Csehák Judit (MSZP)
DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igaza van Kis Gyula képviselőtársamnak, valóban a késő esti órákban és családias viszonyok körülmények között folyik, zajlik ez a vita. Valószínű, ha csak ő figyelne arra, hogy mit mondok, nem is lenne érdemes összefoglalni a mondandómat, hiszen bizonyára már előre ki tudja találni, hogy miként szeretnék válaszolni, visszatérni az általa mondottakra. (Dr. Kis Gyula József: Köszönöm.) Megszámoltam azonban: van harminc olyan képviselőtársam, akiknek nem volt még abban az örömben és pazar lehetőségben részük, hogy a társadalombiztosítási kérdésekről hat óra körül vitatkozzanak, ezért néhány pontban összefoglalnám mindazt, amit ezzel a napirendi ponttal kapcsolatban mondani szeretnék.Emlékeztetném Kis Gyula urat arra, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok és a kormány kapcsolatát az a törvény határozza meg, ami bizony alkalmatlan a koccanások és a félreértések nélküli együttműködésre. De ezt a törvényt az előző kormánykoalíció javaslatára fogadta el 1991-ben a parlament, miközben mi akkor az ellenzékből meglehetősen élesen kritizáltuk és vetettük fel ennek a törvénynek a hiányosságait és jó előre figyelmeztettük a kormányt és a döntést hozó képviselőket arra, hogy bizony, gond lesz majd a törvény pongyola szövegével, gond lesz az előterjesztéssel, gond lesz azzal, hogy a társadalombiztosítás nem jelenik meg önálló előterjesztőként és felelősként a parlament színe előtt. Így tehát azt hiszem, érdemes ezt a kérdéskört a mai ellenzéknek egy kicsit önkritikusan felvetnie. Valóban így van egyébként - másodszor -, hogy az önkormányzatok által előkészített társadalombiztosítási költségvetéseket előterjesztette a kormány, azonban az nem teljesen felel meg a valóságnak, hogy a parlament azokat módosítás nélkül fogadta volna el. Az ellenzéki képviselők módosításait nem fogadta el a parlament, viszont igen nagy számban elfogadta az akkori kormánypárti képviselők módosító indítványait, amelyek a legutolsó pillanatban is átszabták a társadalombiztosítás költségvetését. Én jól emlékszem azokra a bizottsági vitákra, ahol a javaslattevő képviselőknek fogalmuk nem volt arról, hogy mi van az általuk aláírt módosító indítványban, mert mind a társadalombiztosítás apparátusa, mind a Népjóléti Minisztérium ott nyomta a kezükbe ezeket a javaslatokat és korrigálta a társadalombiztosítás költségvetésének főszámait.(17.50)Egyébként ezt a korántsem szép hagyományt nem szeretnénk folytatni, és egyáltalán nem tartom mentségnek, hogy ilyen volt a múlt, és nem üdvözlöm azt, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok költségvetését a kormánynak mind ez ideig nem sikerült a parlament elé terjesztenie. Azt azonban ugyancsak érdemes kritikusan felülvizsgálni, vajon egyedül a kormány hibája-e, hogy nem került sor megállapodásra, és hogy a késő őszi hónapokban vagy november elején is még a jövő évi költségvetés hiányairól és lehetséges számairól vitatkoztak a javaslattevő önkormányzatok. Valóban nem jutottak egyetértésre, és valóban csak arra lett volna a legutolsó időkig mód, hogy két különböző költségvetési javaslatot ismerjen meg a parlament, egyrészt az önkormányzatokét, másrészt pedig a kormányét. Azt hiszem a parlament nincs abban a helyzetben, hogy maga válassza ki a számára tetsző vagy kedvező változatot, ezért helyes, ha az önkormányzatok és a kormány kompromisszumra jutnak az előterjesztett költségvetést illetően.Igen, helyesen említette képviselőtársam, a szociális bizottságban, amikor az elmúlt év zárszámadását tárgyaltuk és elfogadtuk, akkor kifogásoltuk azt, hogy a társadalombiztosítás zárszámadásával nem tárgyalhattuk együtt. Állást foglaltunk, egyszerre küldtük el a kormánynak és a társadalombiztosítási önkormányzatoknak, és mindkét testület figyelmét felhívtuk arra, hogy a jövő évben egyszerre, egy időben nyújtsa be mind a zárszámadást, mind pedig a jövő évi költségvetést. Igen, nekem is az a véleményem, hogy ez az egyszeri átmeneti törvény valóban hozzányúl olyan hosszú távra szóló jogszabályokhoz, mint a társadalombiztosítási II. törvény. S nem biztos, hogy ez szerencsés dolog. Egyetértünk. Tavaly és tavalyelőtt az átmeneti törvényben nem nyúlt hozzá a parlament a társadalombiztosítási II. törvényhez, és jól emlékszik Kis Gyula úr - vagy szeretném, ha emlékeznék rá -, hogy éppen emiatt arra kényszerült a társadalombiztosítás, hogy amikor február végén végre elfogadtuk a nyugdíjmegállapításra vonatkozó szabályokat, akkor kénytelenek voltunk egy kiegészítő szabályt is hozni, amelyik arra kötelezte a társadalombiztosítást, hogy a január és a február vége között megállapított nyugdíjakat kétszer számítsa ki. Mert ha kedvezőbb volt az állampolgárra a frissen meghozott szabály, amelyiknek visszamenőleges volt a hatálya, január 1-jétől él, a társadalombiztosítás a kedvezőbb szabályok szerint megállapított nyugdíjat kényszerül kifizetni az illetőnek. Ennek a nyugdíj-valorizációt érintő átmeneti szabálynak minden bizonnyal éppen az az értelme, hogy ne legyen erre szükség. Egyetlen olyan szabályt emelnek be tehát a nyugdíjmegállapítás leendő szabályaiból az átmeneti szabályba, amelyik lehetővé teszi, hogy ne az idei kedvezőtlen, hanem az átmeneti szabályban szereplő, az ideinél valamivel kedvezőbb szabályok szerint állapítsák meg a nyugdíjakat. Hogy lehet-e arról szó, amit Kis Gyula úr mond, hogy még kedvezőbb javaslat kerüljön akkor ebbe az átmeneti szabályba, én nem gondolom, hogy ezt rövid két hét alatt, a társadalombiztosítás költségvetése nélkül meg tudnánk vitatni. Ugyanis az a még jogszabály, amire Kis Gyula úr hivatkozik, tehát hogy az 1992-es év keresetét is valorizáljuk, egy következő évet is kedvező arányúra szorozzunk fel, emeljünk fel, az mintegy 14 százalékkal emelné a társadalombiztosítás által megállapított átlagos nyugdíjakat a jövő esztendőben - ez a társadalombiztosítás anyagából derül ki -, és tulajdonképpen több mint 1 milliárd forint többletkiadással terhelné a társadalombiztosítást. Nekem tehát fontos lenne látnom azt, hogy a társadalombiztosítási önkormányzat - amelynek a javaslatát Kis Gyula úr lesz szíves majd, mint említette, módosító indítványként itt megfogalmazni - vajon rendelkezik-e ezzel az 1 milliárd forinttal; vagy majd a hiányát kívánja növelni ezzel a rendkívül nagyvonalú javaslattal. Egyébként azt szeretném még elmondani - és ezzel fejezném be hozzászólásomat -, hogy a társadalombiztosítási önkormányzat anyagában szerepel egy mondat, amelyik úgy szól, hogy az induló nyugdíjak csökkenő összegének, a hátránynak a mérséklésére, mint mondják, a problémának az enyhítésére már egy évvel ezelőtt törvénymódosítási javaslat készült, ez azonban 1993 végén nem került elfogadásra. Azt kérdezem tehát - mert én eléggé nem emlékszem - a javaslatot most lelkesen támogató Kis Gyula képviselőtársamtól, tudna-e arra válaszolni, hogy vajon 1993 végén a megelőző kormány, kormánykoalíció miért nem fogadta el a társadalombiztosítás által megfogalmazott ugyanezen törvényjavaslatot, ugyanezen kedvező módosítást. Könnyítené a döntésünket, és könnyebben mérlegelnénk a saját felelősségünket, ha erre a történeti momentumra is esetleg fényt deríthetnénk az ön segít-
ségével. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)