Békesi László (MSZP)
DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Az interpelláció indokolásában elhangzott nagyon sok véleményére, minősítésére - és számtalan tévedésére - nem tudok reagálni, mert az öt kérdésre szeretnék konkrétan válaszolni, de írásban azokra is vissza fogok térni. Nem lenne jó, ha abban a hitben élne, hogy az úgy igaz, ahogy ön az indokolásban előadta. (Derültség.)Az első kérdésre: a bankkonszolidáció nem segélyprogram, hanem a bankok korábban rejtve maradt veszteségeinek rendezése az egész gazdaság, de legfőképp a betétesek védelme érdekében. Az elkezdett rendezést be kell fejezni. A bankoknak meg kell felelniük nemcsak a törvény előírásainak, hanem a biztonságos működéshez szükséges 8 százalékos tőkemegfelelési mutatónak. Igaza van abban, hogy hiányos feltételekkel - esetenként megfelelő követelmények nélkül - hajtottak végre az elmúlt években tőkeemelést. Ez sokba került, és valóban nem oldotta meg a bankok problémáját. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a folyamatot félbe lehet szakítani. Ezért van elsősorban szükség a bankok gyors és eredményes privatizálására.A második kérdésére: a nagy kereskedelmi bankoknál - a Magyar Hitelbanknál, az Országos Kereskedelmi és Hitelbanknál, a Budapest Banknál és a Takarékbanknál - az állam úgynevezett alárendelt kölcsöntőke nyújtásával biztosítja a törvényben előírt 8 százalékos tőkearányhoz szükséges tőkemennyiséget. Ez azt jelenti, hogy a konszolidációt hosszú lejáratú államkötvények átadásával hajtjuk végre, ami közvetlen költségvetési terhet nem jelent. Ez körülbelül még 17 milliárd forint értékű állampapír tőkésítését fogja jelenteni. A kisebb bankoknál
- mint amilyen az Iparbankház, a Dunabank, a Konzumbank - a privatizáció során keressük meg azokat a befektetőket, akik tőkeemeléssel biztosítják a zavartalan és biztonságos működéshez szükséges tőkét. Itt tehát az állam nem fog tőkét emelni. Az előző esetekben az alárendelt kölcsöntőke nyújtása is szigorú szerződésekben előírt kötelezettségek teljesítése esetén lesz igénybe
vehető.A harmadik kérdése: a kormány természetesen a törvény szigorát alkalmazni fogja minden olyan esetben
- és nem csak a bankoknál -, amikor bizonyítható a visszaélés. Amennyiben felmerül a bűncselekmény alapos gyanúja, a törvényes elévülési határidőn belül minden visszaélést fel akarunk tárni. Bűncselekmények felderítése és szankcionálása természetesen elsősorban a rendőrség, az ügyészség és a bíróság feladata. Nem lehet azonban büntetőjogi kategóriákat alkalmazni olyan esetben, amikor téves helyzetmegítélésről, túlzott kockázat-vállalalásról van szó. Ekkor a munkajogi és polgári jogi felelősség megállapítására van lehetőség. Ezt az állam mint tulajdonos, ha indokolt, hiánytalanul kezdeményezni fogja.A negyedik kérdése: a bankok privatizációja már megkezdődött, és jelenleg is folyik. A kereskedelmi bankok között lényegében már egy olyan sincs, amely kizárólag állami tulajdonban lenne. A Külkereskedelmi Bank privatizációja az első, amely teljeskörűen befejeződött és sikeres volt. Itt az EBRD és a Bayerische Landesbank e pillanatban már a többségi tulajdonos. A nagyobb bankok közül a Budapest Bank privatizációja áll a legközelebb a megvalósuláshoz: folyik a szakmai befektetőkkel a tárgyalás; de elég jelentős érdeklődés van a Hitelbank és az OKHB irányában is. A kisebb bankoknál a gyors privatizáció a cél azért, hogy ezen az úton mielőbb biztosítsuk a pénzintézeti törvénynek megfelelő szavatoló tőkét. Ebben a körben sok az érdeklődő - ami biztató -, valószínűleg '95 első felére a kisbankoknál be lehet fejezni a privatizációt, a nagyobb bankoknál a folyamat bizonyára áthúzódik '96-ra.Végül az ötödik kérdése: ahogy erre a második kérdés kapcsán már válaszoltam, a nagyobb bankoknál biztosítani akarjuk a törvény által előírt minimális szintet, a kisebbeknél viszont nem szándékozunk újabb állami tőkeinjekciót adni.Végezetül engedje meg, kedves képviselő úr, hogy az interpelláció blikkfangos mottójára két rövid megjegyzést tegyek:Nagyon jó, hogy elmentek a tankok, de legalább olyan jó, hogy ittmaradtak a bankok. Ha nem lennének bankok Magyarországon, akkor ma az "egy kecskéért két kőbalta" korszerű cseremódszereit alkalmazhatnánk. Feltételezem, hogy ezt képviselő úr sem akarja. A második dolog, amit nagyon komolyan szeretnék kérni a parlamenttől, képviselőtársaimtól: óvjuk ezt az országot attól, hogy egy bankellenes hisztéria alakuljon ki. Nem mindenben hibátlanok a bankok és a bankvezetők, de bankellenes hangulat és kampány csak ronthat ezen a helyzeten. Köszönöm a figyelmet, és kérem, hogy fogadják el a választ. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)