Györgyi Kálmán
DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfőbb ügyész: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar eljárási törvény három esetben engedi a gyanúsítottnak az előzetes letartóztatását: szökési veszély esetén, az eljárás eredményének meghiúsítása veszélye esetén, illetve bűnismétlés veszélye esetén. Az a procedúra, amelynek alapján az előzetes letartóztatás elrendelésére sor kerül, általában úgy fest, hogy a rendőrség kezdeményezi, az ügyész indítványozza, és a bíróság elrendeli - vagy nem rendeli el - az előzetes letartóztatást.(16.00)Az előzetes letartóztatás ügyében való döntés nehéz. Az erre vonatkozó indítványnak 72 órán belül meg kell születnie. Itt tökéletes bizonyosságot megkövetelni - és még inkább elérni - nem lehet. A logika nyelvén szólva: ez egy valószínűségi és egy prognosztikus ítélet. Azok az előzetes letartóztatási okok, amelyeket a törvény meghatároz, feltételezésen alapulnak, a jelen és a múlt tényeiből következtetések a jövőre nézve.Az ügyész két esetben szokott szemrehányást kapni az előzetes letartóztatással kapcsolatban. Egyszer akkor, ha indítványozza, másodszor akkor, ha nem indítványozza. Ha indítványozza, akkor azért, mert lehet mondani, hogy megelőlegezi a büntetést egy olyan bűncselekmény miatt, amiben még nem született jogerős ítélet. Abban az esetben, ha nem indítványozza az előzetes letartóztatást, akkor úgymond futni hagyja a bűntettest. A törvény az előzetes letartóztatással való igen takarékos bánásmódra ösztönöz. Azt mondja: arra kell törekedni az összes hatóságnak, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson. Én azt hiszem, az, hogy ritkán kerül elrendelésre, a tartama pedig a törvény által megkövetelt és indokolt időhöz igazodik, azt mutatja, hogy ennek a törvényi rendelkezésnek van foganatja. 1993-ban 171 334 gyanúsított közül 8626 esetben került sor az előzetes letartóztatásra. Ez öt százalék. Tehát a tipikus az, hogy az előzetes letartóztatást nem rendelik el.Az a szemlélet, amely a képviselő úr interpellációjában kifejezésre jutott, hogy csak a törvényes feltételek esetén és csak a törvényben indokolt ideig tartson az előzetes letartóztatás, teljes mértékben megfelel az én jogi felfogásomnak is, de hadd mondjam: a magyarországi ügyészség gyakorlatának is. Az, hogy az ügyészség maga szabadítja a letartóztatottat, ha ennek az oka már nem áll fenn, azt a '93-as esztendőre 2537 eset tanúsítja. Az ügyész vagy kérelemre, vagy pedig hivatalból helyezte szabadlábra az előzetesen letartóztatottat, megszüntetve ezzel személyi szabadsága korlátozását.Az ezzel kapcsolatos procedúrát részben a büntető-eljárási törvény, részben pedig egy hatályos legfőbb ügyészi utasítás szabályozza. Ennek a szabályai, azt hiszem, jók. Ennek az érvényesülését folyamatosan, rendszeresen ellenőrizzük, féléves, illetve egyéves időközönként értékeljük az ezzel kapcsolatos gyakorlatot. Tehát a képviselő úr jogi felfogását teljes mértékben osztom, az az enyém is, az ügyészség a gyakorlatában ennek a megvalósítására törekszik, és ezt folyamatosan ellenőrzi.Tisztelettel kérem a képviselő urat és az Országgyűlést, hogy válaszom elfogadni szíveskedjék. (Szórványos taps.)