Kávássy Sándor (FKGP)
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Általánosan ismert, hogy a szélterületek legfőbb baja, hogy távol esnek a központoktól, leginkább a fővárostól. Ettől szenved Szatmár népe is. Innen volt, hogy 1990-ben első teendőim között tettem előterjesztést Siklós Csaba akkori közlekedési miniszternek, hogy kezdjenek tárgyalást a románokkal, és Zajtán át nyissanak új kaput a nemzetközi személy- és teherfogalom előtt Szatmárnémetin keresztül Nagybánya felé, sőt, ha lehet, még tovább, a Kárpátokon túlra, minthogy ez a vonal lehetne a térség gazdasági ütőere.Rövidesen írásban kaptam ígéretet, nemsokára azonban egy másik iratot is, amely az előbbit visszavonta. Megvalósult ellenben a budapest-zajtai gyors. Ennek is örültünk.Örömünk azonban csak egy-két évig lehetett zavartalan. Alamuszi módon, nagy sundám-bundámmal leépítették a gyorsot, amennyiben csak Debrecenig maradt gyors, innen Mátészalkáig sebes, Mátészalkától Zajtáig személy. Egy idő óta Szalkától állandóan számlálják az utasokat, és újabban arról hallani, hogy Mátészalkán túl a vasúti forgalmat is felszámolják.Kérdezem tehát:Normális dolog-e halálra ítélni egy nagy lehetőségeket magában rejtő vonalat, egy távoli országrész lakosságát megfosztani a korszerű közlekedés áldásától? Hogy egyeztethető mindez össze a szociális érzékkel, a demokráciával és a népbarát politikával? Várom válaszát.