Balsai István (MDF)

1994. november 14.

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a törvényjavaslat általános vitára bocsájtását, majd azt követően az általános vitában kifejtetteket a Magyar Demokrata Fórum a maga részéről indokolta, frakcióm nevében elég részletesen szólhattam arról, hogy miért nem tudjuk ezt a törvényjavaslatot akként támogatni, ahogyan azt megérdemelné egyébként az ügy.Elmondtam azt: e törvényjavaslat kapcsán olyan törekvést látunk a kormány részéről, a javaslat beterjesztése puszta tényét illetően is, hogy olyan kérdéseket kíván egyszerű, rutin törvényhozási tárggyá silányítani, amelyek az alkotmány igen súlyos és nagyon fontos, a hatalmi ágak megoszlása szempontjából minket mindig is foglalkoztató - és természetesen a kormánykoalíció pártjait, magát a kormányt is foglalkoztató - kérdéseket jelentenek.Hogy mégis ez történt, ennek okait azt hiszem, érzékeltettük. Mármint hogy az történt, amivel szembe kell néznünk: hogy egy olyan törvény kapcsán, amely szerint az ügyész mint az igazságszolgáltatás a bíróhoz hasonló szerepét játszó intézmény tagja, valóban rendezetlen jogviszonyait illetően, ebben a körben az alkotmányos tényezők jogviszonyát is igen kimerítően és nagyon sok aggályos rendelkezéssel kívánja rendezni. Nos, ennek okait abban látjuk, amire nem utaltam az elmúlt felszólalásban, de utalhattam volna, ezért most kiegészítem az ott mondottakat: nem az előző parlament, hanem a megelőző parlament sem tudott állást foglalni. Annak ellenére, hogy az akkori kormány annak a bizonyos alkotmánynak a kidolgozását kísérő koncepció-vitában, az akkori elképzelés szerint - amely azonos a miénkkel - azt javasolta az 1990-ig fennálló Országgyűlés utolsó szakaszában, hogy az a bizonyos alkotmány

- amelyre nem került sor - az ügyészséget, mint az igazságszolgáltatás egyik tényezőjét, kormányzati felügyelet alá helyezze, a korábbi magyar megoldást és a jogállamok döntő többségében szokásos megoldást kövesse.Nagyon érdekes dolog volt annak a parlamentnek a vitaanyagát áttanulmányozni és megállapítani azt, hogy például az akkor hetven százalékos MSZMP-többséggel rendelkező parlament hozzászólói között egy megyei főügyész - aki a kor jó szokásai szerint akkor parlamenti képviselő lehetett - vitatta legjobban azt az ötletét Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter előterjesztésének, hogy az ügyészség miért kerülne a kormányzat felügyelete alá - egyébként függetlenségét és intézményes egységét megőrizve, az igazságszolgáltatással kapcsolatos immunitását természetesen megőrizve -, miért kerülne a parlament esetleges döntése alapján egy újabb alkotmányban az őt megillető helyre.Talán intő jelnek szeretném ezt a példát felhozni, hiszen manapság a parlament már túl van egy olyan döntésen, amelyet az alkotmánybíróság nagy hezitálás után, igen minimális többséggel jóváhagyott - gondolom, ideiglenesen, egy újabb alkotmányos rendezésig -, amely a hatalmi ágak összemosása kapcsán egy új hatalmi ág legfontosabb tisztségviselőjét, a polgármestert a törvényhozás tagjává is emelheti.Nos, annak idején, azt hiszem, semmi csodálatos nincs abban, hogy az 1986 és 1990 között működő parlament úgy alkotott véleményt az ügyészség intézményével kapcsolatban, hogy a kérdésben nem a kormány javaslatának és nem az alkotmány koncepciójának kidolgozóit támogatva, a kérdésről úgy foglalt állást, hogy nem kívánja az ügyészséget abban az elképzelésben a végrehajtó hatalom felügyelete alá helyezni.Azt látjuk e szolgálati törvény kapcsán, hogy mitsem változott a mostani kormány álláspontja a kérdés lényegét illetően. Hiszen hogyan is lehetne az álláspontot korszerűbbnek vagy az általunk elképzelt jogállamnak jobban megfelelőnek látni, amikor a szolgálati törvényben - ismétlem -, tehát az ügyészség egészét, de nem a legfőbb ügyész személyét elsősorban megcélzó törvényjavaslatban igen részletes, kimerítő jellegű szabályozást ad olyan kérdésekben, amelyek - ahogyan ezt a bizottsági vitában kifejtette az előterjesztő - alkotmányunkból hiányoznak. Márpedig ha onnan hiányoznak, hangzott tovább az érvelés, akkor ebben a törvényben van helye a szabályozásnak.Hiába hangzottak el az érvek a vita során a bizottsági tagok részéről - elismerem természetesen, hogy a kormányzati többség az elképzelést nem támogatta, és így csak 30 százalékos támogatást élveznek a módosító javaslatok -, tehát hiába hangzottak el azok az érvek, hogy magától értetődő logikailag is és azt hiszem, nyelvtanilag is, ha egy törvény az alkotmányban külön közjogi méltóságként szereplő legfőbb ügyészt, valamint a helyettesét megemlíti a kinevezést, illetőleg a megválasztást illetően, akkor magától értetődő, hogy a tisztség megszűnésének eseteit is, legalábbis alkotmányos jogszabályban kell rögzíteni. Ellenkező esetben az alkotmány számtalan és számtalan alkotmányos törvény rendelkezéseivel kerül szembe a jogalkotó. Hiszen nagyon jól tudjuk azt, hogy a tisztségre utaló kinevezés vagy megválasztás szabályaitól mennyiben eltér a tisztség megszűnésének szabályozása szinte valamennyi alkotmányos tényező tekintetében.Hiába hivatkoztunk arra, hogy teljesen felesleges ezt a rendkívül céltalan és az előterjesztők által mondottak szerint is nem túl hosszú időre tervezett rendelkezést áterőltetni, nyilván nem lesz nehéz egyébként a parlament ötven százalékának szavazatát megszerezni. Ha hinni lehet az alkotmányozással kapcsolatos nyilatkozatoknak, akkor egyre kevésbé látszik ezeknek a nyilatkozatoknak a valódi beváltására irányuló szándék. Vagy ha hinni lehet annak a kormányprogramnak, amely azt tartalmazza, hogy új, korszerű, az ügyészség intézményének egészét érintő szabályozást kell mihamarabb tető alá hozni, akkor felesleges az alkotmányt megbolygatva, a legfőbb ügyész és helyetteseinek visszahívási eseteit, vagy a köztársasági elnöknek sehol az alkotmányban külön nem nevesített jogköreit bővítve, itt közjogi vitákat indukálni. Teljesen felesleges megosztani a parlamentet, és ennek a méltatlan helyzetnek a kialakulásába belekényszeríteni az igazszolgáltatás többezer dolgozóját, akik - a bírósághoz hasonlóan - méltán várják, hogy intézményes rendezésre kerül a jogi rendezetlenség.Hiába mondtuk azt, hogy az alkotmány nagyon világosan és taxatív felsorolással hivatkozik azokra az esetekre, amikor a köztársaság elnökét ellenjegyzés nélküli ügyintézési jog illeti meg bizonyos tisztségekkel kapcsolatos kinevezési, illetőleg tisztségekre vonatkozó megszűnési javaslat megtételére. S amely jogosultságok nincsenek felsorolva az alkotmányban kimerítő jelleggel, azok egyéb törvényben foglalt felhatalmazáson alapulhatnak ugyan, de természetesen nem nélkülözhetik az ellenjegyzést.Megkérdeztük az előterjesztőt, hogy vajon tévedés vagy valami egészen fals, torz alkotmányos elképzelés miatt nem jelezték ebben a törvényben, hogy vajon a köztársaság elnöke kinek az ellenjegyzése mellett tehet például javaslatot a parlamentnek az egyéb okból tisztségére méltatlanná vált legfőbb ügyész felmentésére vonatkozó indítványnál. Mert ha tanulmányozták önök a törvényjavaslatot, ott egy rendkívül precíz, ha jól emlékszem, a;-tól h;-ig felsorolás taglalja azokat az eseteket, amelyek a legfőbb ügyész tisztségének a megszűnésére vonatkoznak.(18.10)Ezek közül természetesen számos eset a - mi véleményünkkel is azonosan - legfőbb ügyész tisztségének a megszűnését kell, hogy képezze, de nem ebben a törvényben - hozzátenném.Van azonban számos eset, amellyel akkor sem értenénk egyet, hogyha most a legfőbb ügyészre és általában az alkotmányos szabályozásra vonatkozó jogszabállyal találkoznánk. Nem véletlenül tartalmazza azt a módosító indítványunk, hogy maradjanak el - úgy, ahogy vannak - ezek a szabályok. Hiszen hogyan is lehetne bővebb tárgyalás nélkül egyetérteni ennek a törvényjavaslatnak olyan rendelkezésével, amely a legfőbb ügyész tekintetében a köztársasági elnök mérlegelésére bízza azt az esetet, amikor tetszésére bízva - a tisztségre méltatlanná válás, egyéb okra való utalással -, korlátlan lehetőséget ad a köztársasági elnöknek a javaslat előterjesztéséhez. Ezt mi soha nem fogjuk megfelelő jogi szabályozásnak tekinteni, hiszen ezzel tulajdonképpen a jogi szabályozás azt jelenti, hogy jogilag szabályozatlan, tetszésére bízott ügye annak, akinek javaslattételi joga van a tisztség megfosztására irányuló javaslatot előterjeszteni.Ugyancsak érthetetlen az a tervezett rendelkezése itt a tisztség megszűnésére vonatkozó köztársasági elnöki indítványtételnek - a hivatalvesztéssel azonos mértékű következményekre utaló hivatalvesztésről van szó -, hogy a legfőbb ügyész tekintetében... - itt mindig a helyettest is érteni kell alatta, csak más testület, illetőleg más a címzettje az indítványnak -, nos, a tervezett rendelkezés csak bűntett - hangsúlyozom: csak bűntett - esetében teszi mintegy automatikusan a köztársasági elnök jogává a tisztségtől való megfosztásra irányuló javaslatot. Mi úgy érezzük ugyanis - és nyilván a jogászok, akik ebbe a rendelkezésbe belegondolnak -, hogy nem nagyon lehet különbséget tenni ezen az alapon egy tisztségre méltatlanná váló, magas pozícióban lévő alkotmányos tényező hivatalvesztésének eseteit - indokolt eseteit - illetően, ha mondjuk egy egészen csekély súlyú, de bűntetti tényállást valósít meg, és egy nagy súlyú, de a büntető törvénykönyvben vétségnek minősülő, ugyancsak büntetőeljárást és jogerős bírósági elítélést maga után vonó esetet valósít meg. És akkor nem beszéltem még a szabálysértésekről, amelyekről teljesen hallgat a javaslatnak ez a része.Úgy érezzük, hogy ez egy nagyon elnagyolt, illetőleg egy egészen más koncepció alapján kidolgozott javaslat. Én azt is tudom, hogy a koncepció mit tartalmazott. A koncepció, amelyet itt átvesz a legfőbb ügyész tekintetében a szolgálati törvény, természetesen abból indul ki - és az elmúlt kormány így terjesztette ezt be -, hogy a legfőbb ügyész egy igen magas köztisztviselői jellegű kormányzati állást tölt be, miniszteri előterjesztésen alapuló kinevezéssel. Magától értetődő, hogy valahol az államtitkári körben, az államtitkárnak megfelelő köztisztviselői rangra utaló momentumoknak kell megjelenni a kinevezése, illetőleg a tisztsége megszűnésének és az ezzel kapcsolatos szolgálati viszonynak a szabályozása kapcsán. Hiszen mi más lehetne például az oka, hogyha azt olvassuk ebben a javaslatban, hogy az ily módon, neki nem felróható okból fölmentett legfőbb ügyészt - aki mondjuk más okból, például egészségügyi okokból válik alkalmatlanná a legfőbb ügyészi állás betöltésére - kérésére más ügyészi munkakörbe kell helyezni.Tisztelt képviselőtársaim, ugye könnyen belátható, hogy - jelenleg az alkotmány szerint - a parlament által megválasztott legfőbb ügyésznek a továbbiakban valószínűleg vajmi kevés kedve lenne, hogyha mondjuk alkalmatlanság címén - ugyan neki nem felróható okból, de mégiscsak alkalmatlanság címén - meg kellene válnia az önök döntése alapján a legfőbb ügyészi pozíciótól; és akkor azt kérelmezné, hogy de azért más ügyészségen

- mondjuk Sárbogárdon, egy járási színvonalú ügyészségen - azért ügyészként szeretne dolgozni, és akkor ennek a kérésének eleget kell tenni külön pályázat nélkül - mert mint tudjuk, pályázni kell az ügyészi állásokat. Azt hiszem, eléggé mulatságos és képtelen helyzet lenne az, hogyha legfőbb ügyészünk vagy bármelyik legfőbb ügyészi pozícióba kerülő személy egy ilyen kérelemmel előállna. Nem lehet más az ilyen előterjesztés mögött, mint annak az át nem gondolása, hogy hogyan lehet egy olyan törvényt - megfosztva a lényegtől, a koncepciótól - mégis elfogadtatni, amely más logikára épül, amely arra a logikára épül, hogy ez egy igen nagy vezető, de mégiscsak köztisztviselő, és nem alkotmányos, külön nevesített állás. Akkor helye van olyanoknak, hogy amennyiben a kinevezett állás megszűnik, akkor egy méltányos helyzet érdekében, az egyébként ügyészként, szakemberként dolgozó személy más - kisebb megterheléssel járó vagy más körülmények közötti munkavégzéssel kapcsolatos - feladatokat ellátna. De nagyon csodálkoznék azon, hogyha bárki a jelenlegi alkotmányos körülmények között kérné beosztott ügyészként történő szolgálatának folytatását - egy újonnan megválasztott legfőbb ügyész. Szóval, elég képtelen lenne, hogyha mondjuk a miniszterelnök, megbízásának megszűnése után - ugye, önök választják a miniszterelnököt, ugyanúgy, mint az ügyészt, a legfőbb ügyészt - kérné, egy miniszterelnök jogállását rendező szolgálati törvény alapján, hogy a következő kormányban valamilyen kisebb beosztásban, mondjuk főosztályvezetőként dolgozhasson, mert annyira megszokta már a közhivatali teendőket. Kérem, akármilyen nevetséges, ez a rendelkezés ezt jelenti, mert a parlament által megválasztott közjogi tényező kérésére az újra megválasztott közjogi tényező apparátusában valamilyen szakmai munkát végezne.Azt hiszem, hogy nem gondolták át az előterjesztők, hogy milyen anomáliákhoz vezető - és milyen, hogy úgy mondjam, nem az 1994 novemberében elvárható törvény-előkészítői koncepció alapján készülő - jogi szabályozásra készülünk itt. Hasonló rendelkezések és hasonló indokok alapján természetesen a módosító indítvány valamennyi, a legfőbb ügyész helyettesére vonatkozó rendelkezés mellőzését is kéri. Azt csak mellékesen jegyzem meg újólag, hogy az alkotmány a legfőbb ügyész helyetteseiről szól; mert 1952-től egészen mostanáig - az 1990 után kialakult helyzetig - a legfőbb ügyésznek mindig több helyettese volt: volt egy politikai helyettese - mint tudjuk -, volt egy szakmai helyettese, volt ilyen helyettese, olyan helyettese a helyettesek korszakában, amikor miniszterhelyettesek is voltak és rengeteg elnökhelyettes a Legfelsőbb Bíróságon és mindenütt. Az magától értetődő dolog volt, hogy az alkotmány úgy tartalmazta, hogy többes számban beszélt egy ilyen nagyon magas pozíciónak az igencsak magas

- ugyancsak magas - helyettesi minőségű tagjairól.Ez a törvény már csak helyettesről beszél. Én elismerem azt, hogy ez önmagában nem jelent alkotmánysértést, nem ütközik bele az alkotmány írott betűjébe, hiszen a többen a kevesebb is benne van, ezt nyilvánvalóan így gondolják azok, akik most válaszra kelnének vagy érvelnének az általam mondottakkal szemben. De mégiscsak furcsa - és ennek az át nem gondolt és valóban erőltetett koncepciónak a részét képezi az is -, hogy végeredményben egy helyütt megismétli az alkotmányt szó szerint, amikor a legfőbb ügyész megválasztásának szabályait citálja az alkotmányból, majd utána az alkotmányt nem szó szerint és nem az alkotmány tényleges tartalma szerint ismétli meg, amikor a legfőbb ügyész helyetteséről beszél. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy most az alkotmány nem rendelkezik arról, hogy a legfőbb ügyész helyettesét milyen időtartamra nevezi ki a köztársaság elnöke. Most egyszerűen továbbírjuk itt az alkotmányt

- már akik ezt gondolják - ebben a törvényjavaslatban, és hat évre szóló - pontosabban: határozatlan időre szóló - kinevezést rendel el a törvényjavaslat.Tisztelt Országgyűlés! Nagyon sok mindenre lehetne hivatkozni természetesen a törvény kritikája és a módosító indítvány indokolása kapcsán. Nagyon sok mindent nyilván fognak még érinteni azok, akik felszólalnak. Én nem kívánom az időt ezzel az összekapcsolt módosító indítvánnyal tovább rabolni, csak arra szeretnék még hivatkozni, hogy azért került sor az esküszöveggel kapcsolatos módosító indítványaink visszavonására, mert úgy véltük, hogy a Torgyán József képviselő úr által beterjesztett módosító indítványok ugyanolyan tárgykörben jobbak, hiszen a mi módosításunk nem vette észre azt, hogy az esküszöveg általunk javasolt formája mellett a szövegben nemcsak az alkotmányos jogszabályok megtartására, hanem általában a jogszabályok megtartására is utalni kell. Ezért azokat visszavontuk, és majd kérjük támogatni a megmaradt és Torgyán József nevével fémjelzett módosító indítványoknak a megszavazását.Köszönöm szépen a figyelmüket, és nagyon szeretném, hogyha a jelen nem lévő képviselőtársaim is

- ennek a meglehetősen fonák helyzetnek a felszámolása érdekében - ennek a törvénynek csak azt a részét szavaznák meg, amely módosító indítványunk alapján maradna, vagyis azt, amiről szólnia kéne: az ügyészség szolgálati viszonyáról, az ügyészség teljes létszámát érintő jogi szabályokról - kivéve a legfőbb ügyészt és a legfőbb ügyész helyettesét. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)(18.20)