Faragó Péter (MSZP)

1994. december 9.

DR. FARAGÓ PÉTER (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék pár gondolatban hozzászólni a törvénymódosításhoz, konkrétan a T/149/8-as javaslathoz, amelyet dr. K. Csontos Miklós képviselő úr nyújtott be. A benyújtott módosító javaslat szerint a 3. § a következőt mondja: "Az előkészítő közgyűlésen a szövetkezet tagjai és kívülálló üzletrész-tulajdonosai nyilatkoznak..." Tovább nem is kívánom olvasni, mert a lényege ennek az, hogy a képviselő úr a kívülálló üzletrész-tulajdonosokat akarja nyilatkoztatni a szétválási szándékról. Gondolom - legalábbis nagyon remélem -, a jelen lévő képviselők túlnyomó többsége érzi azt, hogy ez elképzelhetetlen dolog, mert egy olyan személyt akar nyilatkoztatni, aki nem tagja egy csoportnak, egy szövetkezetnek. Hogy nyilatkozzon a szétválásról, amikor nem is tagja ennek a szövetkezeti - úgymond - jogi személyiségű gazdasági társaságnak, illetve jelen esetben a szövetkezetnek? Ez körülbelül olyan lehet, mintha én azt javasolnám holnap, hogy az OTP váljon szét két cégre, mert nekem is van egy betétkönyvem az OTP-ben. De ettől én még nem vagyok tagja és nem vagyok jogosult arra, hogy ebben döntsek. Ugyancsak ehhez csatlakozik a 149/5-ös javaslat, Gyimóthy Géza képviselő úr javaslata, aki ezt azzal indokolja, hogy nem indokolt külön menetben nyilatkoztatni a szövetkezet tagjait a szétválási szándékukról és csak ezt követően nyilatkozhatnának a kívülálló üzletrész-tulajdonosok. Nem arról van szó, hogy hány menetben, mit kell csinálni, hiszen nem a ringben vagyunk egy bokszmérkőzésen, hanem arról van szó, hogy egyszerűen elképzelhetetlen, legalábbis nagyon remélem, hogy a jelen lévő jogász kollégák számára elképzelhetetlen. Az előbbiekben is elmondtam: hogyha valaki nem tagja a szövetkezetnek, akkor ugyan milyen jogon nyilatkozna a szétválásról?A másik kérdés, ha elmegy erre a szövetkezeti közgyűlésre és tanácskozási joggal megjelenik, véleményt mondhat, de semmiképpen nem jogosult szétválást kezdeményezni. Nagyon érdekes módosító javaslat az, amit Raskó képviselő úr benyújtott, és tulajdonképpen vannak benne olyan elemek, amelyek, ha a helyzet nem ilyen lenne, amilyen, akkor még érthetők is lennének. Az üzletrészarányos szavazást kívánja bevezetni, illetve lehetőséget adni az üzletrészarányos szavazásra. A probléma csupán az, hogy - szövetkezetekről lévén szó - szövetkezeti alapelv, hogy "egy tag egy szavazat". Én értem Raskó képviselő úr gondjait, hiszen nekünk is, mint gyakorló szövetkezeti vezetőknek, sokszor problémát jelent ez a bizonyos üzletrészarányos szavazás, illetve felvetődik az, hogy ha valakinek nagyobb vagyonrésze van, az miért szavaz ugyanúgy, miért csak egy szavazata van, mint annak, akinek kisebb van. Csak ez valamikor a törvényalkotás kezdetén lett elrontva, két, most már két és fél évvel ezelőtt. Akkor kellett volna arra gondolni, hogy az üzletrész behozatalával és megalkotásával tulajdonképpen létrehoznak egy kvázi gazdasági társaságot, csak éppen nincs arra lehetőség, hogy úgy működjön, mert akkor minek a szövetkezet. Akkor vagy gazdasági társaság valami, vagy szövetkezet - és ha szövetkezet, akkor az üzletrészarányos szavazást nem igen lehet felvetni. Ráadásul még hozzá kell tenni azt is: hogy azzal indokolja ezt az előterjesztést, hogy a vagyoni jellegű döntéseknél igény merült fel. Ez megint olyan kérdés, hogy mi az, hogy vagyoni jellegű döntés, illetve mi tartozik ide. Hiszen millió olyan kérdés van, ami összefügg, sőt, azt lehet mondani, a szövetkezetek életében a döntések majdnem 90 százaléka legalábbis összefügg a vagyoni jellegű döntésekkel, hiszen például egy alapszabály-módosítás - aminél nehéz lenne elképzelni, hogy ne "egy tag egy szavazat" legyen - természetesen az is összefügg vagyoni döntésekkel, hiszen az alapszabálynak lehetnek rendelkezései, amelyek a vagyoni jellegű döntésekre kitérhetnek, illetve azt szabályozhatják. Tehát ez egy öszvér megoldás lenne, és sajnos a törvény eredeti hibáit ezzel semmiképpen nem lehetne kijavítani. Felveti azt a gondolatot, hogy a jövőben foglalkozni kell a szövetkezetek további helyzetével és e szövetkezeti törvény teljes átdolgozásával, mert valóban elég furcsa helyzet állt elő az üzletrész létrehozásával. Van itt még egy negyedik előterjesztés, a 149/18-as, dr. Tóth Tihamér javaslata. Mit mondjak, elég rövid: azt javasolja, hogy a törvényjavaslat 1-4. §-ainak szabályai maradjanak el. Gondolom, komoly csapat állhatott a képviselő úr mögött, amikor ezt megfogalmazták. Komoly termés. De azt írja, hogy a benyújtott módosító javaslat nem szolgálja a szövetkezetek gazdálkodásának, szervezeti változásainak elősegítését, és különösen a gazdálkodásának elősegítését nem szolgálja. Hozzá kell tennem, hogy az 1994 előtt alkotott, szövetkezetekre vonatkozó szabályok sem igazán szolgálták a szövetkezetek gazdálkodását. Erre sajnos elég sok elrettentő példát tudnánk mondani. Végezetül talán nagyon röviden szólnék még erről a bizonyos üzletrészről és a kívülállók kategóriájáról, amire a múltkor szerettem volna rátérni, csak idő hiányában nem volt rá lehetőségem. Többször felmerült a kívülállók kérdése a szövetkezetekben. Ez legtöbbször úgy merült fel, hogy ők azok a szegény kívülállók, akik semmiféle joggal nem rendelkeztek. Akkor már érintettem, most egy kicsit talán bővebben kifejteném. Ha a jelen lévő ellenzéki képviselő urak közül lenne, aki esetleg nem ismeri

- bár én ezt fel sem merem tételezni, hogy valaki nem ismerné -, azért hadd mondjam el, hogy a kívülállók többsége Magyarországon nem örökösödés útján lett kívülálló, ami múltkor felvetődött, hogy valamikor bekényszerítették a szövetkezeti tagot. Természetesen voltak ilyenek, sajnos, ezzel tisztában vagyunk és ez egy nagyon sajnálatos cselekmény volt. Tehát voltak olyanok, akiket bekényszerítettek a szövetkezetbe és később megszűnt a tagsági viszonya, vagy valóban az örököseinek tagsági viszonya, de mondhatni a szövetkezeti tagok túlnyomó többsége úgy lett szövetkezeti tag, hogy soha semmit nem vitt be a szövetkezetbe. Ezek jelentős része korábban alkalmazottként működött a szövetkezetben...(A közbeszóló Gyimóthy Gézához fordulva:) Parancsol, képviselő úr? Mert nem hallani ide, amit mond felém, ezért nem értem.Tehát jelentős részük úgy lett szövetkezeti tag, hogy alkalmazottak voltak korábban és dolgoztak - mint tud-juk - több mint öt évet a szövetkezetben, mondjuk

1970-től '75-ig. 1975-ben elmentek, majd jött egy törvény, ami 8-10 év múlva azt mondta, hogy neked adunk szövetkezeti üzletrészt. Nem egészen értem, hogy a korábbi parlament a magyar állam tulajdonában lévő vállalatokat miért nem adta oda ilyen elegáns mozdulattal azoknak a dolgozóknak, akik legalább öt évet dolgoztak, és miért privatizált. Mert hiszen azok az emberek is, mondjuk a Csepeli Fémművekben 6-8-10 évet ledolgoztak, és azok sem vittek be vagyont, mint ahogy az alkalmazott se vitt be a szövetkezetbe egyetlen fillért sem, vagy egyetlen lovat, vagy ökröt sem, hiszen - mint mondottam - hosszú éveken keresztül alkalmazottként dolgozott, majd felvették szövetkezeti tagnak.Most ezek kaptak üzletrészt, ami nagyon rafinált megoldás volt, persze tudjuk, hogy mire született ez a megoldás. És most azért állunk itt, mert vannak jelentős szövetkezeti kívülállók, akik üzletrésszel rendelkeznek és bizony ezeknek a sorsát valahogy meg kellene oldani. (11.20)Még annyit, hogy a településenkénti szétválás ellen miért vagyunk, és én személy szerint miért vagyok ellene, mint szövetkezeti elnök. Azért, mert olyan helyzetet teremtene, amely valóban semmiképpen sem szolgálná egy bizonyos gazdálkodás elősegítését. Hiszen tessenek elképzelni, hogy tulajdonképpen olyan emberek szólnának bele a szövetkezet életébe, akik már hosszú-hosszú évek óta nem dolgoznak ott. A szétválás során pedig olyan helyzet is előfordulhatna, hogy akik kezdeményezték a szétválást, mindenképpen előnyösebb helyzetbe kerülnének, mint azok, akik nem is akartak korábban szétválni. Másrészt a településeket nem lehet úgy szétválasztani egy szövetkezetben, hogy az a mögött lévő vagyon szinkronban legyen a tagság üzletrészével. Szinte lehetetlen, hogy egy településen lakó szövetkezeti tagok üzletrésze összességében, értékben megegyezzen a településen lévő szövetkezeti vagyonnal. Márpedig, ha nem egyezik meg, tessenek végiggondolni, hogy milyen helyzetet teremt, ha a településen élő szövetkezeti tagok más településről fognak elhozni vagyonrészeket, hiszen nekik még szükségük van arra, hogy azzal kipótoljuk, vagy fordítva: az ő részük kevesebb, mint az ott lévő vagyon és akkor egy másik településen élő csapat fogja működtetni a vagyon egyik részét.Tehát ezt végiggondolva elképzelhetetlen gyakorlatilag ennek a megvalósítása, és semmiképpen nem szolgálja a szövetkezetek gazdálkodását, ismétlem, ha az ellenzék jeles képviselőinek is az a véleménye, hogy a gazdálkodásának az elősegítését kellene előtérbe helyezni. Köszönöm türelmüket. (Taps.)