Csapody Miklós (MDF)

1994. november 28.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Külügyminiszter Úr! Az új magyar kormány hivatalba lépésétől kezdve törekszik a magyar-román alapszerződés megkötésére, nyilván alaposan mérlegelve Romániának inkább hajthatatlan, semmint rugalmas álláspontját és a hasonló irányú nyugati véleményeket, esetleg határozottabb jelzéseket is. A szerződés tervezett tartalmát, vagyis a határok sérthetetlenségét a kisebbségi jogok garanciáiért, a kormánykoalíció deklaráltan nem célnak, hanem eszköznek tekinti. Ezt most nem vitatva, feltűnő, hogy miközben mindkét részről elhangzanak optimista kijelentések és megnyugtató nyilatkozatok, aközben november 10-én

- így porosodik el egy azonnali kérdés - a román alsóházban ismét egy példa nélküli eset történt. A volt külügyminiszter, a jelenlegi házelnök a határozatképtelenség ellenére - kétszeri nekifutással - megszavaztatta Funar úr pártjának legújabb ötletét, mely szerint: "Valamely idegen ország himnuszának eljátszását vagy zászlójának kitűzését hat hónaptól három évig terjedő börtönbüntetéssel vagy pénzbírsággal kell büntetni." A javaslat már akkor a szenátus előtt volt. Kérdezem miniszter urat: megítélése szerint mi vezethetett ehhez a román alkotmánnyal és a nemzetközi gyakorlattal egyaránt szögesen ellentétes, európainak pedig semmiképpen sem nevezhető tilalomhoz? Eltekintve attól, hogy a piros, a fehér és a zöld szín együttese a megfelelő sorrendben nem a Magyar Köztársaság, hanem a magyar nemzet jelképe, vajon ezek után bukaresti nagykövetségünk épületén ott maradhat-e például a Magyar Köztársaság címere? Francia sportoló győzelme esetén eljátszható-e a Marseillaise? És az olasz nagykövet kocsijára vajon kikerülhet-e az olasz zászló, vagy csak a piros-fehér-zöld magyar sorrendje okozhat gondot?Igaz, hogyha valaki elvakultan és kellő körültekintés nélkül rosszfelől nézi az olasz zászlót, még azt is könnyen magyarnak láthatja. A magyar himnuszt, nemzeti imánkat és ennek tilalmát nem is említem.Végezetül tehát: miniszter úr szerint Románia szándéka az alapszerződést illetően - a történtek fényében - egyáltalán mennyire tekinthető komolynak? Várom válaszát, köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)