Torgyán József (FKGP)
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnöknő. Igen tisztelt Képviselőtársaim! A kormány 1994. október 27-i ülésén elhatározta 1995-ben 1900 kilométer vasútvonal megszüntetését; ezt követően pedig a következő évben további 2000 kilométer vasútvonal megszüntetését határozta el. Amiért szót kértem, az elsősorban az a tény, hogy a megszüntetendő vasútvonalak mindenekelőtt az ország legszegényebb területein találhatók, nevezetesen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a viharsarki részben, a bodrogközi területen; és talán hadd jelezzem előre, hogy akik a Háznak 1990 és 1994 között tagjai voltak, azok igazolhatják, hogy mennyi jogos felszólalás volt - napirenden kívüli felszólalás keretein belül, és egyébként is, interpellációként, kérdésként is elhangzottak ilyenek -, hogy a megszüntetett vasútvonalakat hogyan lehetne helyreállítani. Ehelyett most nem helyreállítjuk a megszűnt vasútvonalakat, hanem továbbiakat szünte-
tünk meg. Azok, akik, mondjuk, az utóbbi időben utazhattak Mátészalkától az országhatár felé elterülő rendkívül szegény területen - amelyre én azt szoktam mondani, hogy nem is annyira elmaradott, mint mondjuk Európához viszonyítva Ázsia, hanem ha lehet, a különbség még ennél is nagyobb és kedvezőtlenebb az ott élő lakosok terhére -, hát bizony szabályos pánikhangulat tört ki a Mátészalkától az országhatár felé elterülő részen, mert számlálóbiztosok szállták meg a vasutakat, elterjedt a híre, hogy Mátészalkánál megszüntetik a szárnyvonalakat, tehát további vasúti közlekedés nem lesz. Ez gyakorlatilag az ott élő lakosság életterének a megszűnését jelenti. Arról már nem is szólnék, hogy ez a mezőgazdaságnak milyen kárt okoz, vagy egyáltalán, hogy lehet onnan közlekedni, amikor a megnövekedett személy- és teherszállítás ellátására megfelelő közútjaink egyáltalán nincsenek. Úgy gondolom, talán nem kell arról külön szólnom, hogy a MÁV érintett dolgozóit milyen hátrányosan érinti a vasútvonalak megszüntetése. De azt hiszem, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, a Viharsarok és a Bodrogköz nem tekinthető egyszerűen üzleti kérdésnek. Tudomásul kell venni, hogy a vasúti feladatok ellátása közszolgálati feladatok ellátását jelenti, a vasúti személyszállítás is közszolgálat. És úgy gondolom, hogy az érintett térségekben élőket nem hagyhatjuk magukra azzal, hogy majd a privatizáció kapcsán valamikor milyen fejlett vasútvonalat fognak tudni kiépíteni ezeken a területeken. A Független Kisgazdapárt az ügyben konzultált az érintett MÁV-dolgozókkal is, akik egyöntetűen vallják, hogy a nemzet számára is óriási károkat okozó döntés ez, hiszen azok a területek gyakorlatilag elsorvadnak, ha a vasútvonal megszűnik. De ha csak abból a tényből indulunk ki, hogy az állóeszköz-állományban legalább 80 milliárd forintos érték fog szertefoszlani anélkül, hogy követhető lenne, hova tűnt el ez a vagyon, akkor, igen tisztelt képviselőtársaim, úgy gondolom, előfordulhat, hogy megint feláll majd egy miniszter és modortalanul mond nekem valamit; bár a közlekedési miniszter úrról én ezt nem tételezem fel. De azért úgy gondolom, mégiscsak ki kell mondani, hogy nem lehet magára hagyni az országnak ezeket az elszegényedett területeit, nem lehet tovább sújtani őket ilyen következményekkel. Tehát a Független Kisgazdapárt kimondja: elfogadhatatlan a vasútvonalak megszüntetése az ott élő lakosság számára, elfogadhatatlan a MÁV érintett munkástömegei számára, elfogadhatatlan a mezőgazdaság számára, tehát elfogadhatatlan az ország számára!Ezért kérem az érintett területek országgyűlési képviselőit, a saját területükön vizsgálják meg, hogy vajon a Független Kisgazdapárt napirend előtti felszólalásában mennyi a valóságalap, és ha úgy gondolják, hogy ennek van valóságalapja, akkor kérem, lépjünk fel a szörnyű következmények megakadályozása érdekében. Köszönöm a türelmüket. Elnézést, elnök asszony, hogy túlléptem a megadott időkeretet. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)