Kovács László (MSZP)
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem egyszerű dolog erre az interpellációra válaszolni, mert az interpelláció többféle dolgot tartalmaz.Tartalmaz egy állítást, miszerint a Külügyminisztérium úgy adta át a szöveget, hogy azt a külügyi bizottság nem tudta, a külügyi bizottság tagjai a sajtóból értesültek róla. Én úgy gondolom, ezt tényszerűen kell vizsgálni. Ad néhány tanácsot, hogyan ne válaszoljak. Ezt köszönöm, bár meglehetősen szokatlannak tartom, hogy az interpelláló képviselő kizár bizonyos válaszlehetőségeket a miniszter számára. S végül, tartalmaz egy kérdést, hogy miért van szükség a szokatlan tempóra, az illuzórikus áttörési kísérletekre, ráadásul a törvényhozás megkerülésére. Nos, ami az elsőt illeti. November 1-jén a Külügyminisztérium megküldte a külügyi bizottságnak a magyar-román alapszerződés két cikkelyére vonatkozó szövegtervezetet. Nem a kész szöveget: a kész szöveg az, amit a felek elfogadnak. Megküldtük a külügyi bizottságnak, majd a következő napokban folytattuk a munkát. Új szempontok merültek fel, többek között az a jogos igény, hogy a szlovák és a román relációban lévő alapszerződés-tervezet legyen bizonyos összhangban. Az átdolgozást követően az új változatot november 15-én küldtük meg, úgy a magyar-román, mint a magyar-szlovák alapszerződés tervezetét. Romániával a szakértői tárgyalások november 17-én folytak, Szlovákiával még nem kezdődtek meg. Úgy gondolom tehát, hogy a Külügyminisztérium nem követett el mulasztást. Ami a tanácsokat illeti: én nem szándékoztam azzal érvelni, hogy a Külügyminisztérium dolga az előkészítés, a parlamenté pedig a ratifikálás. Ismerem ugyanis a Házszabályt: nemzetközi szerződés aláírása előtt kell az érintett és a külügyi bizottságnak állást foglalnia. Arra sem akartam hivatkozni, hogy a magyar-ukrán szerződést utólag ratifikálta a parlament - előtte ugyanis nem szokták. (Derültség.)Végül köszönöm, hogy emlékeztetett arra a képviselő úr, hogy a biztonságpolitikai alapelvek a külügyi bizottság tevékeny részvételével nyerték el végső formájukat. Cserébe én is hadd emlékeztessem képviselő urat, hogy 1993 január végén ezt nem a kormány kezdeményezte, hanem a külügyi bizottság aznap megválasztott ellenzéki elnöke. Kár, hogy képviselő úr nem javasolta, hogy arra se hivatkozzak, hogy az előző kormány évekig tárgyalt a magyar-román alapszerződésről, anélkül, hogy a külügyi bizottság egyszer is betekintést nyert volna a szövegbe, és ha jól emlékszem, Csapody Miklós képviselő úr egyetlenegy alkalommal sem interpellált ez ügyben. Elfogadom, hogy Csapody képviselő úrnak szokatlan a tempó. Az előző kormány ugyanis két és fél évig tárgyalt a magyar-román alapszerződésről, ez alatt összesen három szövegegyeztető megbeszélésre került sor. Ezek során a kormány, illetve a Külügyminisztérium egyszer sem adott át olyan szöveget, amely tartalmazta volna a határok sérthetetlenségének elismerését vagy a területi követelésekről való kölcsönös lemondást, csupán kritizálta a román szövegtervezeteket. Ezzel érveket adott bizonyos román nacionalista köröknek, és kételyeket támasztott a magyar szándékok iránt. Talán ezért kérdezte meg tőlem az amerikai külpolitika egyik prominens személyisége New York-i találkozónk alkalmával, hogy miniszter úr, ez a kormány végre kész-e elismerni a fennálló határokat? Megjegyzem, most átadott tervezetünk kisebbségi jogokkal foglalkozó cikkelye tíz pontban, a korábbinál részletesebben, pontosabban és nemzetközi dokumentumokkal is alátámasztva fogalmazza meg a kisebbségeknek járó jogokat. Nem fogadom el, hogy a szövegtervezet átadása illuzórikus áttörési kísérlet lenne. Így folyik a nemzetközi szerződések kidolgozása, hogy szövegtervezeteket adnak át a felek egymásnak. Végül a külügyi bizottság szerepéről a szöveg kidolgozásában. A Házszabály nem ír elő folyamatos egyeztetést. Lehetetlenné is tenné a munkát, ha minden szövegváltozatot jóvá kellene hagyatni a külügyi bizottsággal, vagy egyeztetni kellene a külügyi bizottsággal.(16.10)De egyeztetni kívánunk, ezért is javasoltuk, és a külügyi bizottság ezt el is fogadta, hogy jöjjön létre egy hatpárti albizottság az alapszerződések kérdésének az egyeztetésére.Szeretném még egyszer hangsúlyozni: a Külügyminisztérium és a kormány az alapszerződést nem célnak, hanem eszköznek tekinti. Ugyanígy eszköznek tekinti a kapcsolatokat javító, alapszerződésen kívüli kis lépéseket, tehát nem alapszerződés-centrikus a magyar külpolitika. Nem gyorsan akarunk alapszerződést, hanem az ország, a nemzet érdekeinek megfelelőt, mégpedig olyat, ami a nemzetközi normákkal összhangban van, hiszen akkor tekinthető ez reális célnak.Nem szeretném, ha Csapody képviselő úr ismét félreértene vagy félremagyarázna, ahogy az előbbi alkalommal történt. Nem csupán lehet, de kell tárgyalni, mert az az alapszerződés igenis, jogi kényszerítő eszköz lehet a magyar kisebbség jogainak érvényesítésére. Köszönöm. (Taps.)