Barsiné Pataky Etelka (MDF)
BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egy új kormány első költségvetése mindig különös figyelmet vonz éppen azért, mert tulajdonképpen egy ilyen új költségvetés mindig egy új gazdaságpolitika tükre. Messze többről van szó egy ilyen alkalommal, mint arról, hogy a bevételnek és a kiadásnak milyen egyensúlya van. Ilyenkor derül ki, van-e egységes koncepciója a kormánynak. Ilyenkor derül ki, van-e összehangolt cselekvés. Ilyenkor derül ki, hogy a tárcák rohamát hogyan viseli a költségvetés és látszanak-e a hangsúlyok. Ilyenkor derül ki, hogy a kormány képes-e megvalósítani az ország finanszírozását. Ilyenkor derül ki, hogy képes-e eredményeket elérni a hazai és a külföldi pénzvilágban. Vagyis: van-e a kormánynak jövő-
képe?Békesi pénzügyminiszter úr a költségvetési expozéjában azt mondta, a parlament arra való, hogy pokollá tegye a kormány életét. Ismerős szavak ezek. 1990. november 11-én, négy évvel ezelőtt, az akkori költségvetés vitájánál hallottuk ezt az idézetet az MSZP vezérszónokától, a korábbi kormány pénzügyminiszterétől, Békesi Lászlótól: "A parlament arra való, hogy pokollá tegye a kormány életét." Akkor az ellenzéki képviselő ezt még kiegészítette azzal, hogy megfordult a mondás: "Ezekben a hetekben a kormány teszi pokollá az Országgyűlés életét." Ez kérem, négyéves idézet. (Vastagh Pál: Több mint ötvenéves idézet Churchilltől.) Új fordulatra lenne szükség. De idézzük tovább Békesi Lászlót: "Rendkívül nagy a csábítás, hogy egy ellenzéki párt távol tartsa magát a konkrét költségvetési törvény javaslatait javító koncepcióktól. Nem tehetjük meg, mert itt nem egyszerűen a kormányzati koalíció és az ellenzéki pártok felelősségéről, hanem - mindenfajta pátosz nélkül - mégiscsak az ország sorsáról van szó." Hát akkor, lássuk!1995-ben a költségvetés szempontjai fogják meghatározni a gazdaságpolitikát. Ez ebből a költségvetésből kiderül. Ezt, még ha nehezen is, de tudomásul lehet venni abban az esetben, ha van gazdaságpolitika, és ha van koncepció. Ekkor ugyanis biztos kézzel lehet meghúzni azt, amire a gazdaságpolitika szempontjából éppen nincs vagy kevésbé van szükség. Akkor lehet tudni, mi az előny és mi a kár. De ez ebben az esetben nincs. Engedjék meg, hogy az infrastruktúráról beszéljek, és annak kapcsán mondjam el: csak így, ennek a hiányában eshetett meg az, hogy az infrastruktúra, amely az első piacépítő eszközünk, amely egy piaci szűkületet hivatott megszüntetni, és amely - azt hiszem, ebben nincs véleménykülönbség köztünk - az első helyek egyikén kellene hogy álljon a prioritásban, nos, ez az infrastruktúra-építés az elkövetkezendő időszakban jelentősen megáll. Sokszor visszahőkölt az ország az infrastruktúra feladatainak nagyságától - szembekerülve a tényekkel, az elmaradás mértékével - és akkor felélte az infrastruktúrára fordítható pénzeket. Az elmúlt években bizonyítható változás következett be ebben: megfordult a folyamat, és elindult egy modern, korszerű infrastruktúra-politika. Jogi, szervezési, gazdasági szabályozással körvonalazódtak azok a megoldások, ahol a központi költségvetési források mellett vállalkozói tőkéből és hitelekből elindulhatott az építkezés.(9.30)Miről van szó? Sikerült a költségvetés és a vállalkozói tőke között egy olyan partneri kapcsolatot kialakítani, amely lényegében eredményeket hozott. Ez most megáll
- például az autópálya-program.A költségvetés szerint az Útalap bevételeiből fenntartásra reálértékben a korábbi év 67 százaléka, fejlesztésre pedig a korábbi év - reálértékben - 25 százaléka fordítható. Kétségtelen, hogy a jövedéki törvényen és - ha a Ház elfogadja - az adózás rendjéről szóló törvényen keresztül mindazok a kiskapuk, amelyek az üzemanyaggal kapcsolatban anomáliát jelentettek, be fognak zárulni - és ez egy fontos dolog. Jó esély van tehát arra, hogy a sokak által majdnem egymilliárd forintra becsült, elkallódó Útalap-bevétel valóban az Útalapba érkezzen, mégis, a jövő évben reálértékben jelentős a csökkenés. Lássuk, milyen következményekkel jár mindez!A fenntartásnál a szakértők véleménye szerint ebből az összegből csak kedvező időjárás esetén lehet elkerülni a komolyabb problémákat. A kormánynak nincs más eszköze, mint az, hogy fohászkodjon.Nézzük a fejlesztéseket! A fejlesztéseknél a kormány nem indít új beruházást.Nézzük, mi van a folyamatban lévőkkel: a 25 százalékra lecsökkent pénz, kérem, azt jelenti, hogy például az Európai Beruházási Bankkal megkötött kölcsönegyezményben a hazai részaránynak kevesebb mint a felét tudjuk biztosítani, és így az élő, megkötött szerződésből 2 milliárd forint hitel nem hívható le, amelyről tudjuk, hogy jó pénz, és amelyre szükség van - nagyobb szükség van, mint valaha.Az M5-ös autópályára, amelyre érvényben lévő koncessziós szerződésünk van, nem tudjuk garantálni az állami kötelezettségvállalást. Kérem, miről van szó? Arról, hogy a forgalmat, amit a koncesszióban garantálnunk kellene, nem tudjuk biztosítani, hiszen az 5-ös autópályához meg kellene hogy épüljön '95 augusztusáig az az összekötő szakasz a 4-es útról, ami - a mellett, hogy számtalan itt fekvő településnek fantasztikus környezeti javulást jelentene - megtenné azt, amire felelősséget vállaltunk a koncessziós szerződésben.De továbbgyűrűznek a bajok: arról van szó, hogy ezekben a koncessziós szerződésekben, amelyek megköttettek, vállaltuk a terület biztosítását, amelyre rákerül az autópálya, amelyen elkezd működni a vállalkozói tőke. Nos, erre is hiányzik több milliárd, mind a 3-as autópálya, mind a 2-es autóút esetében.Már meg sem merem említeni a szekszárdi Duna-híd élő koncessziós szerződését.Nem többről és nem kevesebbről van szó itt, kérem, mint arról, hogy nemzetközi pénzintézetekkel kötött kölcsönegyezményeket, koncessziós szerződéseket nem teljesít a kormány. Felmerül tehát a kérdés, hogy mit is hívunk stabilitásnak, és hogy ez a sorozat, ami itt körvonalazódik, nem a stabilitás hiányának az első fokozata-e, amikor nemzetközi megállapodásokat, szerződéseket, befektetőkkel kötött szerződéseket kell hogy felrúgjunk, kell hogy visszamondjon a kormány.Kérem, a nemzetközi közvélemény ezekből a mozaikokból rakja össze az ország képét: a szerződések újratárgyalása, lebegtetése, lassítása vagy leállítása iszonyatos presztízsveszteségbe kerül.Mi a helyzet, ha a közel 100 forintos benzinből az Útalap a 9 forint 50 fillér helyett 50 fillérrel többel részesedik: 10 forinttal? Akkor legalább az Európai Beruházási Bankkal megkötött szerződésben szereplő 2 milliárdos hitelt lehívhatjuk.Mi a helyzet, ha a 9 forint 50 fillér helyett 11 forinttal részesedik az Útalap? Kérem, nem fogják elhinni - 1 forint 50 fillérről van szó! -: ebben a helyzetben a koncessziós autópályák, amelyek elindultak, folytathatók, a szerződéseink fenntarthatók. Koncepció kell ide!Elkezdett munkák vannak, elkezdett folyamatok. Modernizáltak az útkezelő szervezeteink, korszerű a finanszírozásuk: a koncesszió. Kérem, sehol nem tudták megvalósítani Közép-Kelet-Európában a koncessziót. Nekünk - nekünk! - sikerült. Ez, kérem, óriási eredmény - és 1 forint 50 fillér pluszon bukik meg... Hát ez egyszerűen lehetetlen! Évtizedekre tönkretehetjük a koncessziós formát, és akkor végképp nem tudom, hogy miből fogunk építkezni.Nézzük meg ezt egy másik oldalról is! Az elmúlt években megvalósult a magántulajdonon alapuló vállalkozói építőipar, építőanyag-ipar és háttéripar. Négy év alatt megtörtént az állami nagyvállalatok modernizálása. 1993-ban már a tevékenység 58 százalékát ötven főnél kisebb szervezetek - vagyis a klasszikusan közép- és kisvállalatok - látták el. A privatizáció megtörtént: a nagyoknál, a kettős könyvvitelű cégeknél az állami tulajdon részaránya 50 százalék alatt van. Az 1990-91-es - és ki ne emlékezne erre? - nagy recesszió után a teljes építőipari ágazat talpraállt és elindult. A külföldi működőtőke '93 végén 20 milliárd forintra emelkedett, és a vegyesvállalatok túlnyomó része a közlekedésépítésben dolgozik.Kérem, a külföldi befektetők - a tőke - a meghirdetett tenderekre, a megkötött szerződésekre jöttek Magyar-országra. Ezek jelentős veszteséget fognak szenvedni. Ki fog ezek után hinni nekünk?Mit jelent a stabilitás: plusz 1 forint 50 fillért?Akkor, amikor az infrastruktúráról beszélünk, nem tehetjük meg, hogy ne szóljunk néhány szóval a Magyar Államvasutakról. Vasúttörvény már van. Meg lehet kötni a MÁV és az állam mint tulajdonos között az alapmegállapodást, legalább egy évre - ez, kérem, háromnegyed éve elő van készítve. Ez kiadás, de egyben bevétel is, hiszen így tud akkor a vasút pályahasználati díjat fizetni az államnak, a költségvetésnek.Ha összehasonlítjuk nemzetközi vonatkozásban: Németországban a vasút éves pénzforgalmának 34 százalékát fizeti az állam, Olaszországban pedig 65 százalékát. Nálunk egy évtized alatt tíz százalékát fizette, most tizenhetet. A kormány megtette az első lépéseket, de a vasútra előbb-utóbb egy komplett csomagot kell összeállítani, mert a rekonstrukció-finanszírozásra, az Európai Unióhoz való csatlakozásra pénzeszközökre lesz szükség.Korszerű vasútra van szükség, de ennek nem azzal kell kezdődnie, hogy 3900 kilométer mellékvonalon felszámoljuk vagy szüneteltetjük a forgalmat. A jövő évre 900 kilométer szüneteltetés van előirányozva. Ez a kasszába - nem fogják elhinni! - mindössze 1,3 milliárd forint pluszbevételt hoz.Megfelelő üzemtechnológiai átértékeléssel, átalakítással meg lehet oldani, hogy a kisforgalmú vonalak is életben tarthatók legyenek. Nem árt, hogyha a vasutak megszüntetése, bizonyos vasútvonalak, szárnyvonalak megszüntetése előtt visszaidézzük az 1890-92-es éveket, amikor Baross Gábor, a közlekedéspolitikus, a veszteségeket úgy hidalta át, hogy leszállította a tarifát - jelentősen leszállította -, és két év alatt hétszer annyi lett a forgalma és a bevétele, mint előtte. Nem szégyen követni a példáját.Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársak! Stratégiára és koncepcióra van szükség. A gond ott van, hogy amiért a fékezés, a visszafogás meghirdetésre került, amiért áldozatvállalást kér a kormány: a költségvetés finanszírozása sem úgy sikerült.Beszéljünk egypár szót a költségvetésről! Nincs megállapodás az IMF-fel. A hiányról először azt hittük, hogy 2 milliárd, kiderült, hogy 2,5 milliárd - lesz ez még 3 is. A költségvetési deficitről tudjuk azt, hogy az év első felében mindig magasabb. De hiszen nem fognak jönni a privatizációs pénzek: áll a privatizáció, nincs törvény, nincs elfogadott koncepció!(9.40)Ez a költségvetés folyamatában nincs megalapozva. Itt félévkor további áldozatokat fog kérni a kormány. Koncepciót, eszközöket és időpontokat kérünk és várunk. A kormány nincs könnyű helyzetben. De az ország helyzetét katasztrófaretorikával nem lehet javítani. Ide gazdaságpolitika kell. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)