Békesi László (MSZP)

1994. november 28.

DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Megértem indulatait és azt is, hogy a magyar demokráciát félti azoktól az ingamozgáshoz hasonló lépésektől, amelyek egy kormányváltozás után a legfelső vezetésben bekövetkező változtatásokat politikai nyomással hozzák összefüggésbe.Talán fölösleges emlékeztetnem a Házat arra, hogy természetesen nem előzmények nélküliek ezek az ügyek. Nyilvánvalóan ez önmagában véve még nem elégséges ok arra, hogy hasonló módszereket kövessen az új kormány. Azt azonban szeretném az önök figyelmébe ajánlani, hogy a jegybank elnökének működése a függetlenség garanciáinak törvényi biztosítása mellett döntően és alapvetően bizalmi kérdés.Nem példátlan az európai gyakorlatban, hogy ha a független jegybank elnöke és az adott kormány politikai vonalvezetése között kemény ellentétek vannak, akkor ott a független jegybank elnöke levonja a konzekvenciákat és lemond.Emlékeztetném önöket Kohl kancellár és a német jegybank előző elnökének vitájára, ahol ugyanúgy a függetlenség garanciája mellett - törvényi, intézményi garanciája mellett - nem volt kétséges a német jegybank elnöke számára, hogy egy ilyen szituációban, ahol nem ugyanazon a nyelven beszélnek, nincs más választás, mint az, hogy lemondjon.De emlékeztethetném a Házat arra, hogy Bod Péter Ákos elődje esetében úgy gondolom, ugyancsak nem szakmai megfontolások vezettek a változtatásra. Éppen ezért tehát azt hiszem, fölösleges a demokráciát attól félteni, ha egy adott szituációban az egyébként törvényileg garantált módon, ami a lemondást jelenti, levonja az adott cég vezetője a következtetéseket.De hogy mennyire nem arról a veszélyről van szó, amelyre Szabó Iván utalt, azért talán még egy szempontot hozzátennék: Bod Péter Ákos ugyanannak a kormánynak a képviseletében fogja Londonban az EBRD-ben Magyar-országot képviselni. Nem hiszem tehát, hogy itt valamiféle politikai boszorkányüldözéssel lehetne vádolni a kormányt, és azt sem, hogy Bod Péter Ákosnak a személyes döntése és mérlegelése e tekintetben elmarasztalható lenne. Én inkább a megoldásnak a kulturáltságát emelném ki. Azt gondolom, hogy ez a normális és így helyes. Köszönöm. (Taps.)