Békesi László (MSZP)
DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Az ön informáltságát mindig óriási csodálattal viselem, és természetesen esélyem sincs, hogy ezzel vetekedni tudjak. Ezért nekem csak arra volt esélyem, hogy Bodnár Györggyel ismerkedjem meg 1984-ben. Ami a konkrét kérdéseit illeti: a jogszabályok betartását eddig négyszer vizsgálták felül; kétszer többek között az a kormánykoalíció, amelynek annak idején ön is tagja volt. (Derültség a szocialista párti képviselők körében.) Megállapították, hogy jogszabálysértés nem történt. Lehet folytatni a felülvizsgálatokat természetesen vég nélkül. Azt gondolom, hogy jogászok számára az ügy világos. A második: a dolog etikai oldala. Ugye, etikai vétségről akkor lehet beszélni, tisztelt képviselő úr, hogyha valaki egy engedélyezéssel mást előnyhöz juttat. Itt azonban erről szó nincs! Az akkori kormányrendelet azt írta elő, hogy mindazok a pályázók és kérelmezők, akik a feltételeknek eleget tesznek, megkaphatják az engedélyt. Mindenki, aki eleget tett a feltételeknek, megkapta az engedélyt; nyolc ilyen volt. Következésképp: előnyről csak akkor lehetett volna beszélni, hogyha korlátozott számú engedélyt kellett volna szétosztani, és abban nem azonos feltételeket érvényesített volna az engedélyező; jelen esetben vagy akkori, négy és fél évvel ezelőtti esetben a pénzügyminiszter. Ezért tehát fölösleges olyasmit feszegetni, aminek nincs meg az alapja. Inkább arra a kérdésre kellene válaszolni, képviselő úr: kinek az érdekét szolgálja, hogy a pénzügyminisztert, a Horn-kormány legkeményebb emberét megpróbálják valakik ebben az országban lejáratni? Erre a kérdésre kellene igazán válaszolni. (Taps a bal oldalon.) És még egy kérdésre, arra: vajon meddig engedhetők meg a politikai küzdelem terén azok az eszközök, amelyek csúsztatásra, hazugságra, rágalmazásra épülnek? És mi következik ezek után? Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)