Karl Imre (MSZP)
DR. KARL IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A hét vége felé haladva és lassan az 1995. évi költségvetés általános vitájának finisébe érve talán már nem számít túlzott merészségnek, ha az eddig elhangzottakból levonok néhány általánosítható következtetést. Először is azt kell hogy mondjam, hogy a beterjesztett törvényjavaslat kétségtelenül jó hatással van a retorikára, hiszen rendkívül színes és változatos jelzőkkel illették azt.(9.10)Másodszor: Úgy tűnik, hogy a törvényjavaslat pozitívan ösztönzi a kreatív gondolkodást is, hiszen a hozzászólások jelentős része messze túlnyúlt a konkrét témán, komoly gazdaságtörténeti elemzéseket, nemzetközi tapasztalatokat ismerhettünk meg, érdekes, új elméletek is születtek. Habár lehet, hogy ebben az esetben az úgynevezett kormányzati felelősség megszűnése kedvező katalizátorként hatott.Harmadszor: A téma - úgy tűnik - általában kedvezően hatott a baloldali értékek, gondolatok járványszerű terjedésére is. És csak reménykedni tudok abban, hogy ez a "fertőzés" tartós marad.Tisztelt Ház! Az 1995. évi költségvetésről olyan gazdaságpolitikai nézőpontból próbálok meg véleményt mondani, amely a makrogazdaság jelenségein túl, a reálszféra teljesítményeit, folyamatait veszi főként figye-
lembe.A kérdés kapcsán azt érdemes vizsgálni, hogy a magyar nemzetgazdaság honnan hová tart és milyen úton juthat el oda, ahová tart. Van-e eszköz arra, hogy az az út járható legyen, és van-e szándék, kellő elhatározás abban, hogy végig tudjuk járni. A továbblépéshez nem kerülhető meg a helyzet megítélése. A mai magyar gazdaság helyzete rendkívül nehéz és nagyon ellentmondásos. Azt gondolom, egy költségvetési vitában történő hozzászólásban, ha az ember nem akar minden kérdést érinteni, akkor mindenekelőtt azokra a jelenségekre érdemes odafigyelni, amelyek kritikaként elsősorban az ellenzék részéről felvetődtek. Én itt két alapvető problémát, kérdést látok. Az egyik az, hogy az ellenzék részéről olyan módon vetődnek fel a megítélések, minthogyha ennek a kormányzatnak lennének igazából más alternatívái, mintha ennek a költségvetésnek lenne igazából egy másfajta lehetősége, illetve mintha lenne egy olyan gazdaságpolitikai terápia, amely alternatívája lehet a mai helyzetnek. Azt hiszem, ebben alapvető tévedés van, és az elmondottakkal igyekszem azt bebizonyítani, hogy a mai gazdaságpolitikának a mozgástere behatárolt, lehetőségeink szűkösek, és nem kerülhetők el azok a lépések, amelyekkel a pénzügyminiszter úr ezt a költségvetést beterjesztette.Úgy gondolom, nagyon igaza van a pénzügyminiszter úrnak akkor, amikor a súlyos gondokat felveti és az előttünk álló feladat nagyságát újra meg újra érzékelteti. S nagyon nincs igazuk azoknak, akik ezt egy "Minek kell a lakosságot ijesztgetni ..." - megjegyzéssel próbálják elkenni.Úgy ítélem meg, hogy jelenleg egy komoly strukturális válság van, melyet a gazdasági átmenet okozta kvázi-objektív transzformációs veszteség súlyosbít. Ezen felül jelentős a korábbi évek hibás gazdaságpolitikájának veszteségnövelő hatása is.A strukturális válság elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a gazdasági struktúra vertikumai elsorvadtak. A belső teljesítmények kiszorultak, beléptek helyettük az importok. Ezt a gazdaságpolitika hibás szemlélete csak tovább generálta. Nevezetesen az a tévedés vagy hit, hogy a kapitalista piacgazdaság spontán megjelenik, amint kialakul a magánvagyon, felszabadítják az árakat és megteremtik a központi irányítástól mentes versenypiacot. Ugyanis a piacok olyan társadalmi, gazdasági konstrukciók, amelyeket emberi cselekvéssel kell megteremteni. Komoly hibákat okozott az a felfogás, hogy elég a régi gazdasági szerkezetet lebontani és majd a megszűnők helyére úgy, mint a fejlett piacgazdaságokban, maguktól lépnek be az új szereplők.Hasonlóan komoly probléma a meglevő vagyon elosztásának, valamint az új vagyon megteremtésének és elosztásának szükséges előfeltételéül szolgáló társadalmi, gazdasági kontextus figyelmen kívül hagyása. Az a strukturális válság könnyen nem oldható fel. Szükséges, de nem elégséges feltétel a működőtőke jelentős nagyságú, hazánkba történő beáramlása. Fontos a technikai, technológiai transzfer. Az alkalmazkodási kényszer az exporton keresztül érvényesülhet, a jövőt az exporttermékeinknek a versenyképessége fogja meghatározni. Tény, hogy a gazdasági átmenet transzformációs veszteségeket okoz. Ez például a privatizáció, illetve az államháztartás területén jól kimutatható. Ennek csökkentésére valószínűleg csak a gyorsítás képes.Tisztelt Ház! A magyar gazdaságot rendkívül ellentmondásos folyamatok jellemzik ma. Miközben az ipari termelés, a kivitel és a beruházások, továbbá a jövedelmek és a megtakarítások növekednek, nő a folyó fizetési mérleg és a költségvetés hiánya is.Az ipari termelés az év eddigi adatai alapján mintegy 7,5 százalékkal emelkedett, a belföldi eladások több mint 4 százalékkal, az exportértékesítés 17 százalékkal emelkedett. A beruházások volumennövekedése az idén eléri a 40 százalékot. Ezek kétségtelenül kedvező gazdasági folyamatok megjelenését jelentik.Ezzel együtt a gazdaságban tartósultak azok a feszültségek, amelyek tavaly óta a fizetési mérleg nagyarányú romlásában mutatkoznak meg. A folyó fizetési mérleg hiánya az év első hét hónapjában 2,3 milliárd dollárt tett ki, a kereskedelmi mérleg deficitje pedig az év első nyolc hónapjára vonatkozó előzetes adatok szerint az áruexport 12 és az import 16 százalékos növekedésének következtében megközelítette a 2,6 milliárd dollárt.A folyó fizetési mérleg jelentős hiánya azt is jelzi, hogy a hazai termelésnél nagyobb volt a belföldi felhasználás. Erre szeretnék külön kitérni. Többször vetődött fel kritikaként ez a belföldi felhasználás, illetve a lakosság túlfogyasztásának a kérdése.Úgy ítélem meg, hogy ebben az a valóságos helyzet, hogy az elmúlt négy évben olyan folyamatok következtek be, amikor a GDP igen jelentős csökkenése - több mint 20 százalékos csökkenése - mellett a makroszintű
fogyasztás Magyarországon ennél kisebb mértékben csökkent.Úgy gondolom, a fogyasztás nem lett visszafogva, talán a korábbi kormány ezt nem vállalta fel, és azt hiszem, hogy talán a korábbi kormányzatnak a legnagyobb gazdaságpolitikai hibája az, hogy a jövedelmek a teljesítményekkel arányban nem lettek csökkentve. Ezt a lépést ma már elkerülni nem lehet, hiszen megítélésünk szerint jelen pillanatban a folyó fizetési mérleg hiányát tovább növelni nem lehet. Ha a folyamatok így maradnának, mint ahogy jelen pillanatban folynak, akkor ez a hiány elérhetné akár a 4 milliárd dollárt is. Ennek a csökkentése közgazdaságilag indokolt és szükséges lépés. Tehát az a fajta meghatározása a költségvetésnek, amely ezt a hiányt legalább 1 milliárd dollárral szeretné visszaszorítani, ez a lépés egy szükségszerű lépés.Úgy gondolom, ezt a típusú rövid távú restrikciót nem lehet elkerülni. Ezt a rövid távú restrikciós folyamatot úgy kell felfogni, hogy ez egy olyan stabilizációs feladat, amely nem olyan módon áll szemben a növekedés kérdésével, hogy stabilizáció vagy növekedés a kérdés - és ezt egymással szemben fel lehet vetni -, hanem olyan módon vetődik fel, hogy a mai stabilizáció - amelyet nagy valószínűséggel egy év alatt nem lehet elérni, hanem egy hosszabb folyamat eredménye lehet -, ez lehet annak a megalapozása, annak az egyik feltétele, amelyet egyébként a Magyar Szocialista Párt és a kormányprogram is a növekedés feltételeinek megteremtése között tud csak értelmezni. Ezek a fajta megszorító intézkedések akkor ítélhetők meg helyesen, ha a reális lehetőségekből indulunk ki.(9.20)A reális lehetőségekhez viszont az is hozzátartozik, hogy vizsgálni kell azt a kérdést, hogy egyáltalán rendelkezik-e a kormányzat azzal az eszközrendszerrel, amellyel az elhatározásait végre tudja hajtani. Én azt gondolom, ebben egy igen jelentős eszközrendszer- és szemléletmód-változás szükséges, hiszen az elmúlt évek helyzetét úgy is meg lehet ítélni, ha abból indulunk ki, hogy a gazdaság teljesítménye fokozatosan csökkent. Tehát bizonyos értelemben egy folyamatos restrikciós állapot volt a gazdaságban annak ellenére, hogy ezt az állapotot a gazdaságpolitika irányítói meg szerették volna változtatni. Nem volt erre igazán eszközrendszerük, hiszen kétfajta lehetőség van csak: vagy a piacgazdaságban közvetett módon, valamilyen módon állami befolyásolással elérni, vagy pedig önkorlátozás segítségével megalapozni ezt a folyamatot. Ebből adódóan - mivel ezt eddig nem sikerült elérni - azt hiszem, hibás az a felfogás, amikor a jelenleg kidolgozás és megvitatás alatt levő önkorlátozási társadalmi-gazdasági megállapodás fontosságát nem kellő hangsúllyal mondjuk el, és nem kellő mértékben próbáljuk újra meg újra elérni, hogy ez a megállapodás létre-
jöjjön.Azt gondolom, egyfajta önkorlátozásra már csak azért is szükség van, mert ez a fajta megközelítés egy közös felelősségvállalást és egy olyanfajta pozitív társadalmi kép és felfogás kialakulását is tudja segíteni, amelyben a gazdaság szereplői, a jövedelemtulajdonosok egy közös cél érdekében kell hogy előremozduljanak, és a Magyar Szocialista Párt frakciójának, illetve ennek a költségvetésnek is az a feladata, hogy egy olyan típusú üzenetet is küldjön, mely szerint a költségvetési törvény, illetve az elindult és elkezdődött többéves gazdaságpolitikai program ebből a mai válságból egy kiúthoz vezethet, nem pedig tartós restrikciós spirálba belebukó politika első lépése.Az én megítélésem az, hogy ez a felfogás visszatükröződik az eddig elmondottakból. Azt gondolom, a költségvetésnek ilyenfajta üzenete kell hogy legyen. Azt gondolom, hogy meg kell tennünk azokat a módosításokat, amelyeket ezzel kapcsolatosan a költségvetésben nyilvánvalóan még meg kell tennünk, és ezeket a módosításokat végig is kell vinnünk.Tisztelt Ház! Sok érv, sok vélemény hangzott el a '95. évi költségvetéssel kapcsolatosan. Ezek a viták messze túlnyúltak azon a kérdéskörön, hogy milyen legyen a konkrét törvény. Én azt hiszem, akkor járunk el helyesen, ha a továbbiakban - a konstruktív megoldásokat keresve -azokat a sarokpontokat jelöljük ki, amelyek alapvetően hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy kibontakozás elinduljon.Én azokkal tudok egyetérteni, akik a kényszerű intézkedések mellett azt hangsúlyozzák, hogy emellett a gazdaságban két jelentős átalakulásnak feltétlenül kell történnie. El kell kezdődnie annak a strukturális átalakulásnak, amely elsősorban a külföldi tőke és a külföldi fejlett nyugat-európai technológiák és technikák beáramlásával érhető el. Illetve azt gondolom, feltétlenül szükség van arra, hogy a belső egyensúlyi helyzetünk is tovább javuljon oly módon, hogy ez ne gátolja meg a reálszféra növekedési lehetőségét. Én azt hiszem, a reálszférában elindult folyamatoknak óriási jelentőségük van. Erre lehet és kell is építeni. Olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, amely a kedvező jelenségeket nem fogja vissza, hanem segíti azokat. Éppen ezért szükséges, hogy az export kellő ösztönzésére megfelelő alapok legyenek, az export támogatására megfelelő hitelek álljanak a vállalkozói szféra rendelkezésére, illetve olyan külpolitikát folytassanak, amely ezt továbbsegíti. Azt hiszem, ennek érdekében közös gondolkodás és összefogás szükséges. Ezt kérem önöktől is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)