Bálint György (SZDSZ)
DR. BÁLINT GYÖRGY (SZDSZ): Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetésének általános vitája során két - szerény megítélésem szerint - fontos elvi és módszertani kérdésre szeretném a figyelmüket irányítani. Ezek közül az egyik a piacbővítés kérdése, a másik pedig a kiszámíthatóság problémája.Önök előtt, tisztelt képviselőtársaim, azt hiszem, nem kell különösen elemeznünk, hogy országunk kevés nyersanyagot és még kevesebb energiahordozót birtokol. Ennek következtében az egyik legfontosabb - vagy talán éppen legfontosabbnak mondható - termelőeszközünk, nyersanyagunk éppen a termőföld. Éppen ezért nagyon szomorúan nézi az ember a magyar tájat akkor, ha vidékre utazik és azt látja, mennyi megműveletlen, parlag föld van az országút két szélén. S engem egyáltalán nem nyugtat meg az a körülmény, hogy külföldi agrár-közgazdász barátaim azt mondják, hogy bizony, Német-országban, Franciaországban vagy Angliában még több a megműveletlen, parlag - bár nem teljesen megműveletlen, hanem ugaron tartott - földek aránya.Meg vagyok róla győződve, hogy nem szabad parlagon hagyni azokat a területeket, amelyek racionális mezőgazdasági művelésre alkalmasak. Itt fogok kapcsolódni majd a másik kérdéshez, a piacbővítés problémájához. Önök előtt, tanult és tisztelt képviselőtársaim, azt hiszem, nem kell különösebben hangsúlyoznom azt a problémát sem, hogy a parlag területek nem egyszerűen csak a termőalapokat csökkentik, hanem - eltekintve a tájrendezési, tájesztétikai kérdésektől - más egyéb problémákat is fel fognak vetni.Az elmúlt hetekben például a növényvédelmi szakemberek jelezték azt a rendkívül komoly és nehezen megoldható problémát, hogy a parlag földeken óriási tömegben szaporodtak el a mezei pockok, amelyek ellen való védekezés most a következő hetek vagy hónapok egyik fontos problémája. Vagy például Surján képviselő úrnak azt hiszem, nem kellene különösebben hangsúlyozni, hogy a parlag földeken elterjedő - helytelenül vadkendernek nevezett - parlagfű nevű gyom hihetetlen mértékben terjed az utóbbi esztendőkben. Tízezrek és tízezrek szenvednek a parlagfű által termelt pollen okozta allergiás megbetegedésekben, amely természetesen nem kis költséget jelent az egészségügyi szervezetek számára sem.Meg vagyok róla győződve, hogy a magyar mezőgazdaság piacát jelentősen bővítenie kell, és erre a bővítésre lehetőség is van. Ennek azonban egyik feltétele, hogy a jelenleg - vagy az elmúlt évtizedekben - meglehetősen stabilnak tekintett mezőgazdasági szerkezetet mobillá kell tennünk. Szükségünk van arra, hogy állandóan figyelemmel kísérve a külföldi piacokat, fokozva a marketingtevékenység eredményességét, mindig figyelemmel tudjuk kísérni, hogy a hozzánk kapcsolódó piacoknak milyen terményekre van szükségük, és ezen termények előállítására van szükség.Az Európai Közösségben dolgozó egyik kedves kollégám, aki ott agrártanácsadó, egyszer elmondta nekem, hogy maguknak az a szerencséjük itt Közép-Európában, hogy egy kicsi ország. Egy kicsi ország gyorsabban tud alkalmazkodni a piaci igényekhez. A kis hajó gyorsabban fordul, a nagy hajó fordulásához hosszabb időre van szükség. Ezt a lehetőséget kellene nekünk kihasználni akkor, amikor az agrártermékek tekintetében különösen a nyugati piacok ellátására igyekszünk törekedni.(10.50)De természetesen számunkra alapvető feltétel a belső ellátás fokozása, és nagyon remélem, hogy a '95-ös költségvetés megvalósulása egyben lehetőséget teremt arra is, hogy az elmúlt esztendőben mintegy 15 százalékkal csökkenő belső élelmiszer-fogyasztás ismét helyrebillen. Ugyanakkor, persze, törődnünk kell a keleti piacokkal és a nyugati piacokkal egyaránt. Valahogy az az érzésem alakult ki - megtanácskozva ehhez értő szakemberekkel, tudósokkal, oktatókkal -, hogy azt az egyharmad-kétharmados arányt, amely a nyugati és a keleti piacok között reálisnak és elérhetőnek látszik, a következőben is megteremteni szándékozunk.Mindennek a feltétele azonban természetesen egy nagyon fontos elvi kérdés, amelyet ennek a felszólalásomnak a második témájaként választottam: ez a kiszámíthatóság kérdése.Ha a mezőgazdaság termelési ritmusát vesszük figyelembe, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy a mezőgazdaság lassú ritmusú termelési ágazat. Az iparban ez a ritmus könnyen megvalósítható, hiszen csak a gépek fordulatszámát kell célszerűen beállítani, de a mezőgazdaságban nincs arra lehetőség, hogy egy évben kétszer arassunk vagy kétszer szüreteljünk, tehát a mezőgazdaság ritmusa nagyon is a meghatározott évszakok alakulása szerint változik. Éppen ezért rendkívül nagy jelentősége van a kiszámíthatóságnak, annak, hogy az az ember, aki valamely termelési ággal foglalkozik, biztos lehessen abban, hogy amikor a most elvetett búzája majd aratásra kerül, vagy amikor az a malac, amelyet most hízóra állít be, majd meghízik, föltétlenül olyan árat kap érte, és olyan módon tudja értékesíteni, mint ahogy azt elképzelte.Tessék csak meggondolni: egy évvel ezelőtt 65 forintot fizetett a kereskedelem az élősertés kilójáért, ma pedig 180 forint körül van az élősertés felvásárlási ára. Vajon jövőre mennyi lesz az élősertés felvásárlási ára, amikor ma minden parasztember arra törekszik, hogy sertést állítson be hizlalásra? Van-e biztosíték arra, hogy jövőre megint olyan áron tudja értékesíteni, amely egy tisztes jövedelemforrást is biztosít azok számára, akik éjt nappallá téve, kora hajnalban fölkelve, kellemetlen, piszkos, bűzös munkát végezve hizlalják fel a sertéseiket.Nagyon fontosnak tartom ezt a kérdést. Úgy érzem, voltaképpen a kiszámíthatóság - ha nem is így, ebben a megfogalmazásban - benne foglaltatik az 1995-ös költségvetésben is. Benne foglaltatik abban a - számunkra nagyon kedvező - számban, hogy számíthatunk 75 milliárd forint állami támogatásra, ami 12 milliárddal több, mint az előző évi támogatás. És máris találkoztam olyan véleményekkel, hogy vajon megbízhatóan meg van-e tervezve ennek a támogatásnak a célszerű, racionális, jól megtérülő felhasználása? Azt hiszem, hogy igen, hiszen az agrárágazat az eddig elkülönítetten működő Földművelésügyi Alap összevonásával új, egységes Mezőgazdasági Alap létrehozására törekszik, amelynek a támogatására mintegy 9 milliárd forintot lehet fordítani. Nagyon örvendetes, és visszajelzésekből az ország minden részéből hallom azt, hogy a földadóról szóló törvény szerint az adót nem kell megfizetni, illetve ennek az összege kedvezményként tartható vissza.Az agrárágazat jövedelemtermelő képességének javítása szempontjából alapvető kérdés - és nagyon fontosnak tartom - az agrártermékek piacának stabilizálása, amely persze mind a két kérdéshez kapcsolódik, amelyekről az előbb bátorkodtam szólni. Nagyon remélem, hogy azok a készülő törvények - nevezetesen a hegyközségi törvény és az agrárkamarai törvény is -, amelyek reményeim szerint rövidesen a tisztelt Ház színe elé kerülnek, nagy segítséget fognak nyújtani mind az általam említett piacbővítés, mind pedig a kiszámíthatóság kérdésében az 1995. évi költségvetési előirányzatok teljesüléséhez. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)