzettel nem lehet országot építeni, s úgy gondolom, abban konszenzus van minden parlamenti képviselő között, hogy minden párt országot akar építeni.Felmerült itt, kedves képviselőtársaim, az 1896-os világkiállítás is, természetesen ez is degradálva - illetve nem világkiállítás, bocsánat, hanem budapesti nemzeti kiállítás. Arról beszéltek itt többen, hogy egész más volt a gazdasági környezet, egy növekedő pályára lépő gazdaságról volt szó, és jó, hát épült itt négyszáz elemi iskola, volt itt Vaskapu-szabályozás, Körút, Andrássy út, Vígszínház stb., stb., de ezt nem lehet párhuzamba állítani, erről nem szabad beszélni, nagyon rossz a példa. Ezzel kapcsolatosan csak egy dologra szeretnék rámutatni, s ez megint szocialista képviselőtársaimnak szól. Ha jól emlékszem, 1895-ben gróf Apponyi Albert meghirdette, kedves képviselőtársaim, a treuga dei-t; meghirdette azt, hogy a parlamenti pártok hagyják abba a csatározásokat, függesszék fel a villongásokat, és ezt a nagy eseményt, az ezres évfordulót együtt ünnepeljék meg. Úgy gondolom, talán egy kormányzópártnak, illetve kormányzópártoknak is szükségük lenne arra, hogy egy kis szélcsend következzék be hat hónapon keresztül, hogy valóban nemzeti egység legyen. Kérem, döntésük meghozatalakor ezt is gondolják meg.Miért kell megtartani az expót, tisztelt képviselőtársaim? Amikor Békesi László elvállalta, amikor mi, illetve a korábbi parlament döntött erről, akkor az egész világgazdasági környezetben - úgy tudom, bár nem vagyok közgazdász - recesszió volt. Nekem azt mondják tanult közgazdász barátaim, hogy bár Magyarországon nincs még igazi gazdasági növekedés, de körülöttünk, a világban a világgazdaság növekedő pályára lépett. Hölgyeim és uraim, vége van a recessziónak! Egy növekvő világgazdaságban, egy ilyen környezetben elszalasztani azt a lehetőséget, hogy mi is rálépjünk erre a pályára, ehhez mi is csatlakozzunk, ez, tisztelt Ház, bűn. Arról beszélünk és beszéltek itt jó néhányan, hogy jövőre növekszik a munkanélküliség, mindegy, hogy milyen számban, de nem csökkenő tendencia, mint az előző kormány idején. Úgy emlékszem, Baráth Etele azt mondta itt - ez jegyzőkönyvbe is került -, hogy a világkiállítás megrendezésével 60-70 ezer fővel csökkenni fog a munkanélküliek száma. Nincs szükség munkahelyekre, tisztelt képviselőtársaim? Ez is az expóhoz kapcsolódik! Arról beszéltek itt, a sajtóban jó néhányan, hogy nemzeti léggömb, buborék, köd - ez az expó; fantazmagória, álom... Nem, tisztelt képviselőtársaim, az expó valóság! Sokkal nehezebb ebből a pozícióból, innen visszalépni, és sokkal többe kerül, mint hogy felépítsük az expót. Azt mondták, hogy az expó Budapestért van, és nem a vidékért van. Arról beszéltek és arról cikkeztek például - csak egy extra példát hadd mondjak, azt hiszem, a miniszterelnök úr mondta a Népszabadságban, amikor erről döntöttek -, hogy nem fog növekedni az expóval az idegenforgalom. Nem - csak 10 millióval többen fognak idejönni... Gondolom, senki nem hiszi el, hogy expó nélkül, mondjuk, az én választókörzetembe, Békés megyébe, Békéscsabára vagy Orosházára tolongani fognak a turisták, ugyanúgy, mint ha lenne expó. Lehet, hogy a Dunántúlon másként alakulnak a dolgok, de azt azért meggyőződéssel vallom, azon nem lehet vitatkozni, hogy az expónak idegenforgalom-növelő hatása lesz vagy sem. Tisztelt Képviselőtársaim! Arról is elfeledkezik ez az előterjesztés, hogy a világkiállítás látogatói fizetni is fognak, ha nem is sokat. Úgy emlékszem, Spanyolországban közel húszezer forint volt a belépő. Ezzel abszolút nem számol senki - az előterjesztés sem termé-
szetesen. Nem oly régen, még a kormánydöntés előtt, úgy emlékszem 380 vagy 385 település önkormányzati vezetőit összehívták akkor még a vidéki expóval kapcsolatosan, s felmerült az az ötlet - akkor majdnem a megvalósítás szintjén -, hogy az is része lenne az expónak, Magyarország bemutatásának, ha minden város testvérvárosai bemutatkoznának, ha filmeket vetítenének, mondjuk, egy finn vagy egy német testvérvárosban. Úgy emlékszem, Baráth Etele is arról szólt, és minden diplomatánk arról panaszkodik, hogy nem ismernek igazán bennünket a világban, nem tudják, hogy Budapest vagy
Bukarest... - hogy egészen vulgáris legyek. Kell, szükséges Magyarország bemutatása! S még valami, tisztelt képviselőtársaim: ez az 1100 év történelmi fordulópont minden nemzet életében. Ennek az agyongyötört, kicsi kis nemzetnek az életében is, amely annyi nagy férfit adott Európának és a világnak - legutóbb két Nobel-díjast. Megérdemli ez a nemzet, hogy a honfoglalás 1100 éves évfordulójáról méltóképpen emlékezzünk meg. S nem tudom, ha most önök lemondják az expót, illetve emellett döntenek, miből fogjuk 1995-ben és '96 első félévében ezt a nagyszabású rendezvényt megvalósítani? Mikor kellene kezdeni? Szerintem jövőre el kellene kezdeni! Teljesen értelmetlen belekezdeni egy új dologba, amikor a régit kellene befejezni. Tisztelt Ház! Hadd fejezzem be Széchenyivel: "Tőlünk függ minden, csak akarjuk!" Önök, képviselőtársaim, akarják az expót!Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb
oldalon.)