Kis Gyula József (MDF)
DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Elérkezett az évi társadalombiztosítási költségvetést helyettesítő átmeneti rendelkezésekről szóló törvény vitája. Ugyanabban a szűk körben üdvözölhetjük egymást, mint az elmúlt években e tárgyú törvényjavaslatoknál, úgyhogy nyilván ismerős lesz mindaz, amit mondani kívánok.Az egyik az, hogy erre a törvényre mindenképpen szükség van. Ezért foglalt állást úgy a szociális bizottság, hogy itt ennek a törvénynek a vitáját támogatja. Szükség van azért, mert a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól, tehát a költségvetéséről szóló törvény nem került a tisztelt Ház elé. Nem került, noha ez kívánatos lenne, mint arról a szociális bizottság ajánlásában az alábbi megfogalmazás hangzik, hangzott el: A nyugdíjbiztosítási önkormányzat jelen lévő elnökségi tagja felhívta a figyelmet, hogy a nyugdíjbiztosítási önkormányzat közgyűlési határozata több lényeges pontban különbözik a fenti törvényjavaslattól, ezért a bizottság szeretné megismerni az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási önkormányzatok közgyűlésének a törvénnyel kapcsolatos véleményét. A bizottság nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a jövőben célszerű volna, ha az állami költségvetést és a társadalombiztosítási önkormányzatok költségvetését egy időben tárgyalná az Országgyűlés.Tehát itt két dolog van. Az egyik az, hogy miért nem tárgyaljuk a jövő évi társadalombiztosítási költségvetést, a másik kérdés az, hogy miért a jelen formájában tárgyaljuk az átmeneti törvényt? Hogy miért nem tárgyaljuk, erről a bizottságban elég éles véleménykülönbség hangzott el, amennyiben a nyugdíjbiztosítási önkormányzat jelen lévő képviselője, majd az egészségbiztosítási önkormányzat képviselője is kifejtette, hogy november elején eljuttatta a kormányhoz a költségvetési törvényt, azonban az azóta tartó egyeztetések nem tették lehetővé, hogy ezt a Ház megkapja.(17.30)A vitát az mérgesítette el igazán, hogy a kormány jelen lévő képviselője azt állította: 100 milliárd forintos deficitet tartalmazó törvényjavaslat került volna akkor az Országgyűlés elé - amit a nyugdíjbiztosítási önkormányzat jelen lévő képviselője cáfolt, és ennek bizonyítására megküldte a beterjesztett törvényjavaslatot.Ez a kérdés fölvet egy olyan alkotmányossági, illetve jogalkalmazási, jogalkotási problémát, ami szintén évek óta visszatér e Házban, nevezetesen azt, hogy ki készíti el a társadalombiztosítás költségvetését, és ki hagyja jóvá.Nyilvánvaló: a törvény egyértelműen fogalmaz, mikor azt mondja, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok elkészítik a társadalombiztosítási költségvetést, majd gondolatjel között megjegyzi, hogy "és a jogalkotás rendjének megfelelően", a tisztelt Ház hagyja jóvá. A jogalkotás rendjének megfelelően tehát a kormány terjeszti be a társadalombiztosítás költségvetését a Ház elé, de a Háznak kell ezt elfogadni, módosítani, netán eluta-
sítani.Meddig terjeszkedhet a kormány azon a téren, hogy a Ház helyett úgy dönt, nem előterjeszthető az önkormányzatok által készített költségvetés, illetve mely pont az, ami fölött már úgy dönt, hogy a Ház megkapja, és a kormány - természetes többségét felhasználva - a Házban, az Országgyűlésben módosítja ezt a költségvetést. Hiszen első szinten egy választott testület, az Országgyűlés felelős, második szinten az önkormányzat felelős - szintén egy választott testület - e törvény végrehajtásáért, végrehajthatóságáért, és harmadik szinten a kormánynak megvan a törvényességi felügyelete a végrehajtás fölött: amennyiben törvénytelenséget tapasztal a társadalombiztosításnál, felfüggesztheti, biztost nevezhet ki, sőt, feloszlathatja a társadalombiztosítást.Ezek a viták az elmúlt években úgy oldódtak meg, hogy a kormány - noha fenntartotta magának a fenntartásait -, beterjesztette az eredeti társadalombiztosítási előterjesztést, a Ház pedig - hangsúlyozva fenntartásait - elfogadta, módosítás nélkül.A rendszer nyilvánvalóan zökkenőkkel működik, tehát a költségvetési törvény általános vitájában elhangzott számvevőszéki észrevétel, hogy az államháztartás két nagy rendszerének: az állami költségvetésnek és a társadalombiztosítási költségvetésnek az együttmozgását, a három szereplő: a parlament, a kormány és a társadalombiztosítás önkormányzatának szerepét tisztázandó, mindenképpen szükséges lesz a jövőben egy megállapodás. Valamilyen módon ezt a jogi helyzetet rendezni kell, ne fordulhasson elő jövő ilyenkor ismét az, hogy átmeneti törvényre szorul a társadalombiztosítás. Hogy erre rászorul - és ezért támogattuk az általános vitára alkalmasságát -, az kétségtelen, hiszen enélkül január 1-jétől sem a társadalombiztosításnak járó járulékok behajtásának nincs törvényes alapja, sem a kifizetéseknek, ami tehát a nyugdíjakat, illetve az egészségügy működési költségeit érintené.Erre a törvényre tehát mindenképpen szükség van. Kérdés, hogy jelen formájában van-e rá szükség. Hiszen ha csak annyit tartalmazna ez a törvényjavaslat, hogy addig, amíg megszületik a tb költségvetési törvénye, a jelenlegi, idei költségvetési törvény időarányos részét
- havi tizenketted részét - szedheti be és használhatja fel a társadalombiztosítás, nem is lenne gond. Elfogadható lenne, és kényszerülnénk az elfogadásra - még ha nem lenne elfogadható ez a megoldás, akkor is.A gond az, hogy ilyenkor általában az év közben összegyűlt összes gondot, bajt belecsomagolják egy átmeneti törvénybe. Ezért ennek az átmeneti törvénynek néhány pontja módosítja az 1975. évi II. törvényt, amely a társadalombiztosítás alaptörvénye, és tartalmaz olyan rendelkezéseket - különösen a 4. pont 3. §-ában -, amelyek nem két-három hónapra, hanem két évre kívánják meghatározni a társadalombiztosítás működését. Tehát egy átmeneti csomagban, egy átmeneti törvényben hosszú távú rendezést kíván a törvény végrehajtani akkor, amikor a - nagyon csúnya szó, de majd megpróbálom lefordítani - nyugdíjvalorizációt rendezi.A nyugdíjvalorizáció azt jelenti, hogy miután a 60/1991-es országgyűlési határozatban úgy döntött a Ház, hogy egyre hosszabb időszak átlagkeresetét veszi figyelembe a nyugdíj megállapításánál, ez az időszak - noha a kezdőpontja azonos - minden évben egy-egy évvel megnyúlik. Közben a keresetek, ugye, nőnek, tehát aki régebben ment nyugdíjba, annak az akkori keresetét, aki most megy nyugdíjba, annak a magasabb keresetét figyelembe véve kerülne megállapításra a nyugdíj, de az előző évek keresetei - három, négy, öt évre visszatekintve - az infláció miatt már kevesebbet érnek. Ezeket a régebbi kereseteket ezért felszorozzák egy szorzóval, figyelembe véve az időszaki változásokat. Ez a valorizációs rendszer két évre visszamenően nem veszi figyelembe a keresmények értékvesztését - és ez helyes is, hiszen nem lehet pontosan megítélni az értékvesztést. De most, miután 1995 végéig javasolja a törvény a valorizáció rendezését, ez azt jelentené, hogy ha két évet elejtünk, akkor - kilencvenöt, kilencvennégy, kilencvenhárom - a '92-es évet mindenképpen valorizálni kellene, fel kellene szorozni az értékvesztéssel, különben a januárban nyugdíjba menők és a jövő év végéig nyugdíjba menők rosszabbul járnának a december 31-éig nyugdíjba menőkhöz képest.(17.40)Ezt a valorizációt - tehát azt, hogy a '92. évi kereseteket is figyelembe vegyék egy szorzóval, mégpedig egy 17,7 százalékos szorzóval - javasolta a nyugdíjbiztosítási önkormányzat a kormánynak. Sajnálatos módon nem ezt az előterjesztést kapta meg a bizottság és a parlament, mint ahogy a bizottság ülésén Bod Péter úr, a nyugdíjbiztosítási önkormányzat képviselője elmondta, hanem egy ettől eltérőt: nevezetesen azt, hogy a '92. évben ne legyen valorizáció, sem '93-ra, sem '94-re, tehát három évre ne legyen valorizáció.Ezzel kapcsolatban hadd idézzem véleményét a bizottság ülésén elmondottak szerint: "Szeretném felhívni a tisztelt bizottság figyelmét arra, hogy a nyugdíjrendszer nagyon hosszú távú dolog. Egy szerencsétlen állampolgár 70-80 évig van kapcsolatban egy nyugdíjrendszerrel, ha olyan öreg, mint én. Ennek következtében nem lehet olyat csinálni - társadalmilag elviselhetetlen -, hogy egy pillanatnyi költségvetési nehézség miatt egy-két generációt megbüntessünk, mert történetesen akkor születtek, amikor. Abszurdum azt mondani, hogy aki idén megy nyugdíjba, annak nem adunk a jelenlegi rendszerhez korrektül kapcsolódó induló nyugdíjat, mert azon dolgozunk, hogy három év múlva legyen egy új nyugdíj-
rendszer."Ez az "azon dolgozunk, hogy három év múlva legyen egy új nyugdíjrendszer", szintén a bizottság előtt hangzott el a kormány azon képviselőjének szájából, aki előzőleg - bizonyíthatóan nem a valós tényeknek megfelelően - 100 milliárd forint deficitet hozott fel példaként arra, hogy nem lehetett elfogadni és emiatt időben beterjeszteni a tb-költségvetést.A nyugdíjrendszer átdolgozásán valóban dolgozni kell, de ennek a megoldása semmiképpen sem egy
néhány hónapra szóló, átmeneti törvény lehet. Erre a 60/91-es határozat alapján, hosszú évek előkészítő munkája után, messze-messze, öt-tíz évre előre meghirdetve a várható következményeit, egy új nyugdíjtörvényben lenne lehetőség. Éppen ezért a nyugdíjbiztosítási önkormányzat - mint a költségvetés, tehát a pótköltségvetés megfogalmazásáért felelős testület - álláspontját csatlakozó módosító indítványként javasoljuk a tisztelt Háznak elfogadni; tehát '92-re is 17,7 százalék valorizációt javaslunk, továbbá egy-két apróbb pontban módosítani kívánjuk a törvényt. Ezek figyelembevétele - meggyőződésem, hogy tisztességes figyelembevétele - esetén támogatjuk a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm.