Gyuricza Béla (Fidesz)
GYURICZA BÉLA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt érdeklődő Hölgyek, Urak, a parlamentben és a parlamenten kívül! Az 1995. évi költségvetés nemcsak képviselőtársaim, hanem, azt hiszem, az egész ország számára kiemelt jelentőséggel bír. Annál is inkább így van ez, mert az ország gazdasági helyzete több területen kritikus - hiszen erről már számtalan alkalommal szóltak e pulpitusról kormánypárti és ellenzéki képviselők egyaránt.Én a költségvetést, az eddigiektől eltérően, más szempont alapján szeretném néhány percben elemezni. Mivel ma itt elhangzott, hogy jobbról olvassuk a költségvetést vagy balról, talán bocsássák meg, ha elöljáróban elmondom: úgy olvastam a költségvetést, társaimmal együtt - s gondolom, valamennyien -, ahogy annak idején megtanítottak bennünket olvasni.Engedjék meg, hogy a költségvetésnél először azt nézzem: mennyiben szolgálja hazánk biztonságának és védelmi képességének fenntartását. Úgy érzem, ahhoz, hogy választ kapjunk erre a kérdésre, szükséges egy hatpárti és talán a társadalom által is elfogadott konszenzuson alapuló átfogó elemzés, amelynek során nem csak az Országgyűlés, hanem a társadalom is egy reális képet kap arról, hogy tulajdonképpen ma hol is tartunk e tekintetben. Talán választ tudunk akkor adni ilyen kérdésekre: melyek a biztonságunkat veszélyeztető kockázati tényezők - és ez az ezredfordulóig körülbelül hogyan prognosztizálható -; milyen formában és milyen módon tudjuk kezelni ezeket a lehetséges válságokat, megelőzni az ebből származó konfliktusokat; mindehhez milyen gyakorlati tevékenységre van szükség, mit kell tehát tenni a biztonság és a védelem területén. Végül, de nem utolsósorban: megvizsgálva, hogy milyen módon biztosíthatók ehhez az erőforrások, személyi, anyagi és egyéb területen, és ez már az 1995-ös költségvetésben is hogyan jelentkezik.Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálattal kell szólni arról, hogy ez az elemzés sajnos nincs a kormányprogramban, és azóta sem történt meg. A kormányprogram kül- és biztonságpolitikai részénél, a XIII. fejezetben meghatározza a stratégiai célt: ez az ország euro-atlanti térséghez való csatlakozásának biztosítása. A honvédelmi cél: hiteles védelmi képességgel rendelkező fegyveres erő fenntartása.Nézzük meg tárgyszerűen: ezek alapján mi jellemzi a költségvetést, és mit biztosít 1995-re! Először is: mivel nem történt meg az említett elemzés - bár különböző tudományos műhelyekben ezt ma is folyamatosan vég-
zik -, sajnos nincs priorált feladatrendszer és ehhez koncentrált személyi és anyagi erőforrás; nincs a stabilizáció megteremtését szolgáló, összefogott kormányzati intézkedés; nincs koncepció a védelmi szféra jövőjét illetően - amelyhez természetesen csatlakozna a magyar ipar és ennek az a kapacitása, amely ebben részt tudna venni.Nézzük meg, ha ezek nincsenek, akkor mi van a költségvetésben! Először is a költségvetésben és a valóságban sajnos vannak szándéknyilatkozatok. Ilyenek: az európai integrációhoz való csatlakozás, a békepartnerségben való részvétel - és vannak, sajnos, amik e programból kimaradtak.Vannak bizonyos értelemben átgondolatlan, nem megalapozott bejelentések a fegyveres erők átalakításáról, mind a Magyar Honvédség, mind a határőrség tekintetében - aminek napjainkban is szemtanúi lehetünk. S nincs a költségvetésben, sajnos, 1995-re az e békepartnerségi programban előírt feladatok teljesítéséhez az a minimális összeg, amelyet szükséges volna meghatározni, hiszen a külügyi, a honvédelmi és belügyi tárcát egyaránt érinti. És, sajnos, nincs a költségvetésben olyan költségvetési számvetés, amely megalapozottá tenné az általam említett kérdésekre adott választ.Másodsorban: nézzük azokat a szándékokat, amelyek a fegyveres erők hivatásos állományának, közalkalmazotti állományának és sorállományának helyzetével foglalkoznak. Valamennyiünk előtt ismert, hogy a kormányprogram kiemelten kezeli e tekintetben a hivatásos állomány helyzetének javítását. Ehhez a költségvetés
- ma is elhangzott, figyelembe véve természetesen azt is, hogy várható '95-ben 20-21 százalékos infláció - a fegyveres erők hivatásos állományának bérnövekedésére 10 százalékos növekedést biztosít.Mi adódik ebből? Ez sajnos azt eredményezi, hogy tovább nő a társadalmi létminimum alatt élő hivatásosok aránya, romlanak a katonák, a határőrök, rendőrök, közalkalmazottak - beleértve a sorkatonákat is -, szolgálati élet- és munkakörülményei.Mivel a költségvetés a fegyveres erők anyagi-technikai működéséhez a feltétlenül szükséges erőforrásokat nem biztosítja, így csak szeretném önöket tájékoztatni, hogy a honvédségnél a feltétlenül szükséges, minimális összegnél mintegy 30 százalékkal, a határőrségnél 35 százalékkal kevesebb van csak a költségvetésben rögzítve. Ez sajnos azt eredményezi, hogy egyet kell érteni az Állami Számvevőszék szakértőinek megállapításával, amelynek lényege, hogy '95-ben a fegyveres erők működőképessége ellehetetlenül.Harmadsorban: a költségvetést vizsgálva egy ellentmondást látunk, hiszen a meghirdetett program olcsó közigazgatást tartalmaz.(12.20)Az Állami Számvevőszék anyagának utolsó részéből idézek, és erre felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét: 1994-ben a minisztériumok és országos szervek támogatása 172 milliárd forint volt. 1995-ben a tervezett költségvetés 203 milliárd forint növekedést mutat, ami közel 20 százalékot jelent.Végül elemezve a fegyveres erők és a honvédelmi szervek 1995. évi költségvetését, az alábbi következtetésre juthatunk: Növekvő költségek a központi szerveknél, csökkenő költségek csapat- és végrehajtói szinten. Két példával hadd bizonyítsam ezt. A Magyar Honvédség Parancsnokságának dologi kiadása 1994-ben 275 millió forint, 1995-ben 780 millió forint, ami közel háromszoros növekedést jelent. A Határőrség Országos Parancsnokságánál ugyanez a növekmény közel kétszeres. A költségvetés így sajnos klasszikus módon megteremti a törvényellenes tevékenység alapját.Hadd idézzek a honvédelmi törvény 42. §-ából egy részt: Az egyszemélyi vezető felelős - foglalja össze a paragrafus - a katonai szervezetek hadrafoghatóságáért, a működés mindenoldalú biztosításáért. Kérdezem tisztelt képviselőtársaimat, hogy lehet ezt megtenni, ha a minimális feltételek sincsenek megadva. Ezek alapján szeretném elmondani, hogy a beharangozott létszámcsökkentéseknek nincs értelme, ha azokat nem előzi meg a feladatok, a meglévő struktúrák felülvizsgálata és az ehhez hosszabb távra biztosítandó anyagi erőforrások együttes meghatározása. Joggal kérdezhetik tisztelt képviselőtársaim, hogy ennyi gond és ellentmondás után mégis mi a javaslatunk. Változatlanul az a javaslatunk, hogy szükség lenne egy konszenzuson alapuló reális elemzésre, egy követ-keztetéslevonásra, amely következtetéseket a társadalom elfogadja, megérti, és egy olyan közép- és hosszú távú tervezésre, amely az általam a bevezetőben elmondott biztonságpolitikával és honvédelmi stratégiai célokkal egyezik.Ez mit tartalmazna? Tartalmazná, hogy azt a meglévő költségvetést, amely összességében - ma már volt róla szó - nem sok, a fegyveres erők két komponensére, a honvédségre és a határőrségre közel 90 milliárd forint. Azonban amikor az ország olyan helyzetben van, amilyenben most mi vagyunk, nagyon lényeges, hogy ezt a 90 milliárd forintot mire és milyen prioritással költjük el. Hadd mondjak egy példát. 1989-ben a magyar fegyveres erők néphadseregi része békében 150 ezer főt jelentett. Akkor Budapesten ugyanazok az intézmények és objektumok álltak e 150 ezer fős békelétszám fenntartására, mint amelyek ma állnak a fegyveres erők, a honvédség rendelkezésére, nem szólva a Belügyminisztériumhoz tartozó szervekről. Mi sajnos azt tesszük, hogy aránylag szívfájdalom nélkül felszámolunk egy dandárt Nagyatádon, Zalaegerszegen, Kaposvárott vagy bárhol másutt. Ha elmegy néhány ezer tiszt, tiszthelyettes, közalkalmazott, abból nem csinálunk nagy problémát. De hogy Budapesten maradnak a központi szervek ugyanolyan létszámmal, ugyanannyi objektummal, ugyanolyan dologi kiadással, ebből mintha nem akarnánk problémát csinálni. Tessék belegondolni, hogy mindehhez a programhoz, a Magyar Honvédség fejlesztésére a '95-ös költségvetés összesen 600 millió forintot biztosít. Kérem tehát tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezt alaposan gondolják át. Csatlakozva előttem szólt képviselőtársamhoz, én is azt mondom, hogy ennek a költségvetésnek két óriási előnye van. Az egyik, hogy nagyon sok ember hihetetlen munkával, éjjel és nappal dolgozott rajta, előkészítette és a kezünkbe adta. Tehát az előnye az, hogy van. Sajnos ugyanez a hátránya is. Hogy ez van. Ne haragudjanak, ha egy idézettel zárom hozzászólásomat, de úgy érzem, hogy a gondok akkor kezdődnek, ha a döntés-előkészítés nincs beszélő viszonyban a döntéshozókkal. Ennek elkerülése érdekében tisztelettel javaslom képviselőtársaimnak, hogy a költségvetést jelen tartalmával ne fogadják el. Köszönöm türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)