Herbály Imre (MSZP)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Bármennyire is akarom, nem tudom elkerülni, említés nélkül hagyni: megilletődött és meghatott vagyok. Megilletődött azért, mert ilyen nyilvánosság előtt először szólhatok, és ráadásul a karzaton tartózkodnak egy páran a választókörzetemből. Meghatott pedig azért, mert egy olyan témában mondhatom el véleményemet, amely az életemhez, hivatásomhoz legközelebb áll, és amely - ellentétben Bogárdi képviselő úrnak a felszólalásában említettel - az ország közvéleményét is foglalkoztatja. A szövetkezet nálam nem csupán munkahely, gazdálkodási forma, hanem olyan létforma is, amely humanizmusomból ered. Éppen ezért el kell mondanom, bármennyire is illene elhallgatnom, mélységes csalódást éreztem, amikor a rendszerváltás kapcsán megszületett, megszülettek az 1992. évi I-es és II-es törvények. Ezek a törvények ugyanis alapgondolatukat tekintve, az átmeneti szabályok kárpótlási elemei kivételével, belefértek abba az irányba, amit a szövetkezetekért felelősséget érző értelmiség igényelt, követni kívánt. Ami miatt csalódottnak éreztem-éreztük magunkat, az a benne fellelhető, átmeneti szabályokban megfogalmazott kárpótlási elemek okán fordult elő. Ezek nemcsak a szakavatott értők, de a laikus szereplők számára is politikai szándékot jeleztek. Én akkor sok, a szövetkezetekért, az azokban felhalmozott, akkor még nagy többségében működőképes vagyonért, a közvetlenül foglalkoztatott tagokért, a különféle, szövetkezetek által integrált tevékenységekért felelősséget érző társammal együtt abban bíztam, arról ábrándoztam, hogy a politika előbb-utóbb belátja tévedéseit, a szövetkezetek szétzilálásában rejlő veszélyeket, s több hibát, vagyis gazdasági racionalitást, alapos jogi megfontolást nélkülöző változtatást nem követ el a szövetkezetek, az ágazat ellen. S eközben, személyes meggyőződésem ellenére, a törvény ellentmondásait feloldva, sokszor a munkahelyükért, vagyonukért aggódó szövetkezeti tagok akaratával ellentétben az átalakulást, a kiválásokat rendben levezényeltem.Sajnos, ezután sem dolgozhattunk nyugodtan; az oktalan félelemből eredő, a politikai taktikázás okán elkövetett változtatások újra és újra sújtottak bennünket. Ilyenek voltak a szövetkezetek bejegyzésével, az alapszabályok, közgyűlések törvényességével foglalkozó úgynevezett komisszár-törvény, vagy az MFA-pályázatokon való részvételi lehetőséget szabályozó vállalkozási, létszám- és árbevételi küszöb. Mindezeket megkoronázó intézkedés volt az 1994. évi XLIV. törvény, a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozó különleges szabályokról, amely a földkiadásról szóló 1993. évi II. törvénnyel együtt permanens feszültségeket, veszélyt teremtett a szövetkezeti tagok egyes rétegei, a szövetkezettel - az előzőekben említett törvények révén - kapcsolatba kerülő kívülállók között. Amikor világossá vált, hogy résztvevője leszek az 1994. évi országgyűlési képviselő-választásnak, de még inkább, amikor kiderült, hogy a parlament tagja leszek, sok olyan instrukciót kaptam, amely az 1992. évi I-es törvényhez - természetesen a kárpótlási elemek nélkül - való visszatérés igényét jelezte.Érezve választóim nyomását, a napi gondokat, én is ezt az álláspontot képviselném legszívesebben. Azonban kiindulva a jelenlegi helyzetből - az átmeneti törvény alapján ugyanis kialakult a külső üzletrész-tulajdonosok rétege, s a szövetkezetben keverednek a klasszikus szövetkezeti és gazdasági társasági szabályok - megértem, a környezetemnek is megértésre, önöknek a lehetséges, a parlament többségével elfogadható módosításokkal kiegészítve, az alábbi indokok alapján elfogadásra ajánlom a beterjesztett törvényjavaslatot. l. A javaslat érdekkiegyenlítő funkciót vállal az
l. §-ban, amikor a szövetkezeti törvény 21. § (4) bekezdése helyére egy megváltoztatott szöveget léptet. A szöveg ismeretében megállapíthatjuk: a szándék jóakaratú és elfogadható. Mivel azonban egy szövetkezet általában nagyobb létszámú és ezért, valamint más oknál fogva sokkal érdektagoltabb, mint a gazdasági társaságok, megfontolandó lenne a kötelező napirendre tűzési küszöb különválasztása, úgy, hogy a tagok esetében ez 10 százalék, a tagok és külső üzletrész-tulajdonosok, vagy kimondottan a külső üzletrész-tulajdonosok esetében 20, esetleg 25 százalékban kerülne megállapításra. 2. A módosítás további érdekkiegyenlítő funkciót is kielégít, amikor a 4. § (2) bekezdés d) pontja alapján a szövetkezeti törvény XI. fejezetét hatályon kívül kívánja helyezni, s ezzel mintegy megszünteti a további oktalan lebontás diszkriminatív lehetőségét; nem akadályozza meg természetesen a gazdasági racionalitáson alapuló, a konszenzuson nyugvó, az értelmes vagyonműködtetést elősegítő szervezeti változtatásokat. Gesztusnak tekinthető ebben a vonatkozásban és ezért - de csakis ezért - elfogadható, hogy a szövetkezeti törvény lehetővé teszi a szervezeti változtatást előkészítő közgyűlésen a jelenlevők többségével, a jelenlevők kétharmadával hozott döntést. Ez szélső esetben a kisebbség által meghozott határozatot jelent. A harmadik: a benyújtott törvényjavaslat 2. §-ában megfogalmazott módosítás mintegy elismerését jelenti annak, hogy a jogalkotást előkészítők belátták az előző döntés következményeit, és most korrigálási lehetőséget kívánnak biztosítani. Ennek nagyon örülök. Csak azt nem értem, hogy miért a vétlen szereplőkkel kívánják megfizettetni a tévedés kijavítását célzó lehetséges, egyébként a gazdasági racionalistás okán is feltétlen meglépendő intézkedések árát. Ezek: a bejegyzési illeték, a közzétételi díj, vagy a közgyűlés összehívását tartalmazó költségek. (10.50)Az általam támogatott módosítások után egy hiányosságról kívánok szólni. Úgy gondolom, hogy ezt ehhez a módosításhoz kapcsolódva lehetne, kellene megoldani. Ez talán a még be nem jegyzett szövetkezetek sorsának rendezése lenne, melyek többsége az előzőekben már említett inkriminált komisszár-törvényből keletkezett. A megoldás, amit én nem tudok megfogalmazni, annak a helyzetnek a feloldását jelentené, amely az
1992-es állapotot statikusan értelmezi, s ebből levezethetőnek látja a megoldást az akkori megállapítások orvoslására, miközben a vagyon, a tagi összetétel alapvetően megváltozott, sőt szélső esetet feltételezve a szövetkezetet esetleg fel is számolták. Kérdés, hogy van-e koherens jogi lehetőség e lehetetlen állapot feloldására. Erre a kérdésre több tucat, sok-sok üzletrész-tulajdonos és több tucat szövetkezet várja a választ.Tisztelt Országgyűlés! Bár egy ellenzéki képviselőtársam óvott attól, hogy ábrándozzunk, én most is, mint 1992-ben, ábrándozom. Hogy miről? Arról, hogy képviselőtársaim átérzik a módosítás szükségességét, felismerik annak érdekkiegyenlítő hatását és gyors, jó döntést hozunk. Ezután erről a nem túlságosan stabil alapról elindulva az Igazságügyi Minisztérium, az OSZT és a többi érintett érdekképviseleti szervek és szakértői szervezetek előkészítenek egy olyan egységes szövetkezeti törvénytervezetet, amely felnőttként kezeli ezt a formációt, az ebben résztvevőket, amely mentesül sanda politikai szándékoktól, közelít a klasszikus szövetkezeti elvekhez; ugyanakkor az átalakuláshoz is lehetőséget ad azoknak a tulajdonosoknak, akik a társasági formától remélik boldogulásukat. Ennek a törvénynek az előkészítése, megfogalmazása, elfogadása demokráciánk fontos próbaköve lesz.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)