Tóth Sándor (MSZP)
TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben az írott és az elektronikus sajtó egyaránt jelentős terjedelemben foglalkozott a még hazai kézben lévő cukorgyárak egységét és létét veszélyeztető törekvésekkel, valamint a magyar cukorgyártás jövőjével.Az Állami Vagyonügynökség 1993-ban pályázatot hirdetett az öt cukorgyártó részvénytársaság, az ácsi, az ercsi, a mezőhegyesi, a sarkadi és a sárvári cukorgyárak egy tömbben és megosztás nélkül történő értékesítésére.A meghirdetett pályázatot az Első Hazai Cukorgyártó és Forgalmazó Konzorcium, mint egyedüli induló nyerte. A különböző politikai és kormányzati értékelésekkel egyezően igen sikeresnek és előremutatónak értékelhetjük azt a privatizációs gyakorlatot, melyet az öt, még magyar kézben maradt cukorgyár privatizációja során alkalmaztak. Támogatásra érdemes az a tulajdonosi konstrukció, amely a magyar répatermelőket, a gyári menedzsereket és a dolgozókat fogja össze. A kialakult helyzetben, amikor a cukoripar 70 százalékát külföldiek ellenőrzik, csak az Első Hazai Cukorgyártó és Forgalmazó Konzorcium által egységbe fogott öt cukorgyár tud az erős konkurencia által teremtett versenyhelyzetnek megfelelni.Az egész magyar cukoripart, mind a hazai, mind
a külföldi érdekeltségűeket azonban veszélyezteti az 1995-től életbe lépő GATT-egyezmény. Az importvám igen alacsony, s nem védi a hazai termelést.Kérdezem az államtitkár urat: az élelmiszergazdasági import 1995. évi liberalizációjával összefüggésben a cukor esetében milyen védintézkedést tervez a kormány, tekintettel arra, hogy a tervezett 80 százalékos vám várhatóan nem védi meg a hazai ipart? Mi az oka annak, hogy a több ezer embert foglalkoztató iparág esetében a GATT felé nem éltek a nemzeti ajánlat megtételével?