Csiha Judit (MSZP)
DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr.Tisztelt Országgyűlés! Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló törvényjavaslat parlamenti vitáját figyelemmel kísérve örömmel tapasztaltam, hogy a javaslat szerinti szabályozás szükségességét senki sem vitatta. A megoldások túlnyomó többségével is minden parlamenti párt egyetértett. Ez annak ellenére biztató, hogy a javaslat egy részét illetően komoly vita bontakozott ki. A javaslathoz 43 módosító javaslatot nyújtottak be. A javaslatok alkotmányügyi bizottsági vitája során négy módosítást visszavont az előterjesztő, tizenkettőt pedig a kormány támogatott. A javaslatot két irányból érte koncepcionális jellegű kifogás. Az egyik szerint a szabályozás nem oldja meg az ügyészség alkotmányos helyzetének rendezését. A legplasztikusabban talán e tekintetben Isépy Tamás képviselő úr fogalmazott, aki szerint a kormány nem kívánja felvállalni a jogállami intézményrendszer további tökéletesítésének terhét, és változatlanul a levegőben lógóként hagyja az ügyészséget. A megállapítás egyik felével legalábbis annyiban egyetértek, hogy a törvényjavaslat valóban nem érinti az ügyészség alkotmányos helyzetét, vagyis nem változtat a jelenlegi alkotmánynak azon a megoldásán, hogy az ügyészség a legfőbb ügyész személyén keresztül az Országgyűlésnek tartozik felelősséggel. Épp ezért azonban a levegőben lógás szóba sem kerülhet, hiszen az ügyészség alkotmányos helyzete adott. Más kérdés, hogy ez hosszabb távon maradjon-e így, vagy indokolt-e ezen a későbbiekben változtatni.A kormány álláspontja szerint a kérdéskör megalapozott eldöntése csak az új alkotmány kidolgozása kapcsán lehetséges. Az alkotmányozás komplex folyamat kell legyen, s az államszerkezet meghatározása az egyes állami szervek feladatainak és súlyának gondos mérlegelés útján történő összehangolását igényli. E folyamatban az ügyészséget érintő rendelkezések kidolgozása során át kell tekinteni az ügyészség feladat- és hatáskörét, az államszervezetben elfoglalt helyét és szerepét. Nem titok, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetének jövőjével kapcsolatban a parlamenti pártok között vita van, a szakma és a jogtudomány képviselői között sincsen konszenzus. Ezért e kérdések eldöntése komoly mérlegelést, a szembenálló nézetek ütköztetését és az államszervezet egészének figyelembevételét kívánja meg. A jelen feladat azonban más. Az ügyészségi szolgálati viszony és adatkezelés szabályozása, amelyet az expozéban részletesen kifejtettünk, az ellenzék által is elismert okok miatt tovább nem halasztható. A szolgálati viszony szabályozása egyébként nincs szoros összefüggésben az ügyészség alkotmányos helyzetével, tekintve, hogy az ügyészség nyilvánvalóan a jövőben is szigorúan hierarchikus jellegű szervezet lesz, és a szolgálati viszony szabályait elsősorban ez a tény határozza meg. A másik elvi kifogás a legfőbb ügyész és helyettesei megbízatásának keletkezésére és megszűnésére vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatban merült fel. Balsai István képviselő úr 15 módosító javaslatból álló csomagot nyújtott be, melyek koncepcionális változtatást kívánnak a javaslaton végrehajtani. Ennek lényege, hogy a legfőbb ügyészre és a legfőbb ügyész helyettesére vonatkozó rendelkezések túlnyomó többségének elhagyását indítványozza. A képviselő úr álláspontja szerint - és ebben az ellenzék pártjai egyetértettek - az ügyészi szervezet csúcsán lévő vezetők szolgálati viszonyára vonatkozó szabályok, illetve a velük kapcsolatos köztársasági elnöki hatáskörök alkotmányos jellegű szabályok, ezért azokat az alkotmányban kell szabályozni, illetőleg a javaslatnak el kell kerülnie a szolgálati viszonyokkal kapcsolatban szükségképpen felmerülő szabályozást.E megfontolásból vitatta a képviselő úr a javaslatnak a legfőbb ügyészre és helyetteseire vonatkozó rendelkezéseit, illetőleg a köztársasági elnök részére ezzel összefüggésben megállapított hatásköröket. E rendelkezéseket az alkotmánynak mind betűjével, mind szellemével ellentétesnek tartotta, a szabályozás ilyen megoldását pedig lopakodó alkotmányozásnak nevezte. Ezzel szemben tény, hogy az alkotmány az ügyészségről szóló XI. fejezet rendelkezései között csak a legfőbb ügyész és a legfőbb ügyész helyettesei megbízatása létrejöttének módját határozza meg, arról azonban nem szól sem az alkotmány, sem más jogszabály, hogy ez a megbízatás milyen módon, milyen eljárás keretei között, és milyen feltételek mellett szűnik meg.E tekintetben tehát joghézag áll fenn, amelyet a jogbiztonság alkotmányos követelményére tekintettel feltétlenül indokolt megszüntetni. E kérdések szabályozása azért is elengedhetetlen, mert indokolatlan volna, ha az ügyészi szervezet minden tagjára teljes körű szabályozást nyújtó javaslat épp a szervezet legmagasabb szintű vezetőire nézve lenne hiányos. A javaslatnak az ellenzék által felfedezni vélt alkotmányellenessége nem megalapozott aggály. Az alkotmány szabályozási módszere ugyanis az, és jellegéből eredően nem is lehet más, mint hogy az alkotmányban szereplő jogintézményeknek csak a legalapvetőbb rendelkezéseit tartalmazza. Így van ez a közjogi méltóságok esetében is. Példaként említhetem az alkotmánybírákra, az állampolgári jogok országgyűlési biztosára, az Állami Számvevőszék elnökére, alelnökére vonatkozó szabályozást, ahol az alkotmány csak a megbízatás keletkezéséről szól, a megbízatás megszűnéséről nem tesz említést, és e kérdéskört külön törvények rendezik.Aligha mondható e törvények megalkotására, hogy lopakodó alkotmányozás. A legfőbb ügyész és helyettesei esetében azonban ez a teljes körű külön törvényi szabályozás még hiányzik. Ugyanakkor az alkotmány 53. §
(4) bekezdése kifejezett felhatalmazást ad az ügyészségről szóló törvényi szabályozás megalkotására. Ez tehát az alkotmányos alapja a javaslatbeli szabályozásnak, amely megfelel mind az alkotmány szabályozási rendszerének, mind pedig az alkotmány tételes előírásának. Megjegyzem egyébként, hogy az ellenzék nemcsak azt kifogásolja, hogy a szerinte az alkotmányba tartozó kérdésekről törvény rendelkezzék, hanem mint azt az alkotmányügyi bizottságban lefolyt vita jegyzőkönyve is tanúsítja, az alkotmány módosítását sem támogatná a javaslat szerinti tartalommal. Ez az álláspont mindenesetre legalábbis megkérdőjelezi az ellenzéki alkotmányossági aggályok hitelességét. Ami a javaslatban a köztársasági elnöknek biztosított jogkört illeti, nevezetesen, hogy a köztársasági elnök hatáskörének bővítését csak az alkotmányban lehet szabályozni, az ezzel kapcsolatban felmerült ellenzéki aggályok sem állják meg a helyüket. Az alkotmány 30/A § (1) bekezdés m) pontja szerint ugyanis a köztársasági elnök dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket külön törvény a hatáskörébe utal. (17.20)Eszerint tehát nemcsak az alkotmány, hanem külön törvények is állapíthatnak meg hatáskört a köztársaság elnökének. Emellett maga az alkotmány, annak 52. §
(1) bekezdése is megfogalmaz hatáskört a köztársasági elnök részére a legfőbb ügyész választása, illetve a leg-főbbügyész-helyettes kinevezése tekintetében.A bizottsági vitákban Balsai István, Gáspár Miklós és Torgyán József képviselő urak részéről fölmerült az is, hogy alkotmánysértő volna a javaslatnak az a rendelkezése, amely a legfőbb ügyész, illetve a legfőbb ügyész helyettesei megbízatásának keletkezését és megszűnését érintően a köztársasági elnök részére biztosított jogkör gyakorlását miniszterelnöki vagy miniszteri ellenjegyzés nélkül teszi lehetővé, tehát önálló mérlegelési jogkört biztosít számára. Érvelésük szerint az alkotmány 30/A § (2) bekezdése meghatározza, hogy a köztársasági elnök mely hatásköreit gyakorolhatja ellenjegyzés nélkül, s minden ezen túlmenő intézkedéséhez és rendelkezéséhez ellenjegyzés szükséges. Mivel a külön törvényben meghatározott köztársasági elnöki hatáskör az említett felsorolásban nem szerepel, álláspontjuk szerint ez is csak ellenjegyzéshez kötött jogkör lehet. Ez az álláspont nem fogadható el. (Folyamatos zaj.) A végrehajtó hatalom képviselőjének ellenjegyzése csak azokban az esetekben merülhet egyáltalán fel...