Csiha Judit (MSZP)
DR. CSIHA JUDIT igazságügyi-minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt köszönöm a Hangya szövetkezetek múltjával és gazdálkodásával kapcsolatos, számomra eddig jórészt ismeretlen tényeket és számszerű adatokat.Nem kétséges, hogy egy 1947-ben kelt kormányrendelet eredményeként a Hangya szövetkezeteket sok más szövetkezeti központtal, illetve tagszövetkezettel együtt beolvasztották a Magyar Országos Szövetkezeti Központba. A beolvadó szövetkezeti központok vagyona e rendelkezéseknek megfelelően ugyan, de messze a tényleges értékük alatt a MOSZK vagyonává lett, a beolvadó szövetkezeti központok tagszövetkezetei, illetve azok tagjai a MOSZK tagjaivá váltak. Ezeknek az intézkedéseknek kétségtelenül súlyos szövetkezetpolitikai hatása volt. Ezt nem ellensúlyozhatta az a körülmény sem, hogy a tagszövetkezetek a beolvadó szövetkezeteknél lévő vagyoni részesedésükért a MOSZK-tól az átvett vagyon valóságos értékének megfelelő névértékű üzletrészt kaptak. A földműves-szövetkezetbe kényszerített tagok pedig tudomásunk szerint részjegyeiket földműves-szövetkezeti részjegyekre cserélhették. Ennyit a múltról.Nem kívánom vitatni a tisztelt képviselő úr bizonyára megfontolt politikai értékelését sem, annál is inkább, miután a feltett kérdések megválaszolása szempontjából ennek ma már nincs sok jelentősége. A kérdés ugyanis nem az, hogy az intézkedéssel, annak további következményeivel érte-e, s ha igen, milyen kár érte a Hangya szövetkezeti mozgalmat, hanem az, hogy gondolhatunk-e ma egyáltalán ilyen típusú kárpótlások bevezetésére. Úgy gondolom, nem. Érveim a következők.Már az előző kormány kárpótlási elképzeléseihez sem illeszkedtek olyan javaslatok, melyek jogi személyek kárpótlására irányultak. E kárpótlási törvények racionális alapelve az volt, hogy kárpótlást csak természetes személyek kaphatnak. A kárpótlás a tulajdonukban megsértett állampolgárok vagy volt állampolgárok előjoga. Olyan állami gesztus, amely a kárpótlási kötelezettséget csak az egyének közvetlenül elszenvedett sérelmei tekintetében tartja indokoltnak és gazdaságilag lehetségesnek. Másodszor: ha a jogi személyek kárpótlására kiterjesztenénk a törvényt, ez olyan végeláthatatlan és nyilvánvalóan gazdasági ellehetetlenülést eredményező folyamatot indítana el, amelyet ma egyetlen felelős kormány sem vállalhat fel. Ha a képviselő úr a MOSZK-ban egyesített többi szövetkezeti központra, szövetkezetre vonatkozó adatokat is összegyűjtötte volna, akkor kiderül, hogy az általa javasolt kárpótlásszerű megoldás megvalósíthatatlansága nyilvánvaló. Ezt a szocialista kormány sem vállalhatja fel. A kormány jogalkotási stratégiája a jelenre és a jövőre orientált, a jövőbe tekintő törvénykezést preferálja. Ez nem azt jelenti...