Tímár György (FKGP)
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Belügyminiszter Úr! Igen tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Ház! Hazánkban igen fontos és alkotmányos eszközök biztosítják és határozzák meg az alapvető emberi jogokat. Ezeknek egyik legdöntőbb eleme az, hogy senkit személyes szabadságában törvényes indok nélkül nem lehet korlátozni.Sajnos, előfordulnak olyan cselekmények, amelyeket a törvény bűncselekménynek minősít, és ennek kapcsán nyomozás indul. A nyomozati eljárások során kényszerintézkedések alkalmazására is sor kerül vagy sor kerülhet. Ezek közül a legsúlyosabb, a legkeményebb intézkedés az, amellyel kapcsolatosan interpellációs kérdéseimet fölteszem a két leginkább érintett személynek; de meg kell mondanom már most, hogy sajnos csak azért kettőjüknek, miután itt egy interpelláción belül egy alkotmányossági probléma van elbújtatva.Tulajdonképpen három személynek kellene föladnom ezt a kérdést, nevezetesen: a Legfelsőbb Bíróság elnökének is. Erre én nem találtam most, itt lehetőséget, úgyhogy ennek tudatában mondom el igen röviden gondolataimat.Amikor az előzetes letartóztatás kérdésében az illetékes szervek döntenek, akkor az esetek döntő többségében csak sommásan, összefoglalva érintik azokat az indokokat, amelyekre tekintettel - vagy amelyekre hivatkozással - foganatosítják ezt az intézkedést - és ez hiba. Először is, a büntető-eljárási jog pontosan meghatározza azokat az eseteket - a körülményeket -, hogy mikor lehet valakit szabadságában korlátozni. De a törvény hozzáteszi - más helyen -, hogy csak bizonyított esetekben lehet, és sajnos a gyakorlat az - mint ügyvéd mondom: az a gyakorlat -, hogy nem indokolják ezek a határozatok olyan tüzetesen - és nem épülnek erre vonatkozó bizonyítékokra -, mint ahogy ezt kellene.